Rész

 1 5 |          az egész revolúció, hogy Lőrinc arra biztatta fel tanulótársait,
 2 5 |       ajkához szorítva. – Szegény Lőrinc!~– Gonosz fiú volt: nem
 3 5 |      engedtek képzeletüknek, hogy Lőrinc eltűnését a legborzalmasabb
 4 10|          az asztalon Viktor… nem… Lőrinc elé.~A gézengúz szótlanul
 5 10|      hangon válaszolt rá:~– Gutai Lőrinc.~– Mi a mesterséged?~Erre
 6 10|          Végezzünk: az idő halad!~Lőrinc letörlé könnyeit, miután
 7 10|      kifizettem. Nekem van miből.~Lőrinc keserűen harapott ajkába
 8 10|         báróé.~– Miért álltál rá?~Lőrinc fejét rázta, és hallgatott.~
 9 10|          belőle: mérlegeld magad!~Lőrinc hallgatott.~– Megmondom
10 10|        melyet védelmedre felhozz?~Lőrinc fölemelé fejét, és válaszolt:~–
11 10|    elviselhessem a te akaratodat!~Lőrinc még egyszer odaborult atyja
12 10|       fűzni.~– Nyújtsd kezeidet…!~Lőrinc elszörnyedve kérdezé:~–
13 10|         rabot ki akarom cserélni.~Lőrinc erőtlenül nyújtá kezeit
14 11|          a halász észre ne vegye, Lőrinc lánca körül tekergette,
15 11|        most azután befelé vágtak.~Lőrinc szemközt ült atyjával, ki
16 11|         csóknak mégsem volt vége…~Lőrinc csendesen megfogá a kezeire
17 12|        percben egyszerre elveszté Lőrinc önakaratát: lelki tudat,
18 12|      támasztott hágcsó zörrenése.~Lőrinc előbb bekémlel az ablakon,
19 12|           fényt vetett a szobába. Lőrinc láthatá, hogy Hermina egyedül
20 12|    ablakát. A leány felébredt rá.~Lőrinc látta, hogy az álmából felébredő
21 12|   mentséget, egy vigasztaló szót.~Lőrinc arca egészen átváltozott
22 12|       halkan megcsókolá homlokát.~Lőrinc felvillanyozva emelte föl
23 20|         neki, sohasem találkozott Lőrinc olyan emberrel, aki őt ismerte
24 20| Csallóközben is folytatni, miután Lőrinc szinte gyermekkorától fogva
25 20|           eltemettünk.~És valóban Lőrinc el volt temetve jól mind
26 20|          e nyilatkozatra.~– Gutai Lőrinc atyja – tevé utána még egyszer
27 21|   mutogatott a világban, az Gutai Lőrinc volt; s a valódi Kadarkuthy
28 21|         érzelemből, melyet egykor Lőrinc iránt érzett. Hiszen Thaddeus
29 24|           ez a lévita a kegyelmed Lőrinc fia; ennek a felesége Malárdy