Rész

 1 2 |           mondák a gyöngébbeknek:~„Íme, e helyen, ahol állunk,
 2 2 |            lefelé von a föld felé! Íme vessük le a mi láncainkat,
 3 2 |    bennünket, elmondhassák rólunk: íme, ezek ama híres város lakosai,
 4 2 |   odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~– Íme, szerelmetes atyámfia, itt
 5 3 |        hogy az végrehajtassék. Én, íme, megmaradtam azon a helyen,
 6 3 |   mondhassák egykor a mi utódaink: íme, ez is azon Malárdy utóda,
 7 4 |      keserűsége mond te előtted. – Íme romboló szerekkel jőnek
 8 4 |     akiknek mi nem vétettünk soha. Íme azt mondják, hogy hiába
 9 5 |            a guta kerülgette: hogy íme itt van egy asszonyszemély,
10 7 |       közönség előtt, látják önök, íme az a gyűrű, amit a báró
11 7 |       kezébe a koronás tallért, és íme a lányka keze nem rándult
12 9 | zsolozsmáitól visszhangoztatva, és íme az mégis felvirult és boldog
13 9 |      történetük mások előtt!.…”~És íme a legfényesebb öröm pillanatában
14 14|            tündéralakok voltak.~És íme bomlani kezd a bűvkör. Amaz
15 16| búcsúztatójában is kipapolja, hogy íme, ez volt ama balgatag ember,
16 17|     becsületes, igaz jó szíve. Azt íme áldozatul hozza.~Ekkor odalépett
17 19|         tarokkra ajánlja magát.~És íme egyszerre azt hallja róla,
18 20|         kegyelmed ezt fogja tenni, íme nézze, itt van egy levél.
19 21|       példa teljesült be rajta; és íme, Thaddeus most imádkozik
20 23|           azt mondanák az emberek, íme megalázták Malárdy Ferencet
21 24|           hozzád, hogy megmondjam, íme örülj.~– Hogyan örülnék
22 24|           az égbe vezető út miatt; íme, én szerelmet támasztok
23 24|           előtt látta meghalni.~És íme, amint a pap ama levelet