Rész

 1 1 |    hangjára történnék.~Az órák egyet ütöttek, sorba mindegyik
 2 1 |        tekintélyes hangján az „egyet”.~Az éji őrök megint megkezdték
 3 1 |       újra meg újra ütötték az egyet.~Aközben ama bántó süketes
 4 5 |      csupa versben volna írva; egyet el hagytak olvasni nekem
 5 6 |      az Vasady Gábor volt, aki egyet rántott a vállán, amint
 6 7 |         Eredj Kálmán, hozz elő egyet; azt a szépet, amivel mindig
 7 7 |       hányat tudsz?~– Én talán egyet sem – szólt az ifjú piperkőc,
 8 9 |   tűzbe dobatta… csak legalább egyet tartott volna meg Kálmán
 9 11| lemerült a vízbe anélkül, hogy egyet lobbanna előtte, anélkül,
10 11|    előtte, anélkül, hogy a víz egyet sercenne utána.~S amint
11 12|         az halkan kipattant, s egyet pendült, amint belül a padlóra
12 13|   várőrségnek, hogy hazudjanak egyet Mákosné nagyasszonynak,
13 13| ajkaihoz a drága jó főzetet, s egyet szürcsölt belőle.~– Jaj,
14 13|        nagyasszony; tegyen meg egyet a kedvemért, ha nagyon kérem.~–
15 15|       s ha leült valaki, akkor egyet köhintett, előre rántotta
16 15|        licet bovi.~Bajcsy uram egyet rántott a vállán, kettőt
17 16|       után; Hugó Oszkár, amint egyet megkapott, aki Bajcsyra
18 20|  alkalmatlankodnak, amik közül egyet a furcsa ember szerencsésen
19 20|    ragyás ember, s apró szemei egyet villámlottak, mire valamennyi
20 22|        korunkban nevettünk tán egyet, s nem sok gondunk volt
21 23|      kicsiny vagy nagy, ezt az egyet eldobnám magamtól; de mikor
22 23|     idegen, gőgösen billentvén egyet termetén, ami inkább leereszkedés,