Rész

 1 1 |           magának tartotta fenn az utolsó szót, úgy kondítá rá mély,
 2 1 |             a kábító zuhanatban az utolsó órát üték a messzehajított
 3 2 |            csorgott az izzadság az utolsó szavaknál, olyan igyekezettel
 4 3 |     mozdult meg helyéről.~Végre az utolsó percsomag is el volt takarítva,
 5 3 |          teremből; Malárdy volt az utolsó, aki elhagyta helyét; midőn
 6 4 |  enyészetes visszhangzó döngést az utolsó reszketésig lehetett hallani
 7 6 |        felől, elvezette őt a terem utolsó szegletébe, s ott átszolgáltatta
 8 6 |     ragaszkodást?~Ez pedig első és utolsó kérdés volt Malárdy előtt.
 9 6 |           baltudósításra. Éppen az utolsó percben, amikor már beharangoztak,
10 8 |        lángját; elfoglalta tőle az utolsó ellenállási ösztönt: a gyűlöletet,
11 9 |           le nem bírta vetkőzni az utolsó pillanatig, egész addig
12 9 |         okoskodás kifogytán áll az utolsó védok, miszerint minden
13 10| Tizenkilenc.~– Csak tizennyolc. Az utolsó évet töröld ki életedből,
14 11|          meg többet, azt kiáltotta utolsó szavával: „Óh, Jézuskám”,
15 11|        azután eltűnt a hold is, az utolsó kis fényhegyecske is lemerült
16 14|            ezüstcsilláros terméig, utolsó ivadékáig.~A császári rendelet
17 15|            midőn alig pislogott az utolsó szikra a hamu alatt, a mi
18 21|            többé ember.~Már ezt az utolsó mondást nem valami malasztteljesen
19 23|    szeretni. Én óhajtanám, hogy ez utolsó bánatot elfordíthassam ősz
20 23|        Malárdy, aki ennek a névnek utolsó hordozója vagy, mert én
21 24|         keserű poharat fenékig, az utolsó cseppig; azért jöttem hozzád,
22 24|        fogadá el társa kezeiből az utolsó úrvacsoráját, s azután halk
23 24|             hogy ez a haldokló pap utolsó műve volt. Tehát csakugyan