Rész

 1 1 |   hivőknek, az ajkak úgy mondák utána némán az imát.~A pap elvégzé
 2 1 |  kimondta az áment. Hallatszott utána az a templomi sóhaj, mi
 3 3 |     süvegét, s deputáció létére utána eredt a lepkének, azt süvegével
 4 4 |    reszketésig lehetett hallani utána. Azzal visszafordult a munkásokhoz~–
 5 5 |     mindig, mindig;” – hangzott utána a zokogással vegyült egyetlen
 6 6 |         speciest, s nagyot nyel utána.~Úgy nevezik azt, hogy KÁVÉ.
 7 6 |     számomra megszerezni – veté utána halkan és szemlesütve az
 8 6 |      befejezé az orgonajátékot, utána hagyva zúgni a pedálsípok
 9 7 |   jámbor atyafi csak úgy nézett utána: vajon visszakerül-e még,
10 7 |     mindig hordta a fejét körül utána, akármerre járt. Majd elejté
11 7 |       nem addig van az – kiálta utána a bűvész, s egy szökéssel
12 7 |       megy.~Hugó Oszkár sietett utána, útközben találkozott egy
13 8 |     közül fehér gőz lövellt fel utána… a mennydörgés is elhangzott,
14 10|       könyv nélkül, s elmondtam utána.~Az öreg nagyot sóhajtott:~–
15 11|       hogy a víz egyet sercenne utána.~S amint a hold letűnt,
16 13|   szegény tisztelendő úr sem él utána sokáig; nem élheti túl azt
17 13|         a nagyasszony mindenütt utána a konyhában, az udvaron
18 14|      milliók mosolya derült fel utána, egész tájak más színt váltottak
19 14|       kegyelmes hajlamáért járt utána, a köznemesség magasztalá
20 14|        a történetet; következik utána a többi. Az átok beleesett
21 15|         mondott, ő is úgy rakta utána szemmel, szájjal, szemöldökkel,
22 18|      gyilkost, haramiát kiabált utána.~Csak akkor tért magához,
23 20| utoljára a tenyerét is kinyalta utána, s végtére kezet csókolt
24 20|       Gutai Lőrinc atyja – tevé utána még egyszer komolyan, reszkető
25 20|  perccel hamarább kellett volna utána kezemet kinyújtanom, és
26 21|      tudós mégis mondott annyit utána, mikor már nem látta~„A
27 22|        még a gyerekek is futnak utána; aztán a minap hogy szembe
28 22|     kuvasz kutyáját meg, amiért utána ugatott, pisztollyal egyszerre
29 23|    százszor is kiment az ajtóba utána nézni, ha jön-e már, vajon
30 24|           gondolá mindenki, aki utána nézett; hát még midőn látták