Rész

 1 4 |     szerény kis fehérre meszelt ház, roppant nagy zöld kapuval
 2 4 |   büszkén felelt neki:~– Hogy e ház megszűnjön ház lenni…~Akkor
 3 4 |           Hogy e ház megszűnjön ház lenni…~Akkor előlépett a
 4 4 |      aki a legelső csapást ezen ház ellen merészli tenni!… Én
 5 4 |        erőszakosan ama rettentő ház közeléből. Senki, senki
 6 4 |       hanem ott maradtak, míg a ház el nem tűnt körülöttük,
 7 5 |     azután némely elkésett régi ház majd az ablakával éri a
 8 6 |       tiszteletet tudott adni a ház asszonyának, kacér mosolyt
 9 9 |  lelkész pedig nem keresé sem a ház urát, sem a ház asszonyát,
10 9 |    keresé sem a ház urát, sem a ház asszonyát, hanem amint a
11 10|         Duna-parton áll egy kis ház: halászlak. Egy szobából,
12 10| országúton végighalad.~A Duna a ház küszöbéig hordja tarka kavicsait
13 10|     lengő sajka oda van kötve a ház melletti fűzfa kimosott
14 10|      gyökeréhez.~Jó kis csendes ház lehet az, ott bizonyosan
15 10|    vonzódtak hozzám, akármelyik ház leányát nőül hozhattam volna
16 11|   távolban látszott valami nagy ház, melynek még néhány ablaka
17 11|  egyenkint azok is kialudtak; a ház is eltűnt, a parti bokrok
18 12|      olyan csendes kívül minden ház, ajtók, ablakok bezárva,
19 12|       kertek virágaival, neki a ház legszebb, legféltettebb
20 12|     rónán, és bekacagott minden ház kéményén, és nekikerült
21 14|       volt a bűvrontó jelszó. A ház legszebb tündére, a szép
22 17|       Sok fényes nemes úr jön a ház felé, úgy tetszik, hogy
23 17|       el nem válnak tőle.~Már a ház elé ért a közeledő zaj;
24 18|      tavaszi alkony. Itt minden ház mögött kert van; a fák éppen
25 18|         vissza, s nem ment el a ház mellett, hanem visszafordult
26 18|       itten!~Odább egy emeletes ház tűnt szemébe. Gazdag kereskedő
27 18|       odább egy sárgára festett ház tűnt szemébe. Míg a megyeházat
28 18|      oszlopaihoz nyúlni, mert a ház ajtajában állt az átokmondó
29 19|   vizslája meg sem ugatta; az a ház oldalában egy nagy gödrön
30 20|       cammogott az ólak felé, a ház szögleténél még egyszer
31 23|      illendően kezet csókolva a ház asszonyának –, idejövetelem
32 24|     gúny hangján a nemes úr – a ház ég fejed fölött, és te nem