Rész

 1 2 |         városban, azt bizonyára én sem tudom, más sem tudja. Régen volt
 2 3 |               az ő babája nyakára (nem tudom én minek).~Bajcsy uram tétovázás
 3 3 |               Ah!… Hol van?~– Jaj, nem tudom, hogy a tekintetes alispán
 4 5 |         szeretett hízelkedni senkinek; tudom, tudom. Nekem ez is tetszik.
 5 5 |            hízelkedni senkinek; tudom, tudom. Nekem ez is tetszik. Én
 6 5 |             lepte volna őt meg.~– Úgy? Tudom. Régi história. El is van
 7 7 |               a szemfényvesztőt. Előre tudom, hogy minden kilőtt zsebóra
 8 7 |                 Régóta keresem, és nem tudom önt felfedezni; különben
 9 7 |        legyenek.~– Sőt én ellenkezőleg tudom; én igen szép méltánylással
10 7 |            felfogásaik némi részben?~– Tudom könyv nélkül e művet, még
11 12|                 ha szembeszállok vele, tudom bizonyosan, hogy beteg leszek
12 12|                 minden idegem szenved.~Tudom, hogy a szél fog megölni,
13 12|              akár élek, akár halok.~És tudom is, hogy ellenségem; legkedvesebb
14 13|                én milyen jó orvosságát tudom a hideglelésnek. Hol van
15 13|             bizony az rettenetes eset: tudom, hogy a szegény tisztelendő
16 20|            sincsen.~– Nem tesz semmit, tudom én a járást – felelt vissza
17 20|           lehúzom a kend bundáját, nem tudom, ki ad helyette másikat.~
18 20|             uram, ezt a bánatot én nem tudom eltagadni. Nem vigasztalnak
19 20|               szörnyűlködik, hogy mint tudom azt a tréfát elkövetni,
20 20|              ennyi szép ígéret? Én nem tudom felérni.~– Csupán azért,
21 22|               megjuhászodott arccal –, tudom én, hogy mi az illendőség,
22 22|        illendőség, mi a becsülettudás, tudom én, hogy a tekintetes vicispán
23 22|             törődöm a magam bajával.~– Tudom biz azt, mindig a más dolgával
24 22|                 hanem hát én magam sem tudom, hogyan vagyok kiválasztva
25 22|           interesszálnak.~– Igenis jól tudom; éppen azért jöttem egyenesen
26 22|            Miféle drómó emberre?~– Nem tudom én, miféle ember; báró vagy
27 22|              toppan az a félbolond nem tudom én kicsoda. Részeg volt-e,
28 22| tiszteletreméltó család. Én bizony nem tudom, hogy mit cselekedjem. Ha
29 23|             Boldogságos szent anyám!~– Tudom bizonyosan, hogy Kálmán
30 23|               kíván vele vívni; de nem tudom az órát és a helyet, hol
31 23|             megdöbbenté az ifjút.~– Én tudom, hogy miért akarsz ma itt
32 23|           indul, azt felelte:~– Azt én tudom.~***~Malárdyné bezárta fiát
33 24|               aki ott marad, és én nem tudom őt megszabadítani, mert
34 25|             fogalma sincsen.~És én nem tudom, hogyan van jobban, így