Rész

 1 2 |           idő; elfeledte mindenki.~Annyi bizonyos, hogy a népesség
 2 2 |          tudatlan volna a felelet. Annyi mondható, hogy még akkor
 3 2 |          segítségére leend. Csupán annyi haladékot kért, amíg hazamegy
 4 4 |          ott a rác temető közepén.~Annyi rögtönzött faház eltűnt
 5 4 |     miszerint senki iránt sem érez annyi tiszteletet, mint papja
 6 5 |         pamukot; nem akarnám mégis annyi cseléd előtt fennhangon
 7 5 |         még ez mind kevés, ha csak annyi volna a baj! Amivel az érdemes
 8 7 | következtek; amit elmondott, abban annyi finomság volt, a legcsípősebb
 9 7 |             de annak legalább volt annyi decenciája, hogy magánál
10 8 |        maga is érezheté; mert soha annyi gyöngédséget nem tapasztalt
11 9 |          szép tánccal, mely egykor annyi kellem és csábnak adott
12 10|       abban, mikor künn sötét van, annyi világot a hold is ad, amennyinél
13 10|           régóta keresték, akiknek annyi mondanivalójuk van.~Mint
14 13|          eltemettek, és mégegyszer annyi ágyban fekvő beteget, akik
15 16|      valamelyik dunántúli járásba; annyi, mint bizonyos. Malárdyval
16 20|        láncot kap. Hát van kendnek annyi esze, mint egy tisztességes
17 21|           vízzel, s a gavallér még annyi figyelemmel sem volt a világ
18 24|         bízva; nagy kopasz homloka annyi büszkeséget tudott még viselni;
19 24|         átkozott tusa harcoltatott annyi éven át vérrel, könnyel
20 24|      világot adott az agg lelkébe. Annyi éven át nem látott, és most