Rész

 1 2 |       haragját, mely alatt bizony annyit szenvednek kegyelmetek is,
 2 3 |   kábulást támaszta agyában. Csak annyit látott, hogy egy holtnál
 3 4 | városunkkal, talán nem is kellene annyit alkalmatlankodni nála mindenféle
 4 4 |         hároméves lehetett akkor, annyit tudott saját magáról mondani,
 5 4 |           terme ajtajánál röviden annyit mondott nekik~– A gyűlés
 6 4 |          mindég.~Utoljára is csak annyit vallott meg a jámbor férfi,
 7 5 |      összeg esztendőt: körülbelül annyit, amennyi elég arra, hogy
 8 5 |       járnak át a másikba. Csupán annyit tud minden ember, hogy az
 9 5 |         szavát meghalljam!” – ami annyit tett, hogy „Őrizz meg tűztől,
10 5 |   elhelyezhető volt a két fülébe, annyit beletömött, mikor aztán
11 5 |   tiszteletre méltó párnak, akire annyit költöttek, aztán az keseríti
12 6 |         szeretett iskolába járni. Annyit nem tud, hogy Győr nem Komárom
13 7 |           felkelt mellőle, s csak annyit felelt:~– Drasztikus kúra
14 7 |           neki megmondani, ő csak annyit tudott, hogy fia dacolt
15 8 |          ereje parasztvirtus. Még annyit sem hagyott meg rajta, hogy
16 8 |     hosszú, bő kalábriai köpenye; annyit mégis megtett az öreg szavára,
17 9 |         volna az egész familiából annyit is, mint a körme feketéje.
18 13|      komámuram – megházasodik. Én annyit sírtam álmomban: ez azt
19 14|       boldogságban s a jó rendben annyit nyerjen, mint én kívántam
20 17|         sem mondja, mi baja, csak annyit állít, hogy ő nagyon odavan,
21 21|          de a tudós mégis mondott annyit utána, mikor már nem látta~„
22 22|       cáfolta meg a kérdést, csak annyit mondott rá, hogy vajon mi
23 24|           ott; ha lehet, legalább annyit eszközöljön ki, hogy ne
24 24|         egy kő esett le szívéről. Annyit megsúgott sejtelme, hogy