Rész

 1 2 |       kezde tréfálkozni.~– Eressze engem, Bajcsy úr. Ne tréfálja
 2 2 |           mást akartam megmondani: engem nem kell a kegyelmeteké
 3 3 |   megmaradtam azon a helyen, ahova engem kötelességem láncol; a bűnösök
 4 3 |      alispán úr megharagszik, majd engem ver meg. Hanem hát menjen
 5 3 |          Mint nemesembert védelmez engem a primae nonus, és senki
 6 3 |            én erős hitem; és senki engem meg nem rémít abban. Amit
 7 7 |             komédiás! Nyelj el hát engem, ha tudsz!~A mágusok nagymestere
 8 7 |        mereszte rá.~– No, nyelj el engem, ha igazi ördöngös vagy;
 9 9 |           mondtam; ha nem szeretsz engem úgy, ahogy asszony tud szeretni
10 9 |          nézz rám: ha nem szeretsz engem jobban, mint mindazokat,
11 10|     vendégek jöttek a kastélyba, s engem is ott leptek. Egy közülük
12 10|         irigyek lettek egymásra, s engem összevissza csókoltak sorban,
13 12|            halt meg apám és anyám, engem is sokszor ágyba fektetett
14 12|        leánynak:~– Te is szerettél engem. Szeretsz még most is, és
15 17|          patikába! Nem gyógyít meg engem senki. Bennem van már, amitől
16 17| koporsómhoz, mikor kivisznek, hogy engem ott se bosszantson. El se
17 17|            ember–, megsimított már engem a guta tetőtől talpig; nincs
18 20|        eltagadni. Nem vigasztalnak engem könyveim, nem a tudományok
19 20|            barátságos helyen, amíg engem ki nem harangoznak a világból,
20 20|            Kegyelmed most itt akar engem hagyni és menni Kassára,
21 22|           nagytiszteletű úr kauzái engem mindig interesszálnak.~–
22 23|           álljon harcba.~– Ki bánt engem? Ki hozza rám ezt a veszedelmet,
23 23|        öletni magadat, hogy megölj engem.~– Az megtörténhetik – felelt
24 23|          Ez becsületbeli kérdés. Ő engem megsértett.~– Ha megsértette,
25 24|         eszmék.~– Nem értesz-e még engem? – kérdé most fölemelt hangon
26 24|      Istenem, mily boldoggá tettél engem!”~De senkinek sem szólt