Rész

 1 1 |            minden felekezet, úr és szegény, bűnös és szenvedő, igaz
 2 3 |      mondani az alispánnak, hogy a szegény rabok félnek; a föld még
 3 4 |          jutott: Syringa vulgaris; szegény kisleánynak nagyon hozzá
 4 5 |           vagyok keseredve annak a szegény Lőrinckének a sorsa miatt.~–
 5 5 |            ügyelt rá; az édesanyja szegény pedig éppenséggel el is
 6 5 |          kezét ajkához szorítva. – Szegény Lőrinc!~– Gonosz fiú volt:
 7 5 |    odaölelve őt magához –, ha az a szegény jó asszony azalatt meg találna
 8 6 |           kurta mentékhez; mikor a szegény nemes rokon hálálkodott
 9 6 |        hölgyet az asztal végén ülő szegény rokonra azzal a görbe fésűvel
10 6 |            nem hajlott a hátul ülő szegény atyafi nyájas unszolására,
11 7 |            egy Malárdyt, bármilyen szegény és ostoba is, a népség színe
12 7 |       haragosan az alispán, mire a szegény ember nagy rívással sántikált
13 7 |            vihette ön ezt végbe?~– Szegény fiú, nagyon igazságtalan
14 9 |           mondva zokogásai közt,: „Szegény leányom”.~Azután a többi
15 12|        szanaszéjjel, mint azokat a szegény faleveleket, amiket ok nélkül
16 13|        egyszeribe megizzad.~Izzadt szegény anélkül is.~– No, csak egy
17 13|     rettenetes eset: tudom, hogy a szegény tisztelendő úr sem él utána
18 13| szülővárosához merészkedni; amíg a szegény tisztelendő úr hetedhét
19 16|           szégyen és megaláztatás. Szegény, becsületes ember! Milyen
20 17|         beszéd miatt az öregnek. A szegény Szabóné alig bírt a nagy
21 17|        volna. Ugye megteszitek azt szegény boldogtalan apátokért?~–
22 21|        lelkész dolgozószobájába.~A szegény gyermek hallotta a heves
23 22|       szakajtót, hogy máig sem lát szegény asszony az egyik szemével;
24 22|          komámasszonyt; beteg volt szegény, lelte a hideg, de már jobban
25 24|     magammal elviszek, kevés az és szegény kincs, mint amilyennel a