Rész

 1 3 |     András nyugodtan emelé fel fejét, s e percben úgy állt megrémült
 2 3 |      tudja; miért feküdt le, s fejét vízzel locsolják, aminek
 3 5 |    szegletbe, erővel elfogta a fejét, úgy súgta oda a fülébe:~–
 4 5 |   kalap; oly meghajtva viselte fejét, hogy szinte alacsony, kicsiny
 5 6 |      büszkén meghajtá magát, s fejét hirtelen felkapva ismét,
 6 7 |      Az ifjú szerényen lehajtá fejét, s néhány percig gondolkozott;
 7 7 |      mert a muszka elcseréli a fejét.~Miután nevetve előrement
 8 7 | körüljárta, ez mindig hordta a fejét körül utána, akármerre járt.
 9 7 |         s kidugva a nyíláson a fejét, bohókás ábrázattal mondá:~–
10 7 | színpadra, s oly erővel csapta fejét a deszkákhoz, hogy ájultan
11 7 |        kezét, hogy a síró ifjú fejét megsimogassa vele, de azt
12 7 |  szobor ajkai meg tudták annak fejét csókolni; a nagy szobor
13 9 |      Gutai Thádé feljül emelve fejét az alispánon s végignézve
14 10|         Még rosszabb – suttogá fejét lehajtva az ifjú.~Az apa
15 10|  Igenis.~A lelkész megcsóválta fejét, s erőszakosan letört hangon
16 10|        Miért álltál rá?~Lőrinc fejét rázta, és hallgatott.~Thaddeus
17 10|       felhozz?~Lőrinc fölemelé fejét, és válaszolt:~– Van!~A
18 12|       Kezde gondolkozni. Amint fejét félig kiemelte a vízből,
19 12| felvillanyozva emelte föl erre fejét, s hevesen monda neki, megfogva
20 13|      bedugta az ajtón bozontos fejét, éppen csak akkora nyílást
21 17|     valódi alázattal hajtá meg fejét, mint aki bizonnyal érzi,
22 20|  leforrázták volna, lesunyta a fejét, s földnek eresztett füllel
23 20|    érintésre gorombán felkapta fejét, s egyik roppant talpát
24 20|        lassankint félrefordítá fejét, szemeit behunyorgatta,
25 20|       morogva hajtotta félre a fejét.~– Hát ez a medvetalp mit
26 21|    rettenetes az: egy embernek fejét megsújtani az Isten átkával,
27 21|    kénytelen volt meghajtani a fejét, mikor belépett rajta, oly
28 21|        s mikor fel-felütötte a fejét, mindig egy fejjel nagyobbat
29 21| zubbonyujjakat, félrefordítá a fejét, s úgy elfelé néző képpel
30 22|      mint csóválja sok ember a fejét, mikor azt olvassa, hogy
31 22|   poéta, aki ilyenekben töri a fejét, mégis nagyon sokat feltesz
32 23|      keserű elmélázásba esett, fejét lehajtotta tenyerébe.~–
33 23|   szóra, arca hogy pirult fel, fejét hogy emelte magasra.~– Úgy,
34 24|        ki még egyszer fölemeli fejét szabad berkeinek oltalmazására.~
35 24|        és Gutait, a két hitfél fejét, egymástól elválasztja;