Rész

 1 2 |          itt vagyon az érték, tegye kegyelmed rá a kezét, és vállalja
 2 2 |          sem kezemet, sem lábamat a kegyelmed ezüstre; no, csak ne haragudja
 3 3 |          ebben a szobában, amit itt kegyelmed őriz?~– Ide nem szabad bemenni.
 4 4 |       valóban nagy öröm, nézze csak kegyelmed, nézze ezt a ritkaságot.
 5 4 |           ezt a ritkaságot. Tudja-e kegyelmed, hogy mi ez?~Bajcsy uram
 6 20|           ha jó lélekkel viseltetik kegyelmed irántunk, ám lássa, hogy
 7 20|        konfidens cselédje legyen is kegyelmed a nagyságos úrnak, azt kikérem
 8 20|           kioldjam szépen; ehelyett kegyelmed nekiáll Nagy Sándor kardjával,
 9 20|             hogy el ne szaladjon –, kegyelmed saját szavaival mondja,
10 20|          nem lehet okosan beszélni. Kegyelmed most itt akar engem hagyni
11 20|            Tisztelendő uram, lássa, kegyelmed nem tudja, hogy mit cselekszik.
12 20|             jobban megsiratni, mint kegyelmed maga. Hagyja őt ott, ne
13 20|          tenyeremen nyújtva, s amit kegyelmed kezemből kiüt; pedig hiszen,
14 20| kiszabadítani?~– Mondám.~– Minthogy kegyelmed ezt fogja tenni, íme nézze,
15 21|         elbámult.~– Nagyságos úrfi, kegyelmed a fiamat kérdezi…~Most egyenesen
16 21|     Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé.~– Mit mond az úr? –
17 22|        verni a padlót:~– Nem tudott kegyelmed kiáltani?~– Könyörgöm alássan,
18 22|         kérdezé:~– És nem mondta el kegyelmed ezt senkinek?~– Egy szót
19 22|            sohasem lesz; hanem – ha kegyelmed, édes kedves Mákosné komámasszony,
20 22|            senki sem lesz más, mint kegyelmed maga. Isten hírével.~A jámbor
21 24|       ismerte legjobban az ifjút.~– Kegyelmed ismeri őt. Akaratom ellen
22 24|             beszélőre.~– És tudja-e kegyelmed, hogy mit akar? Meg akarja
23 24|             még azok is megcsalják. Kegyelmed szemei látták meghalni egyetlen
24 24|      quoniam. No, hát ez a lévita a kegyelmed Lőrinc fia; ennek a felesége
25 24|       Istennek ajánlom magunkat; ha kegyelmed utánam jön a másvilágra,