Rész

 1 3 |   leírnám ide az egész beszédet, alig találnának abban az előrehaladt
 2 4 |          a rettegés napjai után, alig emlékezteti az embereket
 3 5 |   mellette, mintha nem is látná; alig felelt neki az akkoriban
 4 5 |   tisztelendő asszony földi léte alig volt már életnek nevezhető.
 5 5 |          nyomorult alakhoz, akin alig volt már valami emberi;
 6 6 |    valami mulatságos társalkodó; alig lehet tárgyat találni, amiről
 7 6 |         kor sajátjai. Az ifjú úr alig látszott ennél idősebbnek.~
 8 6 |      alispán elé lépdelt, sarkai alig érték a parkettet, s mintha
 9 7 |       Vasady úr a vége felé csak alig bírta már mozgatni a nyelvét.~
10 7 |    duzzadt izmokkal, hogy azokon alig lehetett az emberi idomokat
11 7 |      összes költeményeim – szólt alig hallható hangon az ifjú,
12 8 | siránkozott egy-egy halászmadár, alig lebbentve szárnyát a légben,
13 8 |   távolból mennydörgést hallott.~Alig látszott még a láthatáron
14 8 |         habokkal, a sűrűsödő eső alig engedte már látni.~– Egy
15 8 |      most még jobban reszketett. Alig hallhatón susogá:~– Vigyen
16 9 |      hogy ő most súlyosan beteg, alig reményli, hogy ágyából felkelhessen
17 9 |     szeretitek-e egymást?~Viktor alig hallhatóan rebegé a választ: „
18 10|        Vannak-e szülőid?~Az ifjú alig bírta kimondani a mély elfogultságtól
19 10|     odaborult atyja lábai elé, s alig hallhatóan suttogva esdeklett
20 13|      mondta tovább.~– Azalatt ez alig három mérföldnyire a várostól,
21 15|       legkeserűbb órákban, midőn alig pislogott az utolsó szikra
22 17|       öregnek. A szegény Szabóné alig bírt a nagy fuldokló zokogástól
23 21|       lelkész lesüté szemeit, és alig hallhatóan rebegé:~– Fiam –
24 21|         egészen el volt rekedve, alig találta meg a hangját.~–
25 24|    Elvégeztetett – szólt rekedt, alig hallható szóval Malárdy
26 24|         mellém te is.~A nemes úr alig bírta magát tartani a lábain,
27 24|          a zsoltárt; a végső sor alig volt már egyéb ajkán, mint