Rész

 1 1 |        ájuldozva, szédelegve hagyták oda a templomot, s künn lefeküdtek
 2 2 |              amidőn mindenki sietett oda. Ah, mint figyeltek az emberek
 3 2 |           prófétai ihlettel mutatott oda a többi jelenlevőknek.~Egy
 4 2 |           tekintetes alispán úr. Már oda, édes atyámfiai, küldjenek
 5 2 |       kegyelmetek valakit mást, mert oda ember kell, akinek esze
 6 3 |             börtönükből, láncoltassa oda a Szentháromság-korlát láncaihoz;
 7 3 |              mint a haragos zúgástól oda alant.~… Ez volt az a férfiú,
 8 3 |     kisasszonyt figyelmeztetni, hogy oda bemenni nem szabad. Az alispán
 9 5 |           elfogta a fejét, úgy súgta oda a fülébe:~– Lőrincke rosszul
10 5 |           emelkedett. – Hogy nem tér oda vissza, ahol oly nagyon
11 7 |          mellett volt egy üres szék; oda leült.~A leány nem nézett
12 7 |         második ujján.~Hogyan került oda? Ki tette rá? Azt senki
13 7 |             erővel fogja meg kezeit, oda vonja magához, mint erőtlen
14 7 |           tébolyodva?” De Viktor sem oda nem nézett, sem közel nem
15 7 |            maga sem tudta, hogy jött oda.~Éppen úgy járt a másik
16 7 |              alatt történt, akik jól oda nem néztek, talán észre
17 9 |          almáriomokban, aki nem tett oda semmit. Egyébiránt ő atyai
18 10|         megárad; egy kis lengő sajka oda van kötve a ház melletti
19 12|            sehol, tán alszanak.~De ő oda is talál bejárást; nyitva
20 12|           akarod, ismét visszamegyek oda.~A lámpa most elég fényesen
21 13|            vissza, s éppen akkor ért oda, mikor már az ifjakat össze
22 13|              beleugrott a Dunába, és oda is veszett, mert meg nem
23 14|      dicsőségére; amik felkísérik őt oda, hol a fejedelmek fölött
24 15|            felmutatni, száz év alatt oda süllyedtünk vissza, ahol
25 15|    félbüszkeséggel, féltréfával veté oda a csizmadiának:~– Quod licet
26 16|            éppen az elejére érkezett oda, mikor Vasady táblabíró
27 16|          engedjen maga után föllépni oda egy embert, akit gyűlölni
28 17|          meghalnom. Azt mondom, hogy oda ne eresszétek a koporsómhoz,
29 19| mellékszobában valaki csendesen sír; oda benyitott, és ott találta
30 20|              hanem csak az emeleten, oda pedig egy széles fahágcsón
31 20|        harmadik ajtó; a furcsa ember oda is bevitte a tisztelendő
32 21|        borotválkozás közben ejtettek oda. A világosszőke hajjal valami
33 22|              megterem.~– De ugyebár, oda már nem szállítanak mostan
34 23|         fogják ma a tanárok mutatni, oda ígérkeztem.~– Óh, bizony
35 24|              vendégkői szolga hozott oda.~Felnyitá, s bámulva olvasá