Rész

 1 6 |           Malárdy második nejét még leány korában, de ez Malárdyt
 2 7 |             üres szék; oda leült.~A leány nem nézett reá. Egyik keze
 3 7 |           felsikolt, odakintenek, a leány megrémülve néz bal kezére:
 4 7 |     hallhatta azt senki más, csak a leány. Nem vehette észre senki
 5 7 |          más azt a bűvsugárt, ami a leány szemeibe villant a gyűrű
 6 7 |             dolog történt: egy ifjú leány, egy ifjú férfi beleszerettek
 7 8 |        kísérje énekével a gitárt; a leány szót fogadott.~Miért hogy
 8 8 |           himbálózott rajta; a szép leány olyan sápadt volt ott szemközt.~–
 9 8 |            tőlem?~Erre nem felelt a leány.~– Hiszen mi jegyesek vagyunk.~–
10 8 |              Talán mi magunk nem?~A leány most még jobban reszketett.
11 8 |          Szeretnél-e? Eljönnél-e?~A leány őrült volt, veszve volt:
12 9 |          hímzést, amin négy masamód leány dolgozott éjjel-nappal.~
13 12|             ablak!~Hah! Fölrezzen a leány. Nincs, senki sincs ott.
14 12|             hogy ki mit álmodott?~A leány még most is hallja a tenger
15 12|             zörgeted az ablakot?… A leány odatekint, egy sikoltás
16 12|            Bocsáss be, én vagyok…~A leány ijedten rántá keblére takaróját,
17 12|            azt a halk kocogtatást a leány hálószobájának ablakán,
18 12|             megkocogtatá ablakát. A leány felébredt rá.~Lőrinc látta,
19 12|             milyen hideg a kezem.~A leány félve vonta vissza a kezét,
20 12|           elég fényesen lobogott, a leány láthatta, mint csorognak
21 12|         kérdés volt: feleltek rá. A leány rányomta ajkát a magához
22 12|        Tudod-e ezt? Hiszed-e ezt?~A leány hallgatott, és reszketett.~–
23 12|           rokonaid méltán sírnak.~A leány fájdalmasan tekintett a
24 12|              Óh, mint szeretlek!…~A leány lassan fölemelkedék, csendesen
25 14|             tündére, a szép hajadon leány kezet adott egy kalandornak,
26 17| takarodjatok innen!~A két megrémült leány még annál jobban ragaszkodott
27 19|         hagyja minden vagyonát, s a leány ahhoz mehet nőül, akihez
28 23|            nemes harag, mellyel ő a leány megbántóját visszatorlotta,
29 23|           gyermekem; akár fiú, akár leány, kicsiny vagy nagy, ezt
30 24|           fiú még kedvesebb, mint a leány? Abban találtam én is vigasztalást;
31 24|        Hűtlen, hálátlan a szerelmes leány azokhoz, akik őt legjobban
32 24|         térdelt: fogadott leánya.~A leány megrettent, midőn Malárdyt
33 24|        kenyeret, mert áhítom azt.~A leány reszketve tekinte szét a