Rész

 1 1 |          jőnek, de jól esett hallani azokat a hivőknek, az ajkak úgy
 2 1 |          örvénylő árjaiba, s letépve azokat vastag horgonyköteleikről,
 3 2 |         filigrán gombokat, s odaveté azokat a köpönyegre, melytől hátralépett,
 4 3 |              kicsinyét és nagyját és azokat, kiket leghívebben szeret,
 5 3 |         kiket leghívebben szeret, és azokat, kikben legtöbb reménye
 6 4 |        lobortetők helyett betakarták azokat alacsony fedelekkel. A templomokat
 7 4 |        választottak egymás közül, és azokat továbbra is megtartották,
 8 4 | virágmaradványok voltak az asztalon, azokat lesepré kezével, ami nagy
 9 5 |            gyönyörűsége… Gutai Thádé azokat mind nem látta.~
10 6 |     nevetséges adomákat gyűjtögetni, azokat ő több példányban le is
11 7 |           hogyha gyermekeik lesznek, azokat egymáshoz adják et cetem,
12 7 |      érdekelt maga is kénytelen volt azokat kedveseknek találni.~És
13 7 |              méltánylással hallottam azokat említeni; azt mondják, hogy
14 9 |              úgy megszégyeníté, hogy azokat a gyönyörű szép verseket
15 10|                 Voltak adósságaim.~– Azokat kifizettem. Nekem van miből.~
16 12|              ágyba fektetett már, és azokat, akiket szerettem, sorban
17 12|   összemorzsolja, amióta tudja, hogy azokat szeretem, s ha ki nem zárnám
18 12|          repítené szanaszéjjel, mint azokat a szegény faleveleket, amiket
19 12|            kapkod le a háztetőről, s azokat végighajigálja csörömpölve,
20 15|          tradícióit megtartja, de mi azokat is elvetettük; nevetni és
21 16|          anekdoták fognak előadatni, azokat jegyezze fel, s időnként
22 20|       felgerjedt fenevad szeme közé. Azokat az éles fekete szemeit odaszegezte
23 21|           világ iránt, hogy begyűrje azokat a kabátja alá.~Nem, a jövevény
24 22|      lélekidézéstől… Hagyjuk pihenni azokat, akik már végigjátszották
25 23|        bármely percben helyre teheti azokat.~Amint azután hivatalát
26 23|     közpénztárakból kivett összegek. Azokat helyre kellett tenni, mielőtt
27 23|          sírt, midőn a derék asszony azokat kezébe adta.~– Feleség:
28 23|        folyosón; mostohája megismeré azokat.~Ő jön!~Azzal könyörögve
29 24|            szent vacsora jelvényeit.~Azokat letevé az asztalra, s akkor
30 24|             könnyekben úsztak, midőn azokat az ég felé emelte, s ajkait
31 25|           igazak. Kevesen fogják már azokat ismerni, mert hiszen az