Rész

  1 1 |              lélek, minden felekezet, úr és szegény, bűnös és szenvedő,
  2 1 |          felekezet, úr és szegény, bűnös és szenvedő, igaz és boldog,
  3 1 |                  bűnös és szenvedő, igaz és boldog, istenéhez siet,
  4 1 |              pokolbeli kóbor szellemtől, és ezért a tizenkét órát a
  5 1 |              ágyából, kifutna az utcára, és azt kérdené, hogy mi történt.~
  6 1 |               meleg, lanyha éjszaka van, és mégis olyan hidegen jár
  7 1 |           feledték házaik ajtait nyitva, és rohantak a piacokra, és
  8 1 |                  és rohantak a piacokra, és kérdezék egymástól: „Mi
  9 1 |               egészen közel volna, körül és alant és mindenütt! – folyvást
 10 1 |              közel volna, körül és alant és mindenütt! – folyvást tompa
 11 1 |               felriadt galambok, verebek és vércsék csoportosultak,
 12 1 |              kerülgetve a toronytetőket.~És a föld minden állatai között
 13 1 |          mellette állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki
 14 1 |                 meg a föld, mintha az ég és csillagok mindannyiszor
 15 1 |              amint morogva gördült végig és mindig közelebb, mintha
 16 1 |                  keskenyebbik ág a város és a sziget között folyik el:
 17 1 |                  van télen a malmok réve és a repülőhíd, a hajótömő
 18 1 |                emlegetett alagút romjai… és a kikötőbeli hajók, a halászbárkák,
 19 1 |               látszott seperni gátjaival és jegenyesoraival együtt,
 20 1 |           meghunyászkodva, megsemmisülve és kiáltozák Isten nevét, míg
 21 1 |             magának utat, undok posványt és forró ércolvadékot túrva
 22 1 |                  maga körül…~Óh, én Uram és Istenem! De erős a te ostorod,
 23 2 |               egész hétig…~Tizennégy nap és tizennégy éjjel látogatá
 24 2 |             eljött este, eljött a nappal és éjjel minden órájában, és
 25 2 |                és éjjel minden órájában, és tanítá reszketni a földet
 26 2 |                  a romok közt gyújtogat, és azután csináltak az apró
 27 2 |               csináltak kis haranglábat, és ismét harangszó hívá a népséget
 28 2 |                népséget Isten színe elé, és ismét hangzottak a buzgóság
 29 2 |                  szenvedni volna szabad, és nem panaszolni.~Voltak egész
 30 2 |                 tizenhatpróbás ezüstből. És e nagy tekintéllyel járuló
 31 2 |               becsületes szekeres gazdák és a nagyon tisztelt hajóslegények,
 32 2 |       dolmányokat, lapos ezüstpitykékkel és fekete báránybőrsüveget
 33 2 |               takácsmesterei, szűrszabói és molnármesterei, kiket eleitől
 34 2 |                többieknek, hogy várjanak és hallgassanak: azzal kilépett
 35 2 |            zöldben járnak, mind soványak és mind igaz katolikusok; az
 36 2 |                tagjai is zöldben járnak, és kevés kivétellel katolikusok;
 37 2 |             érdemes csizmadiák ruházata, és ezek kivétel nélkül kálvinisták,
 38 2 |             kálvinisták, túlnyomó e szín és hitvallás a szekeres gazdáknál,
 39 2 |           azonfelül nemes ember is volt, és diákul is tudott, sőt még
 40 2 |          szeméből megeredének a könnyek, és azután kénytelenek valának
 41 2 |                  elővenni zsebkendőiket, és szemeiket megtörülgetni,
 42 2 |              helyünk, ahol könyörögjünk.~És azután elhallgatott mind
 43 2 |             kenyeret eszünk-e egymással? És mégis egyik gyűlöletes a
 44 2 |                 együgyűi, a publikánusok és tudatlanok, aminők közül
 45 2 |                válogatá az ő apostolait, és ott azok, akik hatalmasabbak
 46 2 |            fogják ők ezentúl is szeretni és becsülni egymást, akár megengedi
 47 2 |          végighallgatva minden beszélőt, és senkit meg nem szakítva
 48 2 |                  az mindenható Istennek.~És akkor szemeivel megválván
 49 2 |     visszafordula érdemes lakostársaihoz és mondá~– Az Úr parancsolá,
 50 2 |              cselekedni: aki igaz ember, és Istent tiszteli, akként
 51 2 |                bicskáját, s kinyitá azt, és a köpeny közepére álla,
 52 2 |                tesz is, de mindig okosat és nyomatékosat mond.~– Szerelmetes
 53 2 |        kebleinken emez ezüstgombok? Lánc és teher az, és semmi egyéb,
 54 2 |           ezüstgombok? Lánc és teher az, és semmi egyéb, mely minket
 55 2 |               rázzuk le a mi terheinket, és építsük fel azoknak árán
 56 2 |              viselik szíveikben az Urat, és emelének templomot az ő
 57 2 |                az ő cifraságaiknak árán; és bizony mondom, hogy az mi
 58 2 |              minden aranynál, ezüstnél!…~És e szavakat mondván, nemes
 59 2 |                nem volt, pirult arcú nők és szűzek rimánkodtak az előttük
 60 2 |            ácsmester, Hampel uram kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~–
 61 2 |              tegye kegyelmed rá a kezét, és vállalja fel, hogy építsen
 62 2 |                 ezért egyházat, díszeset és tágasat, ahogy tudtára adatott.~
 63 2 |           kegyelmeteké ezüst, nem arany, és mégis csinálom fogom, ami
 64 2 |                 mondja becsületes ember; és ki mondja, hogy Hampel Kristóf
 65 2 |             benne volt: lázsiás tallérok és jó vert körmöci aranyak.~–
 66 2 |               becsületes ember, azt mond és Hampel Kristóf mindig becsületes
 67 2 |                anélkül is tudott, érzett és mondott mindenki, hogy ez
 68 2 |                 csendesült el egy napon, és lőn béke és egyetértés a
 69 2 |                el egy napon, és lőn béke és egyetértés a város lakosai
 70 2 |                  a város lakosai között, és régi ellenségek nyújták
 71 2 |              nyújták egymásnak kezeiket, és az erősebbek mondák a gyöngébbeknek: „
 72 2 |              vele, hogy ő is jelen volt… és hallotta a fogadásokat…~
 73 2 |           kerülhetett sokba: a városbíró és a tanács előre meg volt
 74 2 |            ellenvetés. A jámbor takácsok és szűrszabók azokban a zöld
 75 2 |               útban volt: egy igen nehéz és igen kemény kő, amit a csodatévő
 76 2 |                  ember kell, akinek esze és bátorsága vagyon; nekem
 77 2 |                  kettő mértékkel vagyon, és az a tekintetes úr előtt
 78 2 |                   hogy ki légyen Mózses, és ki légyen Áron. S nagy aggodalom
 79 2 |             uramat, aki deszkakereskedő, és így honorácior, de a becsületes
 80 2 |               András uram, aki céhmester és diákul is beszél? Tud őkegyelme
 81 2 |                 fölveté szemeit az égre, és áhítatosan mondá:~– Fiat
 82 2 |            haladékot kért, amíg hazamegy és kardját felköti, mert kard
 83 2 |             látjuk aláírva nevét: Dárdai és Czoborhegyi Malárdi Malárdy
 84 2 |        elnevezett hegyen: innen a dárdai és coborhegyi előnevek. Tulajdon
 85 2 |                tisztelőjének tudni kell, és tisztában lenni afelől,
 86 2 |          emberfővel, meg a zászlós halom és a zöld élőfa. Valamint arról
 87 2 |                 legyenek ősi eredetükre, és annál nagyobbra vágyódással
 88 2 |                 pirulni az utódok előtt. És hogy az törvénycikkelybe
 89 2 |             tehát régen lehetnének bárók és grófok is, régen viselhetnének
 90 2 |                  kell nekik – nem kérik, és nem fogadják el. Azt azonban
 91 2 |              birtokosok, a várkormányzók és generálisok, mind nem parancsolnak
 92 2 |                   tőle függ előremenetel és megállapodás; az ő szemöldökei
 93 2 |             megyegyűlésen; az ő „favora” és „fastusa” eldöntő indok
 94 2 |                  az ő akarata a törvény.~És az ő akaratát meg nem ingatja
 95 2 |                 vagy a hajdúk őrmestere, és tudtul adod minden drabantnak,
 96 2 |             megyei jegyzőket, ügyészeket és esküdteket, s sorról sorra
 97 2 |               keresztbe volt már nyílva, és a szegletfalak elváltak
 98 2 |              záros ajtóikon; az asztalok és székek táncoltak előre-hátra,
 99 2 |            székek táncoltak előre-hátra, és minden, ami az asztalokon
100 3 |             emberszeretet, mint az illem és törvényes kötelesség parancsai
101 3 |                üthet agyon egy Malárdyt!~És azután is ott maradt, és
102 3 |                 És azután is ott maradt, és többször nem nézett fel
103 3 |                  mint egy márványszobor. És valóban illett volna szobornak.
104 3 |                   messze fölnyílt szemek és az a hallgatva is parancsoló
105 3 |             néven prefektusnak címeztek, és egy kisleánya, aki még babákkal
106 3 |               aki még babákkal játszott… és az egész családból egy léleknek
107 3 |             senki, hogy egy Malárdy fél, és elfut a veszélyből.~Pedig
108 3 |               Pedig a delnő ideges volt, és a gyermekek babonákban hittek;
109 3 |           rémület volt alattuk elaludni, és rémület az álomból felrettenni –
110 3 |            repedések, s az ablakok felül és valahol egy bolthajtás volt
111 3 |               szoba alatt volt a börtön.~És ezen börtönben most is lánccsörgés
112 3 |              akarja hányni, úgy háborog, és ők mélyen e haragos föld
113 3 |           rohanják meg börtönük ajtaját; és a kétségbeesés erős.~Az
114 3 |                 hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést.~Gondja volt
115 3 |                mindegyike is a szónoklat és irály remekének tartatik.
116 3 |           fölöttük lakom, s én is húsból és vérből vagyok, miként más. (
117 3 |                  számára: „de különb hús és különb vér”.) Azért tudatni
118 3 |                nem azért volt nemesember és céhmester, hogy attól, amit
119 3 |        összejövének a rác temető helyén, és ott megegyezének egymás
120 3 |                tekintetes alispán úrhoz, és még többen mások, akik kívül
121 3 |                rendben elmondá beszédét, és nem akadt bele, pedig az
122 3 |                 feléjük kezét az alispán és szigorú hangon mondá:~–
123 3 |              korifeusa, fejével játszik, és foglyom marad.~Bajcsy András
124 3 |                igaz armalista nemesember és igaz keresztyén. Mint nemesembert
125 3 |           védelmez engem a primae nonus, és senki az én vállamra kezét
126 3 |               védelmez az én erős hitem; és senki engem meg nem rémít
127 3 |              nincs semmi törvényellenes, és a kérelem nem lázadás. Amiért
128 3 |              cselekszem, kiállom azt is, és nem tartom nyomorult testemet
129 3 |           testénél, aki megostoroztatott és megfeszíttetett, s szegekkel
130 3 |             megfeszíttetett, s szegekkel és dárdákkal keresztülszúratott.
131 3 |                   Itt vagyok, itt állok, és elmondom, amiért küldettem.~
132 3 |                haragos szavától elsápad, és elfeled beszélni, hanem
133 3 |             ivadékaink előkelői lesznek; és uraságod nevét mindenfelé
134 3 |            alispán családjának kicsinyét és nagyját és azokat, kiket
135 3 |         családjának kicsinyét és nagyját és azokat, kiket leghívebben
136 3 |                kiket leghívebben szeret, és azokat, kikben legtöbb reménye
137 3 |             nincs, de van az Úristennek!~És mintha prófétai ihlet szava
138 3 |                  volt az, mintha ajtókon és ablakokon egyszerre száz
139 3 |              beszélt. Csak egy pillanat, és a szép elkényeztetett gyermek;
140 3 |                Bajcsy uram, két karjával és tulajdon testével elfödte
141 3 |               beszéljünk az Istennel?” – és hogy az a férfi egy alélt
142 3 |                futva hagyja el a szobát. És azután ismerős emberek jönnek
143 3 |         locsolják, aminek nem igen örül, és olyasmit suttognak fülébe,
144 3 |                fejére, mint a hideg víz; és azután végképpen nem tudott
145 3 |            festett szószékkel a közepén, és hogy a hívek mindezért Bajcsy
146 3 |        deputációba, s hatalmas beszéddel és a kisasszonyka megmentése
147 3 |           karjaikra, hogy ők is lássanak és halljanak, hogy ők is énekelhessék
148 3 |                   amíg ajkaik énekeltek; és akik egymásra néztek, még
149 3 |                 inkább könnyre fakadtak; és amidőn felment a szószékbe
150 3 |              másítja soha, miként a föld és az ő gyarló halmai…~Pedig
151 3 |              szépnek tartatott: az ifjak és asszonyok még a templomból
152 3 |           megerősítve, befestődött kívül és belül olajos festékkel,
153 3 |                  nemkülönben ezüsttányér és serleg az úrvacsorájához
154 3 |                kegyes pártfogása miatt”.~És vala az összes kiadás mindezekért –
155 3 |           mindezekért – egy rénes forint és negyvenkét vastag krajcár
156 3 |                   a többi ingyen adódott és csinálódott.~
157 4 |                  egyformán ünnepe; ami ó és új naptárban egy napra esik.~
158 4 |              házánál, sem a csapszékeket és boltokat megnyitni, sem
159 4 |             alatt, hogy őket eltemessék, és mindenki jól tudja azt,
160 4 |                 ezen sírokra van építve, és hogy most is él az, akinek
161 4 |           rengést nem lehete észrevenni, és azután második, harmadik
162 4 |                 az oltárokat felemelték; és még azután sok ideig látogatott
163 4 |                  elég, ha a vénasszonyok és az iskolás gyermekek járdogálnak
164 4 |              emberek építettek maguknak, és ez még mindig ott áll.~Pedig
165 4 |               iskolát is állítottak fel, és abba tanítókat hozattak
166 4 |                  Gutai Thaddeus uramnak, és ellátták őt bőséges fizetéssel;
167 4 |               választottak egymás közül, és azokat továbbra is megtartották,
168 4 |                 csizmadiák céhmesterének és az atyafiak főgondnokának.~
169 4 |                 kitölté belőle a porzót, és amint végigolvasá a levelet,
170 4 |                reszketett az olvasásban, és izmos ujjai között reszketett
171 4 |      szükségtelenné válván, lehordassék, és ne legyen ottan többé.~Bajcsy
172 4 |              azzal mind az öt ujját alul és felül betintázta: fogá a
173 4 |              akkor leborult az asztalra, és elkezdett sírni keservesen.
174 4 |         keservesen. Ott zokogott sokáig, és megrémült gyermekei együtt
175 4 |              Thaddeus uramhoz, aki bölcs és tudós férfiú vala, s ilyen
176 4 |             próféta alakja, lángoló arca és tűzszemei voltak azok ismét.~
177 4 |             iránt.~Csak ismételt köhögés és lábsúrolás ébreszté fel
178 4 |              mondta neki, hogy „Öt hímes és egy anyás”.~A nagytiszteletű
179 4 |                 minden bejárható hegyeit és völgyeit füvek és gombák
180 4 |                hegyeit és völgyeit füvek és gombák ismerete végett,
181 4 |                Gutai uram meg ne lesett, és gyűjteményébe ne sorozott
182 4 |                  uram le nem szakasztja, és hasznát nem veszi, s a legparányibb
183 4 |                  meg fogja őt szólítani, és nevén nevezi; s a legkevélyebb
184 4 |             válogatnak a földben, vízben és levegőben; nem tenyésznek
185 4 |                   erős sziklák fölött; – és a büszke arisztokraták,
186 4 |                személyleírással ellátta, és ismerősei közé sorozá.~Emellett,
187 4 |             botanikus találmányt kezébe, és hazavivé őt feleségéhez,
188 4 |            mondani, hogy az ő neve Lila, és ennek köszönheti azt a szerencsét,
189 4 |               egyedül Virginiában terem, és azonkívül egyedül a kegyelmetek
190 4 |                csak Virginiában teremne, és a mi városunkban soha ki
191 4 |           történetet. Az alispán levelét és a választ, amit ő adott
192 4 |                választ, amit ő adott rá; és hogy már most mitévők legyenek
193 4 |                 ami nagy eset volt nála.~És egész alakja, egész arca
194 4 |             termetté magasult fel, arcán és szemeiben az ihlet és magasztos
195 4 |              arcán és szemeiben az ihlet és magasztos elhatározottság
196 4 |                 ezrek helyett tud szólni és tenni.~Felállt, magára ölté
197 4 |               felköté széles selyemövét, és bátor hangon monda Bajcsy
198 4 |              fogunk menni az alispánhoz; és szólni fogunk előtte a mi
199 4 |             előtte a mi szívünk szerint.~És széles, izmos kezével odaütött
200 4 |                 másik után jött-ment, ki és be az alispán ajtaján; hivatalnokok,
201 4 |           Büszkén lenézte a két férfiút, és engedte őket levett kalappal
202 4 |               óráig ott állt a folyosón, és várta az ülés végét.~Egyszer
203 4 |            gondolkoztak hosszan-hosszan, és megtörtént velök az a „mindennapi
204 4 |                 egy ismeretlen világból, és még nem írtak róla könyvet
205 4 |               ismét szemközt állt Bajcsy és Gutaival.~Egy percre visszadöbbent
206 4 |                lakosztályába.~Gutai uram és Bajcsy uram szótlanul mentek
207 4 |               imádkozni, meg a pogánynak és az eretneknek; és hogy ő
208 4 |              pogánynak és az eretneknek; és hogy ő igaz vallásos ember,
209 4 |            máséhoz egy ujjal sem nyúlni; és hogy ő semminek sem oka,
210 4 |               meg az Isten Bajcsy uramat és minden rendű és rangú polgártársait,
211 4 |            Bajcsy uramat és minden rendű és rangú polgártársait, ha
212 4 |                 a szegeket saját kezével és ingyen.~Tehát a rendelet
213 4 |             végrehajtására. A hajóépítők és molnárok szintén visszautasították
214 4 |              falukról rendelt be ácsokat és napszámosokat robotban,
215 4 |                déli harangszó is elmúlt, és az ének és imádkozás még
216 4 |          harangszó is elmúlt, és az ének és imádkozás még egyre tartott.
217 4 |                néztek a kérdező szemébe, és nem feleltek neki semmit.~
218 4 |                  új éneket kezdtek; ezer és ezer ajk harsogta azt a
219 4 |                vizeknél ültünk…”~Malárdy és az ácsok a főbejárat elé
220 4 |            ajtótól, felnyílt az előttük, és ott álltak az ajtóban az
221 4 |                egyház vénei, a gondnokok és maga a nyáj pásztora, a
222 4 |           kegyelmetek e házba fejszékkel és feszítővasakkal? – kérdezé
223 4 |           előlépett a templom tornácára, és két kezét felemelte az ég
224 4 |              kezét felemelte az ég felé.~És két reszkető kezét emelve
225 4 |                 nem hallgatsz bennünket, és meg nem őrized a mi házunknak
226 4 |                zokogva kiáltok tehozzád, és azt mondom: légy jelen,
227 4 |                  azt mondom: légy jelen, és hallgass meg engemet! A
228 4 |            tördeld meg őt az ő erejében, és terjeszd ki e keserű kiáltásnak
229 4 |                szózatát az ő gyermekeire és egész családjára; ne legyen
230 4 |                 e nehéz szó kimondatott, és reszkessenek a te falaid,
231 4 |              születik annak ivadékaiból, és meg ne nyugodjanak a te
232 4 |              felhői közé ezen szavaimat, és el ne felejtkezzél róluk…
233 4 |                  nyúlni! Ki vonná magára és az ő maradékaira ez irtózatos
234 4 |        énekhangok mondják:~„A nagy búnak és bánatnak miatta~Hegedűnket
235 4 |                 függesztettük fűzfákra.”~És az ő arcán egy vonás sem
236 4 |                 után oly csend volt künn és benn, hogy az enyészetes
237 4 |                  nézte végig az egészet, és hallgatá az ének sorait:~„
238 4 |             öledből gyermekidet kirántja~És az erős kősziklához paskolja.”~
239 5 |             férfi, a férfiból öregember, és az öregemberből ismét gyermek
240 5 |                 segédlelkészt is kettőt, és a tanárok odaát szintén
241 5 |                be a legbecsesebb ruhákat és ékszereket a templomban
242 5 |                  ékszereket a templomban és a sétányon. A földbirtokos
243 5 |               utcán, a Rozmaring utcában és másutt is; van kertje és
244 5 |                 és másutt is; van kertje és szántóföldjei, pénze is
245 5 |                 dratvát, in ipsa persona és brevi manu.~Volt azonban
246 5 |                tele volt rossz újsággal, és különösen szerette azt Bajcsy
247 5 |               szerette a lelkinyugalmat, és irtózott minden gonosz hírtől.~
248 5 |                   Hazamentek, lefeküdtek és meghaltak. Számtalanokat
249 5 |  kétszer-háromszor is megölt, elsiratott és eltemetett, ki mennyiszer
250 5 |           sohasem fogytak ki tárcájából, és ezeket mind meg kellett
251 5 |             olyan hozzávaló hűlt szájjal és zöld ábrázattal tud előadni,
252 5 |               járjon, hogy üljön otthon, és lásson a maga dolga után;
253 5 |                 ne gyötörje, ne kínozza, és hagyjon neki békét.~Mind
254 5 |            kívánt embereknek, leányoknak és macskáknak; ott volt Bajcsy
255 5 |          keresett egy zsámolyt, behozta, és ráült.~Ott nagyot fohászkodott
256 5 |                ott tanul, hát ott tanul. És ha azt mondom, hogy jól
257 5 |                  pofon vágta a szeniort, és azután elszökött Patakról.~
258 5 |              mentében, magyar dolmányban és vitézkötéses kalapban. Igaza
259 5 |                tőle, hogy miért egyedül, és azután nagy szomorúságról,
260 5 |                 bánatról beszéltek neki.~És Thádé úr mindazt a beszédet
261 5 |                 mindig”. Ez volt kérdése és felelete, ez volt panaszának
262 5 |             felelete, ez volt panaszának és örömének hangja, ez volt
263 5 |               magát. Hazajön ő. Ne sírj!~És azután félrefordítá arcát;
264 5 |           lelkészek, tanárok, városbírák és hadparancsnokok feleltek
265 5 |                  levelet, felemelé arcát és töredezett szóval könyörge:~–
266 6 |             abban negyvennégy szoba van, és azok a szobák is tágas termekből,
267 6 |                feltalálja alvó-, öltöző- és mulatószobáját, ami nem
268 6 |                 mindnyájan ott vannak-e, és kegyvesztés volt nála egy
269 6 |                  a hátulsó udvar; hajdúk és inasok lótnak-futnak, ácsorognak
270 6 |               szattyán csizmákban, ezüst és aranyozott sarkantyúkkal,
271 6 |                  a hölgyek körében német és francia, nem német vagy
272 6 |            szokás szólni – a kocsisokhoz és a hajdúkhoz és a többi paraszt
273 6 |               kocsisokhoz és a hajdúkhoz és a többi paraszt néphez.~
274 6 |          hívatnak az érdemes vendég urak és asszonyságok; az étterem
275 6 |              asztalon még kevés porcelán és üveg; annál több ezüst-
276 6 |                  üveg; annál több ezüst- és aranyedény, az asztal közepén
277 6 |                 Vajon ki találhatta fel, és mire használ az embernek?~
278 6 |        genre-eknek; a falusi gavallértól és szemérmes kisasszony húgától
279 6 |             kezdve a Bécsből lejött úrfi és parfümös delnő alakjáig.
280 6 |                 fehérek, arca olyan sima és parókája hasonlatos. Amellett
281 6 |                észrevételei pikantabbak, és parfümje választékosabb,
282 6 |              hajalkotmány közé rezgő tűk és strucctollak tűzködve. Növeli
283 6 |              mely fehér ónból, míniumból és bécsi koromból van eléje
284 6 |                  hogy kellemetlen ráncok és egyebek ne tűnjenek elő,
285 6 |            kérdezősködött tőle egészsége és otthon maradt családja felől,
286 6 |            pompás táncos, hírhedett vívó és szerencsés játékos. Mindennek
287 6 |              most már csupán piquette-et és l’hombre-et játszik meglett,
288 6 |              legvastagabbat találja meg.~És azért mégis Eroberungnak
289 6 |              mégis Eroberungnak tartják, és kapaszkodnak belé. Óh, az
290 6 |               összevissza van kavarítva, és nincs hátul copfba szedve.
291 6 |                szabás, a széles hímzetek és az aranyos áttört szövetű
292 6 |              hogy akkor ez volt a divat.~És ha azután néztek arra, aki
293 6 |               alispán második neje volt; és látták rajta a nehéz ezüstös
294 6 |            termetén a gyöngyös vállfűzőt és vállán a panyóka mentét,
295 6 |            társaságban a legszebb delnő, és ő azt nagyon jól tudja.
296 6 |            gömbölyű nyakát, hattyúkeblét és a gyémántnyakéket rajta,
297 6 |               hogy nem közéjük tartozik.~És aki így együtt látta e családot,
298 6 |                 őáltala látnak, hallanak és beszélnek. Tisztújításon
299 6 |            asztalhoz ülnek, ki-ki rangja és megbecsültetése szerint,
300 6 |                 A külső termekben hajdúk és inasok szolgálnak fel, az
301 6 |    gyönyörűséggel figyelmezteté Eudemiát és több előkelő hölgyet az
302 6 |                  jövevény; termete sudár és hajlékony; szabad mozdulatai,
303 6 |                biztos önuralom lenyomata és valami önkéntelenül parancsoló
304 6 |               összeválogatva, búzavirág- és barackvirágszínek, világos,
305 6 |                legdivatosabban bodorítva és hófehérré hajporozva, ujjain
306 6 |               egyszerre; szemeit lesüté, és azután fölkelt csendesen;
307 6 |              ezalatt feltörte a levelet, és átolvasta: és arca annál
308 6 |                 a levelet, és átolvasta: és arca annál derültebb, büszkébb
309 6 |                mellett, amellett Eudemia és Eudemián alul Hermina; így
310 6 |               kivette a levelet zsebéből és belepillanta, és ismét rájuk
311 6 |                zsebéből és belepillanta, és ismét rájuk nézett, azután
312 6 |                   ő is az ifjúra nézett, és Eudemia is elővevé lornyonját,
313 6 |           Eudemia is elővevé lornyonját, és szemügyre vevé őt, és a
314 6 |        lornyonját, és szemügyre vevé őt, és a fess gavallérok valamennyien
315 6 |           valamennyien odahajoltak felé, és a bátyámuramék odahátul
316 6 |                  közé a napsugár hevével és a hajnal titkos ábrándjával.~
317 6 |               hajnal titkos ábrándjával.~És a jövevény ennyi szem kereszttüzében
318 6 |              vetett Eudemia felé, komoly és büszke volt az alispánnak,
319 6 |                  tud. Ő egész hódolattal és kegyelettel beszélt atyjáról,
320 6 |                 hadastyánt megsértené.~– És lám, az én atyám mégsem
321 6 |                  mondást csak az alispán és neje értheték. Kadarkuthy
322 6 |          megszerezni – veté utána halkan és szemlesütve az ifjú.~Az
323 6 |            mindenki bámulta szerénységét és bátorságát, a biztos tapintatot,
324 6 |                 kegyét meg kell nyernie, és ellenkezőleg azok, akiknek
325 6 |            azonban, mely útjában állott, és az nagyon erős kőszikla.~
326 6 |              ragaszkodást?~Ez pedig első és utolsó kérdés volt Malárdy
327 6 |                   amint mások mondják.~– És az éneket hozzá?~– Hangom
328 6 |              Malárdy megölelte az ifjút, és megcsókolá arcát.~Malárdy
329 7 |          büszkeségére válik a családnak; és mindenekfelett kegyes, vallásos
330 7 |                 Megszorítá Viktor kezét, és azt mondá neki:~– Ha úgy
331 7 |                     Úgy kellene lenni.~– És úgy is van.~– Fájdalom,
332 7 |        félrevonultsága miatt oly félszeg és bátortalan kezd lenni, hogy
333 7 |               ország első hivatalnokáét. És ő egyetlen fiam!~Viktor
334 7 |              azokat kedveseknek találni.~És amellett tudott inni úgy,
335 7 |              inni úgy, ahogy senki más – és nem látszott meg rajta.~
336 7 |                Eudemiának nyújtá karját, és nem a szépség királynéjának;
337 7 |       különbséget tudva tenni az etikett és a szív parancsai között.~
338 7 |                  a másik azt elbeszélje, és a harmadik fizessen érte,
339 7 |            magiae; elismert feketeművész és boszorkánymester; az orosz
340 7 |               feltalálója, az escamotage és indiai bűvészet avatottja;
341 7 |                  birtokosa; aranycsináló és patkányűző”, egy szóval
342 7 |           beszélve, legtöbbet Eudemiával és az alispánnéval; legkevesebbet
343 7 |                csodapalackból sört, bort és szilvóriumot, a bámuló atyafi
344 7 |                 Azzal felnyitá a markát… és maga is hátrahökkent, mert
345 7 |                villant a gyűrű kövéből – és az ifjú szemeiből…~…Mikor
346 7 |                  restelt néha-néha tüzet és szikrákat okádni vissza
347 7 |              Malárdyt, bármilyen szegény és ostoba is, a népség színe
348 7 |                kezébe a koronás tallért, és íme a lányka keze nem rándult
349 7 |                  Kálmán? Régóta keresem, és nem tudom önt felfedezni;
350 7 |                 Ez odafenn csak gyűrűket és zsebórákat tud elbűvölni,
351 7 |               szegénynek, mint ha költő, és műveiért szemközt dicsérik.
352 7 |               dicsérik. Kálmán elpirult, és lesüté szemeit, valami olyanformát
353 7 |        kíséretében, melynek minden színű és alakú papírjai közül a szerző
354 7 |            veresége, néhol szép fantázia és költői emelkedettség tűnt
355 7 |               ahogy ő.~– De nagyon szép, és ha kegyednek valami nem
356 7 |               figyelmesen hallgatott rá.~És akkor Kadarkuthy elmondá
357 7 |                másik vette azt Kálmántól és nem Kálmán őtőle.~Eudemia
358 7 |                éppen az ajtó előtt állt, és ott végezte azt a veszedelmes
359 7 |                 széket.~Kálmán lehajolt, és felemelte azt merően a légbe:~–
360 7 |                  volt maga az alispán is és a derék Vasady úr.~Vasady
361 7 |                  színpadon nekigyürkőzve és felpálinkázva. Ez volt az
362 7 |           angollal, franciával, törökkel és arabssal, mind földhöz verte
363 7 |                  most áll veled szemben.~És ezzel hirtelen leveté dolmányát,
364 7 |               szedd össze minden eszedet és erődet, mert ha becsülettel
365 7 |                  mellett lesüté szemeit, és nem mert felnézni reá. Ez
366 7 |             magyar főnemesnek; zseniális és bátor, esze láng, izma acél,
367 7 |              láng, izma acél, arca rózsa és liliom.~Csak egy volt, aki
368 7 |        félrevonulva ült Kálmán egyedül – és sírt.~A legyőzött, a megbukott
369 7 |        belehajítá az egész iratcsomagot.~És azután odaborult atyja keblére,
370 7 |                átölelte a hideg szobrot, és sírt annak keblén keservesen,
371 7 |               abbahagyta. Az ajtó nyílt, és rajta Viktor lépett be;
372 7 |           gyűlölte.~Malárdy pedig a hála és bámulat vegyületével lépett
373 7 |                 szorítá az idegen ifjút, és a nagy szobor keze meg tudta
374 7 |               keze meg tudta azt ölelni, és a nagy szobor ajkai meg
375 8 |           elegáns atyafiak az első napon és a szép hajadon – az első
376 8 |                ma legyőzője lehet ésszel és karral; azután pártfogója,
377 8 |       ellenállási ösztönt: a gyűlöletet, és tulajdonává tette őt a szeretet
378 8 |          tulajdonává tette őt a szeretet és hála által.~Egy hét alatt
379 8 |              ösvényre, mely háladatosabb és díszesebb. A zene mindig
380 8 |               tartozott: csak a versírás és a komédiázás volt lealázó.~
381 8 |              hordozta minden gondolatát; és mégis oly nehéz volt szivéhez
382 8 |               férfi: – nem; pufók, veres és görbe lábú; idomtalan, rút
383 8 |                is férfi a kerek világon!~És Hermina?~Ő volt az, akivel
384 8 |                 hívnak, hogy „szerelem”.~És talán még mást is tudott?
385 8 |                  halálba, a kárhozatba.”~És talán – gondolt olyan pillanatokra
386 8 |                 tiszta volt, a Duna sima és átlátszó: a kagylókat meg
387 8 |            leendők.~Egy nagy, zászlókkal és szőnyegekkel beaggatott
388 8 |                 társaság meglett férfiai és delnői foglaltak helyet;
389 8 |              Malárdy, az alispán, Vasady és a nyugdíjazott testőrtiszt.~
390 8 |               reájuk; a szabadban, hold- és fáklyavilágnál késő éjjelig
391 8 |                parttól elválva, a hattyú és a szirén előre váltak, míg
392 8 |           zavarba hozták, azalatt Viktor és Kálmán kinn voltak a Duna
393 8 |               itt a víz felett is rekedt és fúlt kezde lenni; a társaság
394 8 |           villanás bántja a szemet; föld és víz egyszerre más színt
395 8 |               tanya felé siető juhnyájak és tehéncsordák futnak, az
396 8 |                  mordulását már közelebb és sűrűbben lehet hallani.~
397 8 |           sűrűbben lehet hallani.~Viktor és Kálmán csónakjai néhány
398 8 |              igyekeznek, s a csónakokból és dereglyéből kiáltoznak valamit
399 8 |                  habnak, a hullám szállt és emelkedett, a kis csónak
400 8 |                 partra.~Viktor ránézett, és mosolygott; hidegen, amilyen
401 8 |           parttól oly messze, mint most…~És azzal egyik kezét átnyújtá
402 8 |             dobogott alatta nyugtalan.~– És ha most azt kérdené valaki
403 8 |                csónakja elé tátongott.~– És ha azt mondanám neked: jer
404 8 |           előre-hátra táncolt a habon.~– És ha azt mondanám neked: megcsaltalak,
405 8 |               mondám, hogy gazdag vagyok és előkelő nemes: nem vagyok
406 8 |                karjaival az ifjú nyakát, és mondott neki olyan szót,
407 8 |               forró ajk egyszerre kérdez és felel; csóknak is nevezik
408 8 |               mennydörgés is elhangzott, és a csóknak mégsem volt vége…~–
409 9 |          lehessen rajta keresztül látni, és hogy a poéták mégsem olyan
410 9 |                  hogy végre a családapák és anyák, nemkülönben a testvérek,
411 9 |               Egyébiránt ő atyai áldását és mindenét ráhagyja az egyetlen
412 9 |              Egyébiránt marad, aki volt, és nem ölel senkit, mert a
413 9 |                  abban az ifjú vőlegényt és annak minden földön lévő
414 9 |                  a figyelme mindazon fő- és nagyurakra, kik vele bármi
415 9 |                 a környék nevezetességei és a nagy atyafisereg mind
416 9 |                  a közelebbi mágnások is és a hivatalbeli urak, de a
417 9 |           érkezendnek, amikor már Viktor és menyasszonya útban lesznek
418 9 |                 szolgálat elvállalására.~És most ők sem lesznek jelen
419 9 |           meghívott násznagyok, vendégek és atyafiak bevárása nélkül,
420 9 |                 elbocsássa őt most haza, és várjon rá, míg visszajön.
421 9 |                sietésre.~Malárdy rokonai és a környékbeli ismerősök,
422 9 |    legbüszkébbikére.~Hogy Viktor rokonai és rangtársai nem érkezhetnek
423 9 |               rangú Malárdy büszkeségre… és végre, minden emberi okoskodás
424 9 |          zsolozsmáitól visszhangoztatva, és íme az mégis felvirult és
425 9 |                és íme az mégis felvirult és boldog lett, s egy új lépéssel
426 9 |                  halad ismét a boldogság és a hatalom felé…~      ~Fehér
427 9 |                 Hermina némán sóhajtott, és megszorító vőlegénye kezét.~–
428 9 |               palotát, az egész világot, és azután nézz rám: ha nem
429 9 |           lihegve simult közelebb hozzá, és az több volt minden feleletnél.~–
430 9 |                  külön vevék a vőlegényt és menyasszonyt; bevezették
431 9 |          kimondasz!~A menyasszony bátran és tisztán mondá ki a szót: „
432 9 |              hangon mondá el a vőlegény: és amidőn a leányra került
433 9 |                esküszöd, hogy szeretsz – és jaj, ha igazán esküszöd!”~
434 9 |                hagyom.”~Megtörtént. Férj és feleség keltek fel az oltár
435 9 |                az aranyos név: „Kadarcsi és kadarkuti báró Kadarkuthy
436 9 |            egymás mellett ült a vőlegény és a menyasszony. Mindenkinek
437 9 |              későre végződő lakomát zene és dalidó váltja fel; a táncterem
438 9 |          tánczenéket hangoztat; az illem és jószokás szerint egy kecses
439 9 |                 mely egykor annyi kellem és csábnak adott tért, s mely
440 9 |                 emlékezetből.~A vőlegény és a menyasszony kezdé a lejtést:
441 9 |          termében ezeknél szebb vőlegény és menyasszony.~Az alispán
442 9 |            örömében. Egy főúri vő; eszes és bátor; előtte minden pálya
443 9 |                onnan felyül jő az égből …és terjeszd ki e keserű kiáltásnak
444 9 |                szózatát az ő gyermekeire és egész családjára: ne legyen
445 9 |               történetük mások előtt!.…”~És íme a legfényesebb öröm
446 9 |                 idejön az erős átkozódó, és láthatja, mily büszkeségtől
447 9 |            ragyog a megátkozottnak arca, és mily öröm hangzik a Malárdy-ház
448 9 |                Malárdy-ház falai között: és gondolhat arra, minő gyász,
449 9 |             odalépett egyenesen közéjük, és megfogta a vőlegény kezét.~
450 9 |                 elhalt a mosoly arcáról, és fehér lett az, mint egész
451 9 |            fordult Malárdyhoz a fájdalom és szégyen és szomorú szemrehányás
452 9 |         Malárdyhoz a fájdalom és szégyen és szomorú szemrehányás hangján
453 10|         küszöbéig hordja tarka kavicsait és a szép szivárványos csigateknőket,
454 10|           például Gutai Thaddeus uramnak és az ő megtalált fiának, a
455 10| Malárdy-kastélyban oly nagy volt a zavar és meglepetés első benyomása,
456 10|                észre, hová tűnt el a pap és fölfedezett fia.~Gutai az
457 10|                 Egyszerűen tolvaj vagy-e és semmi más?~– Még rosszabb –
458 10|                  fejed fölött, felhőkben és csillagokban. Más kérdésre
459 10|                 Nincsenek. Anyád meghalt és el van temetve, apád pedig
460 10|                  arcát két kezébe rejté, és elkezde igazán, fájdalmasan
461 10|                  erőszakosan elfogatott, és bevitetett kastélyába, s
462 10|              elmondám neki, hogy szöktem és rejtőzni akarok, nagyot
463 10|                  csak bízzam rá magamat, és ne féljek semmit. Az első
464 10|                bajuszaikat, milyen ruhám és fakardom volt, és nekem
465 10|                  ruhám és fakardom volt, és nekem azt mind helyben kellett
466 10|             kóboroltam Franciaországban, és soha azalatt még csak levelet
467 10|            összevissza csókoltak sorban, és a legderekabb ifjúnak neveztek.~–
468 10|             megkérette velem.~– Őrültek, és semmirekellők! Játékot űzni
469 10|                mind belém szeretett ifjú és vén, férfiak és leányok
470 10|           szeretett ifjú és vén, férfiak és leányok mennyire vonzódtak
471 10|                de őrültet tevél magadból és azon emberből, akinek álarcát
472 10|                 mit követtél el nevében? És megöl irgalom nélkül, megérdemlett
473 10|              most is ott ül a tömlöcben, és várja a kedvetlen quidproquo
474 10|           szobájában hátratett kezekkel, és többször suttogta magában~–
475 10|                  rá?~Lőrinc fejét rázta, és hallgatott.~Thaddeus nem
476 10|            játékot űztél a magad hitéből és a máséból, komédiát játszottál
477 10|             templomromboló kápolnájában! És magadban kacagtál és ördögi
478 10|       kápolnájában! És magadban kacagtál és ördögi csúfot űztél az átokmondóból
479 10|             csúfot űztél az átokmondóból és az átokviselőből! És megrontád
480 10|        átokmondóból és az átokviselőből! És megrontád mind a kettőnek
481 10|               mind a kettőnek családját, és beteljesítéd mind a kettőnkön
482 10|                   Lőrinc fölemelé fejét, és válaszolt:~– Van!~A lelkész
483 10|               leányába?~– Voltam, vagyok és leszek. Ez bűnöm, ez halálom.~–
484 10|                  Ez bűnöm, ez halálom.~– És az is te beléd?~– Még erősebben,
485 10|                hangon, melyet a fájdalom és öröm tébolyító keveréke
486 10|                kiálta fel:~– Óh, én Uram és Istenem, ki meghallgatád
487 10|           szolgádnak panasztevő szavait, és kitöltéd a te keserűségednek
488 10|                  Szánalomra méltó magad, és szánandók azok, akikre elküldettél.
489 11|               ketten a kunyhóból, az apa és a fiú, s beleültek a csónakba.~
490 11|                bűvös jegyet képezve égen és vizen, csillámló, hosszú
491 11|               bokrok eltakartak mindent.~És azután eltűnt a hold is,
492 11|                   S amint a hold letűnt, és egészen sötét lett: egyszerre
493 11|              lóbálta a csónakot a hullám és a szél, csapkodott be a
494 11|          csapkodott be a csónakba a hab. És akkor ketten ültek abban,
495 11|          egymásért dobogó önfeledt szív, és mondogatták egymásnak: „
496 11|                  vagy itt a lélekvesztőn és az én keblemen?… Itt, itt…
497 11|                ölelve… Megyek, megyek…”, és ajkaik összeforrtak, és
498 11|                  és ajkaik összeforrtak, és a villám lecsapott mellettük,
499 11|              villám lecsapott mellettük, és a mennydörgés elhangzott
500 11|                 a mennydörgés elhangzott és a csóknak mégsem volt vége…~