Rész

 1 2 |        akik zárt ajakkal, bánatos arccal néztek fel az égre, mintha
 2 4 |     hajfürtökkel, szép; szabályos arccal, beszédes szemekkel, s bárha
 3 4 |          hanem folytatá diadalmas arccal beszédét, a per alatti virágot
 4 6 |           megjelent, egészen sima arccal jött ki; a bajusz eltűnt
 5 6 |        szemekkel, halvány sápatag arccal s nagy sima homlokkal, melyről
 6 6 |          magukat, kérkedő, kihívó arccal lépnek a világ elé, s nem
 7 6 |          csengetés után ijedelmes arccal jött be az udvarnok az alispánhoz
 8 7 |      alispán kérdőleg, csudálkozó arccal tekinte rá, de Viktor felkelt
 9 7 | elbizakodott ragyogástól mosolygó arccal mászott fel az emelvényre,
10 7 |          mögött, lépett kedvetlen arccal Viktorhoz, s kezét annak
11 7 |       nyugodt, tiszta, becsületes arccal felelé, hogy nem. Hírét
12 7 |       elég kegyetlen volt, komoly arccal azt állítani, hogy hasonló
13 7 |  elsietett a teremből, olyan dúlt arccal, hogy az alispánné jónak
14 7 |    alispánhoz szomorú, de elszánt arccal lépett be Kálmán.~Kezében
15 9 |        szólt Viktor nagyon komoly arccal.~Malárdy kíváncsian kérdezé,
16 10|           feleljek, a báró komoly arccal úgy mutatott be mint fiát.
17 13|          a hátát valami. Szenvedő arccal fordult a nagyasszony felé.~–
18 16|         említi Malárdyt.”~Malárdy arccal az ablak felé fordult, és
19 16|        egy ijesztő szobor, halott arccal és üvegszemekkel.~Benn a
20 22|        nagyasszony megjuhászodott arccal –, tudom én, hogy mi az
21 24|     pislogó életlángot.~Öntudatos arccal fogadá el társa kezeiből