Rész

501 22|              magának a panaszaikat; ő is közölte velük a magáét;
502 22|             kibeszélhesse magát, s az is jól esett neki.~Egy napon
503 22|            napon azonban a szokottnál is nagyobb rimánkodással esedezett
504 22|          alkalmatlanságára lenni, nem is kívánja a drágalátos idejét
505 22|             venni valaha, vagy még el is veheti talán, s e gondolat
506 22|             még kellemetlenebb oldala is: az alázatosság és rettenetes
507 22|           miért jött, akként, hogy én is bebizonyíthassam, miszerint
508 22|               nagy bajban jöttem; nem is a magam bajában, isten mentsen
509 22|              beszéltem felőle, de nem is merném elmondani.~– Valami
510 22|              bolondok szoktak; hosszú is hozzá; azt bizony megnézi
511 22|          minden ember, még a gyerekek is futnak utána; aztán a minap
512 22|            akik nézték, a hajuk szála is az ég felé meredezett, s
513 22|              éppen a feje tetején jár is?~– Nem terhelném vele a
514 22|       komámuram, mert jobb helyen nem is beszélhetném azt el. Hát
515 22|         siethetek haza, mondék, s úgy is tettem. Tetszik tudni, tekintetes
516 22|              a vár alatt, én még most is ott lakom a Megyercsi utcán;
517 22|          hórihorgast, még a hacukáját is elhasítottam, de mégsem
518 22|           megmentő fiatalember?~– Azt is csak a tekintetes komámuramnak
519 22|           hóbortosnak. Azután meg azt is elgondoltam, hogy ezek a
520 22|            még a Fábián András sógort is kihívta egy szál kardra,
521 22|            miatt veszének el, még azt is meg kell nekik érniük, hogy
522 22|      cselekedjem. Ha hallgatok, abból is veszedelem támad, ha beszélek,
523 22|             támad, ha beszélek, abból is az támad; azért gondoltam
524 22|         lakjanak benne.~– Sőt a kígyó is megterem.~– De ugyebár,
525 22|             volt lakója; és reménylem is, hogy sohasem lesz; hanem –
526 22|    elmondogatott, csak egy drága szót is el talál mondani akármiféle
527 22|              ilyen rettenetesnek.~Nem is ment többet a vármegyeház
528 23|             örökös birtokában volt. Ő is nagy adósságokat vett át
529 23|              sohasem fizetett ki; fia is győzni fogja azt tovább.
530 23|         hatalmas úr a közpénztáraknak is tartozott. Elég elbízott
531 23|              minden vagyonát elveszté is, még ott maradtak felesége
532 23|            felesége jószágai, azokban is úr lehetett; nem olyan nagy
533 23|             becsületed pedig az enyém is. Légy erős. Visszavonulva
534 23|            évenkint még ezer forintot is; apródonkint így visszaváltogatjuk
535 23|            keveset szólt ő. Egész nap is elmúlt, míg valami szavát
536 23|          elhallgatta volna.~Teheneket is tartott otthon, azoknak
537 23|             sokáig kimaradt, százszor is kiment az ajtóba utána nézni,
538 23|         reggel távozni hazulról. Most is azon gondolkozott folyvást,
539 23|        Malárdyné meglepetését, készen is volt rá.~– Bocsánatot kérek,
540 23|             Tudniillik, hogy jár most is ebben a mi városunkban egy
541 23|                már a tisztelendő urat is majd kiverte a házából,
542 23|             meghalt fiát, s azonkívül is minden embernek nekimegy,
543 23|               találom majd később azt is megmondani, hogy kit, de
544 23|      megcsúfolt már, sőt többeket meg is gyilkolt.~– Boldogságos
545 23|          bizonyosan, hogy Kálmán úrfi is párbajt kíván vele vívni;
546 23|             ezt a pap; rám mondta ezt is a pap.~Azután ismét szétterjeszté
547 23|         büszke ember; de még a fiamat is, még a fiamat is!~Azután
548 23|               fiamat is, még a fiamat is!~Azután ismét keserű elmélázásba
549 23|           levegő árt neked nagyon. Jó is lesz, ha ma kimégy édesatyáddal
550 23|               megláthatod majd máskor is; lásd, odakinn most rajzanak
551 23|            máskor pepecselni; a lugas is virágzik, tele van jázminnal
552 23|               Hasztalan munka volt az is.~– Egy szavadat sem cáfolom
553 23|     gonosztevőre, aki egyúttal bolond is…~Kálmánt e szavak a végsőre
554 23|             erős szándékkal, hogy nem is fogja őt onnan kibocsátani,
555 23|           érkező elé, midőn az már be is lépett az ajtón.~Csak úgy
556 23|            Csak úgy barátságosan, nem is kocogtatva, mintha a házhoz
557 23|            menekülni az utcára; s ott is futott odább, attól tartva,
558 24|              fejéről, talán a fejéből is?~Mi lelhette? – gondolá
559 24|            jer, és feküdjél mellém te is.~A nemes úr alig bírta magát
560 24|            előtted, meglehet, hogy le is fogok roskadni. Meglehet.
561 24|               fel; lesz okod magadnak is elesni. Kiittam a keserű
562 24|        megütötte az átok gyermekeimet is.~A főúr hangja itt szokatlanul
563 24|               halkan suttogá:~– Nekem is volt egy fiam…~– Ugye a
564 24|              leány? Abban találtam én is vigasztalást; még maradt
565 24|          akárki büszke lehetne rá; én is az vagyok.~– Méltán – szólt
566 24|             hogyha ma nem, évek múlva is fel fogja keresni azt az
567 24|               fogtak azokkal, hogy ők is osztozzanak abban.~És a
568 24|               ideig!~Csakugyan talált is egy orvost valahol, azt
569 24|               lábánál egy még nálánál is halványabb alak térdelt:
570 24|       mosolyogva tekintének reá.~Most is mosolygott rá, miként azelőtt
571 24|         halálos döfést, de azért most is szerette őt; és azután nem
572 24|            szerette őt; és azután nem is vádolhatá semmivel: mit
573 24|        Bocsásd meg bűneinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk
574 24|               ősz pap szemei még most is oly tiszták voltak, hogy
575 24|              a jámbor embert még azok is megcsalják. Kegyelmed szemei
576 24|      megsiratták őt; sőt még tán most is siratják. Az pedig nem vált
577 24|               és becsületes ember. El is vitték volna már tízszerte
578 24|              jövedelmesebb eklézsiába is rektornak, s amilyen tudós,
579 24|             amilyen tudós, lelkésznek is könnyen felszenteltethetné
580 24|          Hermina leánya; van egy fiuk is, Géza. Azt mondják, hogy
581 24|              volt még halála órájában is. Abban az órában, melyben
582 24|               úgy bizonyára lehet meg is áldani szemekkel; a lelkész
583 24|           látta, hogy annak szemeiben is könny van. A könnyes szemek
584 24|               bámulva olvasá legelébb is az aláírást, még nagyobb
585 24|           ahogy rázúdítani?!~Fia most is be volt zárva szobájába.
586 24|          férfihoz illett; tégy ezután is úgy, ahogy tiszta szíved
587 24|             szólni az érzelemtől. Mit is szólhatott volna?~Nem volt
588 25|        eszményvilágot.~Minthogy magam is ez iskola követője vagyok (
589 25|          védelmezésére a vádból nekem is jutó osztalék ellenében,
590 25|               pedig azt a lelkesülést is ők idézik elő.~Az élet ezeroldalú
591 25|             mint a mostaniak, kik nem is tudják, hogy hisznek-e még
592 25|              ugyanakkor több megyében is megtörtént, nevezetesen
593 25|              később az ő eseményeiket is leírom. A viszonttalálkozásig