Rész

 1 1 |        azt a hallatlan bátorságot vette magának, hogy az éjféli
 2 3 |            Én vettem.~– Hát kinek vette? Van magának leánya?~– Hát
 3 3 |        süvegét, kardját karja alá vette, s illő emberségtudással
 4 3 |           leült, kisleányát ölébe vette, s azzal kezdett el beszélgetni.~
 5 3 |    felkelt, felöltözött, hóna alá vette a zsoltárt, s két szép ifjú
 6 4 |        arc avult papirosok színét vette is fel, s e szemek ellankadtak,
 7 5 |       csak a negyedik jó reggelre vette észre, hogy valaki jött.
 8 5 |      nyitott be, s csak a kertben vette észre, hogy nem jó helyen
 9 5 |           emberi; átölelte, ölébe vette, megcsókolta halvány homlokát;
10 7 |          Először egy pár zápfogát vette ki, s letette az asztalra,
11 7 |       arra mutat, hogy az a másik vette azt Kálmántól és nem Kálmán
12 7 |          piperkőc, s amint kezébe vette a buzogányt, egypárat kanyarított
13 10|         benyomása, hogy senki sem vette észre, hová tűnt el a pap
14 12|        ösztön, az állati életvágy vette át a kormányt a test idegei
15 13|         az ablakát. Más észre sem vette volna, hogy mi az? De ő
16 13| szegénnyel, hogy hamarább magához vette.~– Hát már aztán miért volt
17 13|     műhelybe lépett, s csak akkor vette magát észre, mikor egypár
18 14|        büszkeségének minden fénye vette körül; nagy, hatalmas befolyású
19 16|          semmit. Még csak azt sem vette észre, hogy az egész utca
20 21|          a lelkész füléhez; azzal vette a háromszögletű kalapját,