Rész

501 20|              látszani, egy helyről éppen egy vaddisznót ugratott fel
502 20|          elgázolta a kerék. Másutt éppen egy nagy, bekerített mezőségen
503 20|            rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész meglát bennünket –
504 20|           emberre?~Ahol van ni! Most meg egy valóságos folyóvíz elé értek,
505 20|           udvarára. Még ott sem találtak egy lelket is. A kastély sajátos
506 20|              csak az emeleten, oda pedig egy széles fahágcsón lehetett
507 20|                 mutatott az ajtóra, ahol egy gyönyörű szép, nagy fekete
508 20|                  onnan meg visszaszökött egy perc alatt.~A kis ember
509 20|                 kendnek annyi esze, mint egy tisztességes embernek szokott
510 20|               nem engedem; aztán itt van egy kis cukros mogyoró, kapja
511 20|                  ki aztán egyik zsebéből egy marék csemegét tett a kinyújtott
512 20|          tisztelendő uram, hogy van neki egy vizslája, aki előtt kénytelenek
513 20|               akarnak vele menni, előtte egy órával betegnek tetteti
514 20|          illetéktelen tréfákért, azonban egy ajtó elé értek a folyosón
515 20|                  a sor.~Átellenben ismét egy hasonló, kilincstelen ajtó
516 20|               tisztelendő urat; ott volt egy nagy fegyverszoba, körülrakva
517 20|               Ebből most oldalvást nyílt egy harmadik ajtó; a furcsa
518 20|           bevitte a tisztelendő urat. Az egy pompás keleti diványterem
519 20|            kegyelme; – szól a kis ragyás egy életnagyságú arcképre mutatva
520 20|                kétszáz aranyért festette egy hírhedett olasz művész,
521 20|                el a tisztelendő úr, hogy egy valóságos eszeveszett embert
522 20|                  előtt.~A tisztelendő úr egy szóval sem mondá, hogy nem
523 20|            dicsőségnek találja azt, hogy egy térden ringatott gyermeket
524 20|               méltatlan feladat az, hogy egy ember jövendőjéről aggódjunk,
525 20|                  meghalni szemeim előtt; egy karnyújtásnyira előttem
526 20|                 nyelte el a hullám; csak egy perccel hamarább kellett
527 20|                  hagyhattam, hogy a fiam egy oly rút álarcos játékot
528 20|                megszorítani.~– Nagyságod egy személyt elfeledni méltóztatott,
529 20|                 Tehát a fiamat. Csak még egy kicsit engedjen meg: – hahhahahó!
530 20|          tisztelendő uram?~– Kinek nevét egy kalandor bitorolta…~– Köszönje
531 20|            puszta hóbortos ingerkedésből egy más ifjúval, akkor békjót
532 20|           kezdett róla meggyőződni, hogy egy őrülttel van dolga.~– Lássa,
533 20|                   gyönyörű ifjút bedugni egy penészes tömlöcbe; kegyed
534 20|                elkövetni, hogy a fiamat, egy haszontalan, naplopó, ostoba
535 20|               dehonesztáció, becsukattam egy kis neki való leckére; ami
536 20|            vagyok annyira adósodva, hogy egy vétekkel több vagy kevesebb
537 20|         kiszabadítja a kalitkájából, aki egy bepecsételt levélben átküldi
538 20|                 a másikba a pestist, aki egy gyilkost, gyújtogatót megszöktet,
539 20|              hogy menni akar.~– Csak még egy percig maradjon, tisztelendő
540 20|                  lássa, engedjen magának egy okos szót mondani: hátha
541 20|                mit akar ez megint.~– Meg egy szép arany billikomot ezüstkorsóval
542 20|                    Mi oknál fogva?~– Van egy igen szép állatgyűjteményem,
543 20|                  azt, hogy hallgasson el egy olyan titkot, mely miatt
544 20|                  mely miatt most szenved egy ember, de ha ki lesz mondva,
545 20|                nem kerülne egyébbe, mint egy elhallgatott szavamba, mely
546 20|              elhallgatott szavamba, mely egy méltatlanul szenvedőt kiszabadít;
547 20|              maradjon itt nálam legalább egy napig.~– Egy óráig sem,
548 20|              nálam legalább egy napig.~– Egy óráig sem, uram. Vétek volna
549 20|                tenni, íme nézze, itt van egy levél. Öt fekete pecsét
550 20|               óráig, s elmondhassa, hogy egy bolond ember jövendölése
551 20|               Thaddeus meghajtá magát, s egy percig sem gondolkozott
552 21|               meg nem kaphatja, nekimegy egy másiknak, akit közelebb
553 21|                hogy sem hallgatása által egy ártatlan embert tovább is
554 21|                 jellemük, érzéseik által egy címer-nemest lekötelezhettek,
555 21|                után, mert rettenetes az: egy embernek fejét megsújtani
556 21|                amije még megmaradt: csak egy fia van már Malárdynak,
557 21|                  fia van már Malárdynak, egy édesfia, aki őt nem szereti;
558 21|               Lám: őneki sincs már, csak egy leánya, egy fogadott leánya,
559 21|              sincs már, csak egy leánya, egy fogadott leánya, aki őt
560 21|            fel-felütötte a fejét, mindig egy fejjel nagyobbat látszott
561 21|                  copfból, végződvén mint egy nyűtt meszelő; az oldal
562 21|                az orra mellett hosszában egy régibb, de mélyebb vágás
563 21|          Kadarkuthy Viktor – s egyszerre egy fejjel magasabbra emelkedett.~–
564 21|                  vétett, azért bizonyára egy halállal mindent megbűnhödött.~
565 21|                   ha pedig élne: kezének egy ütésével úgy összezúzná
566 21|               ejté ki Thaddeus úr, hanem egy haragvó és büszke apa indulatos
567 21|           kardommal, a szívén keresztül. Egy esztendeig ültem a börtönben,
568 21|            esztendeig ültem a börtönben, egy esztendeig mindennap arra
569 21|             megyek innen!~E szóval leült egy nagy, spanyolnáddal font
570 21|                  a mellékszoba ajtaja, s egy pillanatra a szép Lila tekintett
571 21|                No, akkor elő fogja az úr egy hét alatt állítani a fiát! –
572 21|                intve a pap felé, s azzal egy lépéssel kilépett az ajtó
573 22|                  mikor azt olvassa, hogy egy időben a tekintetes karok
574 22|        mondogatja magában, hogy ez mégis egy kissé erős, s hogy az a
575 22|            szenvedés követte.~Való, hogy egy napon a legintelligensebb
576 22|          lassankint el fogunk felejteni; egy lakonikus rövidségű ítélet
577 22|                rövidségű ítélet ez, mely egy hosszasan csűrt-csavart
578 22|                  s az is jól esett neki.~Egy napon azonban a szokottnál
579 22|              szívére, hogy úgy elmondjon egy óranegyed alatt mindent,
580 22|                  bolond ember.~– Úgy? Az egy báró. Miért mondja a nagyasszony
581 22|                meg a piacon összeveszett egy kásás kofával, hogy meri
582 22|                  volt az, hogy én bizony egy kicsit meglátogattam délután
583 22|                én bizony féltem magamban egy kicsit, s szinte jól esett,
584 22|              galambot, ha csak egyszerre egy fiatalember, mint a parancsolat
585 22|                 egymást mind a ketten, s egy ideig nem szóltak egymáshoz
586 22|                kegyelmed ezt senkinek?~– Egy szót sem ejtettem ki tekintetes
587 22|               megharagszik, hogy kihívja egy szál kardra; mikor még a
588 22|                 András sógort is kihívta egy szál kardra, amiért nagyon
589 22|                négy nem volt egyéb, mint egy föld alatti börtön, melynek
590 22|                 lakói, s mely éppen csak egy kis arasznyi ablakon át
591 22|                ablakon át kapott világot egy ölnyi magasból. Mákosné
592 22|                  itt elmondogatott, csak egy drága szót is el talál mondani
593 23|             ezután, de megélünk; van még egy szép házam Komáromban, azt
594 23|                van mögötte: az többet ér egy kastélynál. Majd én vezetem
595 23|              minden bajtól, remegett, ha egy köhögését hallotta; szerette
596 23|                rokka egyre repülő, mégis egy helyben álló orsószárnya
597 23|                is ebben a mi városunkban egy kötözködő bolond ember,
598 23|                  báró durván megtámadott egy fiatal, ártatlan leányzót;
599 23|                  megbántja, azt mindjárt egy szál kardra hívogatja ki,
600 23|                már csüggedten roskadt le egy székre, mert érezni kezdé,
601 23|          gyermekét. Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy-leány már elveszett
602 23|              Malárdy-leány már elveszett egy Gutai-fiúval összekötve;
603 23|        Gutai-fiúval összekötve; most még egy Malárdy-fiú van, kit szülei
604 23|                 nagyon szeretnek, és még egy Gutai-leány (mert valóban
605 23|                 a magaméhoz volna kötve. Egy göröngyös utat törtünk különböző
606 23|                törtünk különböző erővel, egy ügy mellett fáradva tanultuk
607 23|                    Hiszen csak volna még egy másik, volna még egy gyermekem;
608 23|                 még egy másik, volna még egy gyermekem; akár fiú, akár
609 23|             mikor nincs több, mint ez az egy.~Malárdyné szükségét látta,
610 23|                  mondani: csak volna még egy másik!~E percben éppen hangzottak
611 23|                Meg akarod magadat öletni egy leányért, kit az én halálos
612 23|                  De gondold meg azt: te, egy Malárdy, aki ennek a névnek
613 23|               összekötnéd fényes nevedet egy névtelen, rangtalan, ismeretlen
614 23|            Hasztalan munka volt az is.~– Egy szavadat sem cáfolom meg,
615 23|                 és most azt mondod, hogy egy Malárdy bújjék el kihívó
616 23|                  meggyőződéséért; de nem egy hitvány asszonyszemélyért!
617 23|                 Én fogom tenni azt, amit egy rab tehet, hogy börtönéből
618 23|                  nyilván nem tudja, hogy egy Malárdy házában hogy szokás
619 23|                 kerekét, az orsószárnyba egy lyukkal feljebb dugta a
620 23|            Kálmán urat.~– Mért keresi?~– Egy kis beszédem van vele –
621 23|               róla.~– Nem beszélne az úr egy kicsit lassabban, ha szépen
622 23|          helyéből a derék matróna, s még egy párszor kérdezé ezalatt: „
623 23|              hogy mit csináljon olyankor egy gentleman, ha egy harcias
624 23|               olyankor egy gentleman, ha egy harcias asszonyság találja
625 23|            asszonyság találja megtámadni egy szál guzsalynyéllel? A rettenthetetlen
626 23|             veszedelmes támadástól, hogy egy hátrafelé lépéssel elérte
627 24|                 állt vele szemközt, mint egy agg oroszlán, akit még egyszer
628 24|                  tartani a lábain, Gutai egy széket tolt elé, hogy üljön
629 24|              tovább folytathassa.~– Volt egy szép leányom, akit lelkem
630 24|                 suttogá:~– Nekem is volt egy fiam…~– Ugye a fiú még kedvesebb,
631 24|                 vigasztalást; még maradt egy fiam; derék, jószívű, eszes
632 24|                  Meg akarja magát öletni egy verekedő keze által, aki
633 24|                hanem az, ami ezt okozza. Egy este nyilvános utcán meg
634 24|                 utcán meg akart csókolni egy korhely egy fiatal leánykát;
635 24|               akart csókolni egy korhely egy fiatal leánykát; az én fiam
636 24|                könnyel és szenvedésekkel egy erős meggyőződésért; hogy
637 24|               kérdezgetve: hol lakik itt egy orvos vagy borbély, a lelkészt
638 24|               ideig!~Csakugyan talált is egy orvost valahol, azt vitte
639 24|        alsóbbrendű szolgái; ágya lábánál egy még nálánál is halványabb
640 24|               Szükségtelen ez – mondá. – Egy óráig fogok még élni, nem
641 24|                Legyen meg szent akarata. Egy óra még, és azután, amott,
642 24|        fenyegetni egymást, és abból csak egy óra van még hátra.~Malárdy
643 24|                akkor Thaddeus elé lépve, egy levelet vont ki öve mellől.~–
644 24|                 mi hasznát vehetné annak egy haldokló? Egy haldokló,
645 24|              vehetné annak egy haldokló? Egy haldokló, ki gyermekét maga
646 24|                 ég felé emelte, s ajkait egy hosszú, lélekenyhítő sóhajtás
647 24|              felőlük rajtam kívül senki. Egy kis falu van az erdő közepén,
648 24|              Barátfalva. Barátfalván van egy lévita: pap, rektor és kántor
649 24|            lévita: pap, rektor és kántor egy személyben; a népség nagyon
650 24|                Ferkó Hermina leánya; van egy fiuk is, Géza. Azt mondják,
651 24|                 adni halála óráján, mely egy órára boldogabbá teendi
652 24|                  s kérte, hogy zárja azt egy külön borítékba, ezt ismét
653 24|             máskor. Fiát, kinek élethíre egy perc előtt az üdvvel hozta
654 24|             találandnak az egész világon egy pártfogóra, ahol mindenki
655 24|               volt már egyéb ajkán, mint egy szótagolt sóhajtás:~„Az
656 24|                  Gutai Thaddeus árváját.~Egy haldoklónak arca többre
657 24|               megtanítja az embert, mint egy élőnek beszéde.~Malárdy
658 24|                Malárdy Xavér Ferenc neje egy födél alatt szunnyadt a
659 24|             pedig, midőn ismét hazatért, egy levelet talált asztalán,
660 24|                elküldött Viktornak?~Neki egy kő esett le szívéről. Annyit
661 25|          eszményvilágnak van két alakja: egy jó, egy rossz, egy szép,
662 25|                  van két alakja: egy jó, egy rossz, egy szép, egy rút,
663 25|               alakja: egy jó, egy rossz, egy szép, egy rút, egy ártatlan,
664 25|                 jó, egy rossz, egy szép, egy rút, egy ártatlan, egy bűnös;
665 25|                rossz, egy szép, egy rút, egy ártatlan, egy bűnös; az
666 25|                   egy rút, egy ártatlan, egy bűnös; az életnek van millió.~
667 25|               korlátlan ura, kitűz nekik egy célt, ami felé azok egyenesen
668 25|                  azt, hogy mint lehetett egy keserű átoknak, amit ember
669 25|            regényemben felhoztam, amidőn egy megye rendei egy kandidált
670 25|                  amidőn egy megye rendei egy kandidált kézművest választottak
671 25|            nevezetesen Biharban a rendek egy olyan férfit választottak