Rész

 1 1 |    föld az ő terhei alatt.~Nem mondta senkinek: „Legyetek ébren!”,
 2 4 |      tudta, hogy miért.~Nem is mondta meg nekik, hogy mi baja
 3 4 |   kerülni Bajcsy uramnak”, azt mondta neki, hogy „Öt hímes és
 4 5 |        Sokat elhallgatott. Nem mondta, hogy kell is neki ilyen
 5 5 |        nekem még tegnap valaki mondta volna…~– Megálljon csak,
 6 5 |       meg e gorombaságért; azt mondta, hogy milyen tréfás ma ez
 7 7 |        még az alispánné is azt mondta neki: „Derék fiú”.~Az a
 8 8 |     magasztalá, ő akkor is azt mondta felőle, hogy nem tűrheti.
 9 9 |   Ennek Malárdy örült. Nemcsak mondta, hogy örül, de valóban örült.~
10 9 |   választott semmit, hanem azt mondta rá, hogy üsse meg a kő az
11 13|   megvárta, míg abbahagyják, s mondta tovább.~– Azalatt ez alig
12 13|     szörnyű kísérteties hangon mondta, hogy az embert agyonrémítette
13 15|     gyakorlatában maradunk.~Ki mondta, ki nem mondta ezt a szót?
14 15|    maradunk.~Ki mondta, ki nem mondta ezt a szót? Nem keressük
15 16|   ember, aki mind Bajcsy nevét mondta ki.~Ez annyira megrettenté
16 20|     mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek, hogy én velem konfidenskedjék?
17 21|    lásson, s akkor röviden azt mondta neki:~– Én báró Kadarkuthy
18 22|  istentelen vadember akkor ezt mondta neki: „Hol van a testvéred?
19 22| komolysággal kérdezé:~– És nem mondta el kegyelmed ezt senkinek?~–
20 23|        s keserűen hörgé:~– Rám mondta ezt a pap; rám mondta ezt
21 23|      Rám mondta ezt a pap; rám mondta ezt is a pap.~Azután ismét
22 24|  különös gondolata támadt.~Azt mondta a haldoklónak:~– Leányod