Rész

 1 1 |    mondák utána némán az imát.~A pap elvégzé beszédét, kimondta
 2 2 |           jó lesz fizetni vele a pap, meg kántor; én nem prédikál,
 3 5 | lelkészjelöltek, egyik felesküdt pap, akiknek számára sorban
 4 5 |       hogy még sincs itthon az a pap: pedig már haza kellett
 5 9 |           mint egész ruházata.~A pap odavonta őt maga mellé,
 6 10|      vette észre, hová tűnt el a pap és fölfedezett fia.~Gutai
 7 10|          kápolnájában! Ugyanazon pap fia, ki a ráctemetőn megátkozá
 8 10|      kettőnkön az átkot.~Amint a pap elhallgatott, olyan csend
 9 10|         halálosabban, mint én.~A pap felemelé két kezét az égre,
10 11|                      A hálaima~A pap kinyitá a kunyhó ajtaját,
11 11|         sikertelen lett, akkor a pap leborult a csajka fenekén,
12 14|      gonoszabb, – egy protestáns pap fiának. A vőlegény a vízbe
13 19|        kérdezé: – Egy kálvinista pap fiához? – A hadastyán, akinek
14 21|         átkot.~      ~– Itthon a pap?~Ily rövid kérdés hangzott
15 21|     pimasz, hát én neked csak „a pap” vagyok.~Még jobban mérgelődött
16 21|         kérdé amaz ingerülten.~A pap szilárdul válaszolt~– Én
17 21| esztendeig ültem a börtönben?…~A pap alázatosan felelt neki:~–
18 21|        ifjú Kadarkuthy, mintha a pap mondásának ez volna a logikai
19 21|       szemöldökrángással intve a pap felé, s azzal egy lépéssel
20 22|       hol van a testvéred, hol a pap fia, mert ha meg nem mondod,
21 23|        hörgé:~– Rám mondta ezt a pap; rám mondta ezt is a pap.~
22 23|         pap; rám mondta ezt is a pap.~Azután ismét szétterjeszté
23 24|          még viselni; míg az ősz pap, hosszú, kétfelé omló hajával,
24 24|     átnyújtá Thaddeusnak.~Az ősz pap szemei még most is oly tiszták
25 24|        meghalni.~És íme, amint a pap ama levelet végigolvasá,
26 24|      Barátfalván van egy lévita: pap, rektor és kántor egy személyben;
27 24|     sejtelme, hogy ez a haldokló pap utolsó műve volt. Tehát
28 24|      megátkozott család többé. A pap visszadugta az átkot keblébe,