Rész

 1 3 |   őgyelegni, azután meg haragosan kiálta rájuk:~– Mit akarnak?~A
 2 5 |           Nincs itthon mestram! – kiálta ott eléje egy bozontos inasgyerek
 3 5 |       levő árt a bőrbe, s dühösen kiálta fel:~– Mi történt hát, no?~
 4 7 |       signore; nem addig van az – kiálta utána a bűvész, s egy szökéssel
 5 7 |            takarodjék ki innen! – kiálta rá haragosan az alispán,
 6 7 |           Az Istenért, Hermina! – kiálta rá Eudemia. – Hozzá ne nyúlj,
 7 7 |        hagyd ám magadat, Marci! – kiálta fel rá Vasady, akinek kezdett
 8 10|      tébolyító keveréke alkotott, kiálta fel:~– Óh, én Uram és Istenem,
 9 13|           Ahol van, megint jön! – kiálta fel Bajcsy uram kétségbeesve,
10 13|     nagyon sajnálom.~– Micsoda? – kiálta fel szörnyűködve a nagyasszony,
11 16|         ott álljon az asztalnál – kiálta egy a Malárdy-atyafiság
12 20|        Takarodnak kendtek haza! – kiálta ekkor rájuk a kis, ragyás
13 20|      fiamról.~– Meghalt fiáról! – kiálta föl a báró, és kiáltása
14 20|          nem is fogja azt tenni – kiálta fel Kadarkuthy, füttyöt
15 21|          bűneit.~– Pokolba van! – kiálta közbe a báró.~– Az az Úr
16 21|       nekem most papos komédia! – kiálta a báró türelmetlenül –,
17 22|        eszébe a nagyasszonynak! – kiálta fel a derék úriember, kezeit
18 23|     veszélyben forog.~– A fiam! – kiálta fel ösztönös találékonysággal
19 23|        részesíté.~– Rettenetes! – kiálta közbe Malárdyné, ki a következményeket
20 23|        voltak ott, ahol kellett – kiálta közbe hevesen az apa –,
21 24| csodálkozva.~– Óh, tudós ember! – kiálta fájdalmas gúny hangján a