Rész

 1 5 |    csakhogy most már az arca is fehér lett hozzá: az idők ellopták
 2 5 |      karcsú, színes liliomszál; fehér, égtiszta arcú gyermek,
 3 6 |        azon álarc azonban, mely fehér ónból, míniumból és bécsi
 4 7 |        odatekinte közben Viktor fehér kezeire, miknek nőiesen
 5 7 |     viadori állásba tevé magát, fehér karjait előrefeszíté, s
 6 7 |         lehetne látni a gyöngéd fehér bőr alatt.~– Most pedig
 7 8 |    villám a Dunába, a hab közül fehér gőz lövellt fel utána… a
 8 9 |       és a hatalom felé…~      ~Fehér selyemruha volt a menyasszonyon,
 9 9 |       antik bogláros öv köríté, fehér hattyúnyakát három sor igaz
10 9 |       szíve belül.~A vőlegényen fehér kamukadolmány volt ezüstzsinórzattal,
11 9 |     gyémántos gombokkal, vállán fehér bársony panyóka kacagány
12 9 |     elhalt a mosoly arcáról, és fehér lett az, mint egész ruházata.~
13 10|       volt, az ezüsttel hímzett fehér bársonydolmány, a bogláros
14 11|         hányt habokig, a hosszú fehér vonalig, mely a haladó csónak
15 12|         elől, s lassan kinyújtá fehér gyönge kezét takarója alól,
16 14|          Jégpáncél fedte a négy fehér folyót, magas hó a három
17 16|        már vége mindennek.~Az a fehér alak ott az ablakban oly
18 16|        kétezret és százat.~Az a fehér szoborkép ott az ablakban
19 20|         titkolva a hol kék, hol fehér cérnát.~Valami jámbor pecér
20 21| türemcsizmák kifényesítetlen, a fehér szarvasbőr nadrág zsírfoltokkal
21 21|        Két csepp könny remegett fehér pillái alatt, s nem tudott
22 23|    félresimítá szép hajfürtjeit fehér homlokáról; megcsókolta
23 23|  szalagot guzsalyáról, s a szép fehér lent levette róla.~– Nem
24 24|   leányod, Lila…~A lelkész arca fehér lett, mint a fal. Elég lélekerővel
25 24|         mellé, aranykelyhet s a fehér selyemmel letakart tányért