Rész

 1 1 |         erősen kelepel, mintha félne csendesen maradni a puszta víz hátán
 2 4 |         Thaddeus uram e szavak alatt csendesen összecsuká az ő füvészi
 3 5 |          nagyasszony e mondóka alatt csendesen forgatta egyik ujját a másik
 4 5 |             többi levelekben. Azután csendesen, halkan átszólítá magához
 5 6 |            lesüté, és azután fölkelt csendesen; szót fogadva, s kínálva
 6 8 |           szigetig ázni.~Azután szép csendesen eveztek a part felé. Egy
 7 11| keresztülvágták az örvényt, a halász csendesen felsóhajtott: „Óh, Jézuskám”;
 8 11|             mégsem volt vége…~Lőrinc csendesen megfogá a kezeire tett békjókat.
 9 11|          csak ónból volnának, azután csendesen lehúzta mind a kettőt kezei
10 12|             az ablakszárny feltárult csendesen, s az egész alak fölemelkedett
11 12|          fölött a vizek nagy tömegét csendesen elhömpölyögni.~Most egyszerre
12 12|       leheletével elkezdé melengetni csendesen.~– Most már tudod, hogy
13 12|           leány lassan fölemelkedék, csendesen odahajolt fölé, s amint
14 13|          elhagyta a türelem. Odament csendesen az ablakhoz, mintha valami
15 19|              a mellékszobában valaki csendesen sír; oda benyitott, és ott
16 20|           napra ostobább lesz.~Mackó csendesen levette tenyerét a férfi
17 20|          gyalázatos börtönben.~– No, csendesen, tisztelendő uram; ez már
18 21|             tekintetre meglátta őket csendesen ülve egymással szemközt
19 22|            nem azért váltak el olyan csendesen, mintha kibékültek volna,
20 23|          simogatva férje homlokát, s csendesen suttogá fülébe:~– Szelídebben
21 23|            orsó pörgött, pörgött oly csendesen, mintha semmi sem történt
22 23|            pörgött volna az orsó oly csendesen, ha idegen léptek nem hangzottak
23 23|            Ezt a cifra guzsalynyelet csendesen kicsavargatá helyéből a