Rész

 1 1 | sudaraikkal, s mikor a város alá ért, a futó népek elestek taszítása
 2 2 |         húsz lépésnyi távolságra ért, ott megállapodának mind
 3 2 |           míg az áldozathalomhoz ért, hogy csendülésével ő is
 4 3 |         helyét; midőn az ajtóhoz ért, valami nagy robajjal omlott
 5 3 |          amit akarnak; ez többet ért a fejére, mint a hideg víz;
 6 6 |       alatta, mely csípőjén alul ért: óh, ez mind sokat mondott
 7 6 |      büszkébb lett; mikor végére ért, összehajtá, bedugta dolmánya
 8 6 |          lehullani.~– Méltóságod ért az orgonához?~– Sokszor
 9 7 |      magában, hogy ez most abból ért valamit.~Viktor nem ült
10 7 |        érzé, mintha Viktor hozzá ért volna; de azért nem vonta
11 7 |           mire Kálmán szobájához ért, annak ajtaját zárva találta.~
12 7 |      tért ájulatából.~A taps nem ért véget. a küzdőtérről leszálló
13 10|    minden láncszeme egy halállal ért föl nála.~– Tudod-e – kérdezé
14 12|         még senki sem tudja, kit ért a legnagyobb szerencsétlenség,
15 12|           karjait egymásba fonva ért le a fenékre, a vízben nem
16 12|           Egyszer azután feneket ért. Érzé a lágy iszapot arca
17 13|    sietett vissza, s éppen akkor ért oda, mikor már az ifjakat
18 17|       válnak tőle.~Már a ház elé ért a közeledő zaj; s lehete
19 17| szerencséhez, mely mindnyájunkat ért ezen a napon, midőn tekintetes
20 18|       valahonnan. Amint közelebb ért hozzá, megdöbbenve állt
21 18|         sem sürgeté soha; többet ért neki azoknál az alispán
22 19|       üdve végett.~Malárdy akkor ért a megyeház kapujához, midőn