Rész

 1 1 |        rejtelmes erőszak, s ismét ment tovább hömpölyögve, zuhogva,
 2 5 |           van: elszökött, világgá ment, azt sem tudják él-e avagy
 3 5 |         róla.~Thádé szórakozottan ment a házba. Előbb lelkésztársa
 4 7 |           egyik helyről a másikra ment, s amint a jámbor atyafi
 5 7 |          semmi pénzért vissza nem ment volna a terembe.~A kelet-indiai
 6 7 |         nem nézett, sem közel nem ment hozzá.~Végre többen is kezdték
 7 13|       hanem egyenesen az ablaknak ment; benézett, meglátta Bajcsy
 8 13|           azután egész nap ki nem ment a fejéből, hogy hol lehetne
 9 16|          s nagy csörömpölve odább ment.~(Van ez most dühben! Csak
10 18| gondolkozott. S azután csak ismét ment tovább, és merengett tovább.~
11 18|   reszketve fordult vissza, s nem ment el a ház mellett, hanem
12 18|        Herminát, ismét visszafelé ment a sárga házhoz, s biztatta
13 18|     szívén, lelkén, mentől tovább ment előre; a föld ingadozni
14 19|          e szomorú hangok.~Sietve ment odább. Pedig miért futni
15 19|     Rögtön befogatott, és éjszaka ment el a háztól, s Malárdy megtudá,
16 20|        évesnél; a fiú azzal ki is ment külföldre, s soha felé sem
17 20|        külföldre, s soha felé sem ment többet az apjának.~Ekkor
18 20|           megszégyenítés után nem ment többé Kálmán a Hyppocrene
19 20|           feltalálta fiát.~És úgy ment Malárdy kastélyába még aznap
20 20|           vele, ha nem minden úgy ment volna, ahogy elkezdődött?~
21 20|        leült; a báró az ajtó felé ment, ott megállt és felkacagott.~–
22 22|           annak a szélső karfáján ment végig, mint valami kötélen
23 22|       ilyen rettenetesnek.~Nem is ment többet a vármegyeház tájékára
24 23|     Mostohája nyájas gondossággal ment eléje, elvette pálcáját,