Rész

 1 2 |  mondható, hogy még akkor a kis urak igen nagy urak voltak hazánkban,
 2 2 |      akkor a kis urak igen nagy urak voltak hazánkban, s amit
 3 2 | céhmester úr, becsületes mester urak: minthogy mi más felekezeten
 4 3 |      rájuk:~– Mit akarnak?~A jó urak máris megrezzentek, s készek
 5 4 |       hosszasan tanácskoztak az urak, tartottak beszédeket, s
 6 4 |        hajdúk, ólomgombos nemes urak kiszállingóztak; csak az
 7 4 |     tanács, sem a főtisztelendő urak, hanem egyedül a tekintetes
 8 5 |    mindenfelé; meg a professzor urak is. Nem találják. Azt beszélik
 9 5 |        fiókom kulcsa: a lelkész urak tudni fogják, mit cselekedjenek.
10 6 |      hívatnak az érdemes vendég urak és asszonyságok; az étterem
11 9 |    mágnások is és a hivatalbeli urak, de a nevezetesebb rész,
12 10|      kacagva az öreg báró; a jó urak szerényen szabódtak, hogy
13 16|   kitette a küszöbön, valaki az urak közül elnevette magát, Vasady
14 16|       Hugó Oszkárt leküldték az urak a teremből, hogy figyeljen
15 16|        méltóságos és tekintetes urak; tessék valami intézkedést
16 16|       nyomta, szorongatá a nagy urak szívét; minden perc újabb
17 17|  szívvel. Akármit mondanak azon urak, senki ellenvetést ne tegyen
18 18|        vannak, öregasszonyok és urak kinn üldögélnek a házak
19 20|        aki előtt kénytelenek az urak deákul beszélni, ha valami
20 22| elgondoltam, hogy ezek a fiatal urak nem azért váltak el olyan