Rész

 1 2 |   Rozália térnek neveztetvén, s melyet gyermekkoromban még disznópiacnak
 2 3 |         csinos diák üdvözletet, melyet készen tartva hozott:~–
 3 4 |      kőszikla tetején élő moha, melyet sem ember, sem állat el
 4 5 |       inkább annak a csizmának, melyet kegyetlenül forgatott kifelé-befelé.~–
 5 6 |    szétterülő abroncsos viganó, melyet még fenyegetőbbé tesz a
 6 6 |    kíváncsian néztek az ajtóra, melyet a hajdúk siettek feltárni,
 7 7 |   Kadarkuthy által.~A levélben, melyet az alispánnak átadott, az
 8 7 |        van; elkezdve a ruhától, melyet viselünk, egész a politikai
 9 7 |          hogy ez éppen azon mű, melyet Kálmán sajátja gyanánt olvasott
10 7 |        volt, az, hogy munkáját, melyet mostohaanyján kívül nem
11 7 |        kívül nem hallott senki, melyet soha kezéből ki nem adott,
12 8 |  dallamú szicíliai halászdalra, melyet midőn a családi kör előtt
13 10|        ráakadt azon gondolatra, melyet ki kell mondania – tudod-e,
14 10|  magadat menteni? Van-e szavad, melyet védelmedre felhozz?~Lőrinc
15 10|       valami rettenetes hangon, melyet a fájdalom és öröm tébolyító
16 14|       József császár rendelete, melyet az erős lelkű fejedelem
17 15|   szintúgy az egész társulatot, melyet Malárdy alispán több ízben
18 18|      tartá magát azon a földön, melyet szemei belátnak, az ragadá
19 20|    fahágcsón lehetett feljutni, melyet ha csigákon felvontattak,
20 20|        elé értek a folyosón át, melyet a kis ember rögtön felnyitott (
21 21|    abból a testvéri érzelemből, melyet egykor Lőrinc iránt érzett.
22 22|       sok gondunk volt a korra, melyet az néhány szóval úgy jellemzett.~
23 23|       más kötelezettséget, mint melyet az anyai szeretet szabott
24 24|   egyszerre gazdaggá teendi, de melyet csak a végső vigasztalás
25 24|        levelet talált asztalán, melyet vendégkői szolga hozott
26 25| küzdelem azon merész jelenetet, melyet regényemben felhoztam, amidőn