Rész

 1 1 |       még meg a föld, mintha az ég és csillagok mindannyiszor
 2 1 |        éj szürkülni kezdett, az ég világosodott; a szorult
 3 1 |        szorult gerendák mind az ég felé meredtek, a támadt
 4 2 |         bennünket felemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl fekete
 5 3 |         mondá: úgy áldja meg az ég az alispán családjának kicsinyét
 6 4 |       és két kezét felemelte az ég felé.~És két reszkető kezét
 7 4 |        reszkető kezét emelve az ég felé, e szavakat mondá:~– „
 8 4 |      körülöttük, míg egészen az ég alatt, a szabad pusztaságban
 9 5 |         a haja szálai állnak az ég felé. Még éjszaka is azzal
10 5 |  sírjánál, ha még él valahol az ég alatt. Áldjon meg az Isten,
11 6 |      teremben szép derült olasz ég alatt járt az ember, világoszöld
12 7 |      neki:~– Ha úgy rendelte az ég, hogy ez teljesüljön, én
13 7 |         nyújtva.~– Tudja ön, mi ég ott a kandallóban? – kérdé
14 8 |     kedvezett a mulatságnak; az ég tiszta volt, a Duna sima
15 8 |     veszendő csónakon, villámló ég alatt – a te kedvesed keblén?
16 8 |   akarnál lenni?~– Itt… Itt…~Az ég úgy dörgött odafenn; tajtékos
17 10| kicsinyek a gondjai.~Mécses sem ég abban, mikor künn sötét
18 12|    ablakok bezárva, gyertya nem ég sehol, tán alszanak.~De
19 13|      hogy izzad a homloka, mint ég a képe; jó lesz azt a drága
20 21|        tovább ez imahangokat az ég angyalai, amíg azok az Úr
21 21|    aztán meg kellett halnia.~Az ég akarta így. Az ég akarta,
22 21|    halnia.~Az ég akarta így. Az ég akarta, hogy az átokkal
23 22|     nézték, a hajuk szála is az ég felé meredezett, s még ő
24 24|      hangján a nemes úr – a ház ég fejed fölött, és te nem
25 24|         úsztak, midőn azokat az ég felé emelte, s ajkait egy
26 25|      terheli őket. Talán, ha az ég időt és erőt enged hozzá,