Rész

 1 2 |     hívei is, mint a mieink?~– Valóban azok.~– Nem azt az istent
 2 2 |  tisztelik-e ők is, akit mi?~– Valóban ugyanazt.~– Nem azt a csapást
 3 2 |        arcaikon mutatkozni. Ez valóban nehéz kő volt, igen nehéz
 4 3 |     mint egy márványszobor. És valóban illett volna szobornak.
 5 4 |   főkurátor uram, üdvözlöm; ez valóban nagy öröm, nézze csak kegyelmed,
 6 6 |        említett jövevény, akit valóban az első tekintetre is volt
 7 7 |       ismeré őt az alispán.~Ez valóban kedves névnapi ajándék.~
 8 7 |        akkori idők szellemében valóban szívrehatóan bánatos panasz
 9 7 |       Kálmán barátom versei.~– Valóban azok. Örökre lemondott az
10 9 |  Nemcsak mondta, hogy örül, de valóban örült.~Két nap múlva Viktor
11 12|           Megjöttél, itt vagy, valóban itt vagy, szól a boldog
12 13|      lel… – nyöszörgé az árva.~Valóban is lelte egy kicsit a hideg.~–
13 20|     akiket már eltemettünk.~És valóban Lőrinc el volt temetve jól
14 21|      közbeszólásával.~Márpedig valóban elrontotta. Önvallomása
15 23|   egyszerre fel tudta fogni.~– Valóban megütögette a bárót, s az
16 23|      még egy Gutai-leány (mert valóban úgy szereti őt a lelkész,
17 24| elbukott ez ujjnak árnyékában.~Valóban benyitott az ajtón, és belépett
18 24|   szívében. Ugye ilyen volt?~– Valóban az volt – helyeslé a lelkész.~–
19 24|  üdvösségre”.~– Elvégeztetett! Valóban elvégeztetett – mondá Gutai