Rész

 1 3 |     soha nem változó égbe, mely arcát meg nem másítja soha, miként
 2 5 |          És azután félrefordítá arcát; mert az ő szemei is nedvesek
 3 5 |       fogva a levelet, felemelé arcát és töredezett szóval könyörge:~–
 4 6 |        elől; – ami a szép delnő arcát illeti, annak eredeti alkatrészei
 5 6 |     általa mademoiselle Eudemie arcát hasonlatossá tenni egyikéhez
 6 6 |         az ifjút, és megcsókolá arcát.~Malárdy megcsókolta egy
 7 6 |     megcsókolta egy fiatalember arcát.~Ez sem történt még soha
 8 7 |        meg kellett csipdesni az arcát; mire Kálmán szobájához
 9 7 |       amint Viktort meglátta, s arcát elfordította tőle, két lépésnyire
10 10|  amannak nem volt szüksége az ő arcát látni.~A fiún még vőlegényi
11 10|       sikolta fel e szavakra, s arcát két kezébe rejté, és elkezde
12 12|      meg meri csókolni egy alvó arcát, vagy talán egy halottét,
13 12|     kopottas fekete ruhában, de arcát nem láthatja, mert hátrafelé
14 12|      repesget. Most odafordítja arcát a férfi, és ő ráismer: ez
15 12|     hanyatt bocsátkozva, csupán arcát emelve ki a vízből.~Midőn
16 12|   térdre esett az ágy előtt, és arcát annak vánkosaiba temette,
17 12|        a sötétben… menyasszonya arcát megcsókolta a vőlegény…~
18 12|        megcsókolta menyasszonya arcát lakodalma éjszakáján, mikor
19 15|         összevissza fintorgatta arcát, félrefordult előle, mint
20 19|       sírt kötényével eltakarva arcát a hadastyán cselédje.~Az
21 23|        mindent?~Malárdy elrejté arcát kezébe, mint aki sír, s
22 23| homlokáról; megcsókolta halvány arcát, és szólt hozzá gyöngéd,
23 24|    tetemét?~A lelkész eltakarta arcát kezével, s halkan suttogá:~–