Rész

  1 1 |             Egyszer egy vakmerő éji őr azt a hallatlan bátorságot vette
  2 1 |             kísértő megfordítva kiáltá azt neki vissza: „Aró za trev
  3 1 |          amiről gyermekkoromban mindig azt hittem, hogy valami közelgő
  4 1 |                színről színre, mi adja azt a hangot; valami útra kelt
  5 1 |         ágyából, kifutna az utcára, és azt kérdené, hogy mi történt.~
  6 1 |              zúgás annak a szívén, aki azt meghallja.~Egyszerre megrázkódott
  7 1 |             szavaikon keresztül hallák azt, átjárta a szívet, a lelket,
  8 1 |               miatt: aki állva maradt, azt lábnyi magasra hányta fel
  9 1 |             gerincét, mintha el akarná azt nyelni, s azzal lecsapott
 10 2 |               egy-egy nagy kunyhót is, azt a nagy kunyhót elnevezték
 11 2 |               építeniök azon városban, azt bizonyára én sem tudom,
 12 2 |               városban. Ki parancsolta azt úgy, ki tartotta fenn, holott
 13 2 |         gyakran meghiúsították.~No, de azt énreám nem bízta senki,
 14 2 |          mieink?~– Valóban azok.~– Nem azt az istent tisztelik-e ők
 15 2 |                Valóban ugyanazt.~– Nem azt a csapást szenvedjük-e mi
 16 2 |       kegyelmetek?~– Bizony igaz, hogy azt.~– Vétettünk-e mi egymás
 17 2 |           Bajcsy uram erre megint csak azt felelhette, hogy megfogá
 18 2 |      atyamesterének jobbját, s megrázá azt szíve szerint.~Kanál uram
 19 2 |             isteni tiszteletre, amidőn azt a vizek engedik…~– Úgy vagyon –
 20 2 |              krónikaíró, aki elbeszéli azt, amit öreg emberek beszéltek
 21 2 |             akik hatalmasabbak voltak, azt mondák a gyöngébbeknek:~„
 22 2 |              karjáról az inget, mintha azt másképp elmondani nem is
 23 2 |             Atyámfiai, jó barátaim, én azt mondom, hogy építsetek itt,
 24 2 |              nagy szót akar mondani, s azt a végére tartogatja.~Midőn
 25 2 |                kezével melléhez nyomva azt, felsóhajta, tekintélyéhez
 26 2 |              köpönyege vagyon, terítse azt ide elém a földre!~Mészáros
 27 2 |        rézpitykés bicskáját, s kinyitá azt, és a köpeny közepére álla,
 28 2 |          áhítattal leste szavait, mert azt jól tudta, hogy nemes Bajcsy
 29 2 |               egyenesen szívébe akarná azt döfni. – Mire való a mi
 30 2 |                városon, s aki meghallá azt, sietett a térre, mindig
 31 2 |            hosszú szarvasbőr-erszényt, azt előlről kibontá, s azzal
 32 2 |           megfogva a fenekét, odatartá azt az ezüsthalmaz fölé, s kirázta
 33 2 |        fundáció. Aki becsületes ember, azt mond és Hampel Kristóf mindig
 34 2 |                igyekezettel iparkodott azt a kevés magyar szót, ami
 35 2 |                meg-megdobbanva. Mintha azt mondaná vele, hogy ő is
 36 2 |            szép orációra készülhessen, azt otthon előre betanulván;
 37 2 |            nyújtja vissza az átadónak, azt mondva: „Nem ismerem ezt
 38 2 |          hegyormára a honkeresők közt; azt a hegyet most is Dárdahegynek
 39 2 |                amidőn a csata kezdetén azt mondá a királynak: „Ma ládd,
 40 2 |             kérik, és nem fogadják el. Azt azonban büszkén említhetik,
 41 2 |                nem találta a kijárást. Azt megragadta: „Mától fogva
 42 3 |           földrengés alatt. Az emberek azt mondták, hogy ez istenkísértés;
 43 3 |                elzárta az ajtót, hanem azt koronként el lehetett onnan
 44 3 |              szabad?~– Mert dolga van. Azt parancsolta, hogy elutasítsak
 45 3 |                utána eredt a lepkének, azt süvegével szerencsésen lefülelte,
 46 3 |                 illő hódolattal nyújtá azt át Hermina kisasszonynak.~
 47 3 |              klenódiumot, s átnyújtván azt Hermina kisasszonynak, azt
 48 3 |             azt Hermina kisasszonynak, azt kérdé tőle, hogy van-e neki
 49 3 |               magának leánya?~– Hát én azt a kis-kis Hermina kisasszonynak
 50 3 |      megengedi-e a kisasszonynak, hogy azt elvegye tőlem.~– Óh, a papa
 51 3 |              János, meg ne haragítson, azt mondom, mert tudja azután,
 52 3 |                a férfi izmos tenyerét, azt mondá neki, hogy menjen
 53 3 |          Amiért is én vissza nem vonom azt, sőt megújítom újra, s ha
 54 3 |               amit cselekszem, kiállom azt is, és nem tartom nyomorult
 55 3 |              szerezze meg fiai számára azt a szeretetét a jámbor köznépnek,
 56 3 |           maradt, mintha nem is értené azt a nyelvet, amelyen hozzá
 57 3 |               becsületes arcán, amidőn azt mondá: úgy áldja meg az
 58 3 |             kemény ember nem látta meg azt, mert dacos megvetéssel
 59 3 |            akkor Bajcsy uram egyenesen azt hitte, hogy száz esztendőt
 60 3 |                 Mai emberek nem tudják azt felfogni többé; ha lovardáról,
 61 3 |                 talán tudnánk képzelni azt az izgalmat, hogy álltak
 62 4 |      eltemessék, és mindenki jól tudja azt, hogy háza most is ezen
 63 4 |             maga is félne tudtára adni azt, ami lapjára van írva.~Az
 64 4 |              függő kardjához rohant, s azt oldalára felköté, villogó
 65 4 |          leányainak, hogy akasszák fel azt a szegre; maga pedig előkerese
 66 4 |                címeit; azzal odanyomta azt a hajdú markába, s megfogván
 67 4 |               vággyal bírván kimutatni azt, miszerint senki iránt sem
 68 4 |               kerülni Bajcsy uramnak”, azt mondta neki, hogy „Öt hímes
 69 4 |               hazavivé őt feleségéhez, azt mondván neki, hogy ezt örökbe
 70 4 |         megneheztelt volna, sőt inkább azt a véleményét nyilvánítá,
 71 4 |              Lila, és ennek köszönheti azt a szerencsét, hogy a nagytiszteletű
 72 4 |                hogy mi ez?~Bajcsy uram azt akarta rá mondani, hogy
 73 4 |       föltalálását ellensúlyozza, vagy azt éppen háttérbe szorítja.~
 74 4 |        gyűjteményét, s azután lehajítá azt az asztal alá; holmi virágmaradványok
 75 4 |               odaütött mellére, mintha azt értetné, hogy ott szív van,
 76 4 |             útra. Már egyszer megtette azt, mégpedig olyan társaságban,
 77 4 |              lakott.~A bejelentő hajdú azt a választ hozta nekik, hogy
 78 4 |        variációkban köhögött, s azután azt felelte~– Akarok elmenni
 79 4 |         Malárdytól, hogy holnap reggel azt a faépületet ott a téren
 80 4 |              mutatott a faépület felé.~Azt parancsolta nekik, hogy
 81 4 |            nekik, hogy bontsák széjjel azt a benn levők fejei fölül.~
 82 4 |              ezer és ezer ajk harsogta azt a búbánatos dallamot, ami
 83 4 |                nem vétettünk soha. Íme azt mondják, hogy hiába imádkozunk
 84 4 |           zokogva kiáltok tehozzád, és azt mondom: légy jelen, és hallgass
 85 4 |             rettenetes ember volt, aki azt kimondta. Hogy gondolhat
 86 4 |        borzadnak tőle. Egy nő elájult, azt friss vízzel locsolják:
 87 4 |            körülötte: vajon merészli-e azt tenni, vajon ő áll-e útjába
 88 4 |            Amit Malárdy megparancsolt, azt véghez is tudta vitetni.~
 89 5 |             egymást tudósítani, nehogy azt hihesse valaki, hogy a fiatal
 90 5 |              másikhoz, aszerint, amint azt kegyes családatyák elébb
 91 5 |            szégyenli kis ajtaja fölött azt a lengő címert, melyen két
 92 5 |          alkalmasint megpálcázta volna azt a vakmerőt, aki őt „lábtyűművész”-
 93 5 |        újsággal, és különösen szerette azt Bajcsy urammal közölni legelébb.
 94 5 |           gyilkosság a környéken, hogy azt Mákosné asszonyom első kézből
 95 5 |               sok rosszhírmondás mellé azt is meg kelle tudni a derék
 96 5 |            miszerint a szomszédasszony azt beszéli őfelőle, hogy Bajcsy
 97 5 |         gyanúsításon, hogy mint teheti azt fel őróla valaki, miszerint
 98 5 |               akarom hallani; előre is azt mondom, hogy nem hiszem;
 99 5 |              volna, ki hitte volna már azt? Ember föl nem tette volna.
100 5 |        visszajött a kérdéses pamuttal.~Azt pedig fogá Bajcsy uram,
101 5 |          Mákosné nagyasszony jól tudta azt, hogy azért meg lehet jól
102 5 |                   Micsoda de? Mikor én azt mondom, hogy ott tanul,
103 5 |            tanul, hát ott tanul. És ha azt mondom, hogy jól tanul,
104 5 |               leírva, mint egy máriás, azt ő írta szabad kézzel; nekem
105 5 |        mindenféle színű plajbászokkal; azt is láttam; ott van ráma
106 5 |              bolond… No hát! – Énnekem azt ne mondja a nagyasszony: „
107 5 |             komám, szedje ki a füléből azt a pamukot; nem akarnám mégis
108 5 |            mondja bátran! Elmondta már azt a nagyasszony legalább ezer
109 5 |         mulasztott, úgy-e? Könnyű neki azt helyrehozni. Egy nap alatt
110 5 |               Bajcsy uram felé, amivel azt szokás jelenteni, hogy még
111 5 |                odament Bajcsy uramhoz; azt beszorította egy szegletbe,
112 5 |               elszökött, világgá ment, azt sem tudják él-e avagy meghalt?~
113 5 |      professzor urak is. Nem találják. Azt beszélik az emberek, hogy
114 5 |            katonának állt ám be! Hanem azt beszélik, hogy beállt –
115 5 |        haragudott meg e gorombaságért; azt mondta, hogy milyen tréfás
116 5 |               sírást; levette a falról azt a pasztellrajzot, egy szép,
117 5 |               öregasszony úgy csókolta azt a képet.~– No, ne sírj miatta –
118 5 |              egy levél volt még hátra; azt is felszakítá; valamelyik
119 5 |           Bodrog-parti helységből írta azt neki egy lelkésztársa, melyben
120 6 |              kifent bajusz, melyért is azt a finomabb ízlésűek orruk
121 6 |                pár falusi ripők viseli azt még közmulatság tárgyául.~
122 6 |          egyszerre mind a kettő; ahogy azt akkor Bécsben is szokás
123 6 |              még a hazafiak nagy része azt sem tudja, hogyan kell meginni,
124 6 |                kell meginni, sem pedig azt, hogy részegségre vagy józanságra
125 6 |                nyel utána.~Úgy nevezik azt, hogy KÁVÉ. Vajon ki találhatta
126 6 |               Tiszának hívják, másszor azt állította, hogy a komáromi
127 6 |            sokat mondott azoknak, akik azt értették. Sokkal többet,
128 6 |          kontyát, nem mindenki tudta-e azt, amit ebből magyarázni lehetett?~
129 6 |     társaságban a legszebb delnő, és ő azt nagyon jól tudja. Festékre
130 6 |             már ő e furfangos edényből azt az izét. Mert ha a tetejéről
131 6 |                mondá hüledezve: „Ha én azt tudtam volna, hogy ez lejár.”~
132 6 |        mutatott, s ami hangot ő adott, azt kelle megtartani mindenkinek.
133 6 |             mily előkelő nevelése van. Azt mindenki tudja, hogy az
134 6 |              egyenesre ült mellette, s azt felelte, hogy nem szólt
135 6 |          Viktornak, s annyira megfogta azt, mintha el sem akarná többet
136 6 |                ott, hol atyám nem volt azt szerencsés számomra megszerezni –
137 6 |           olyan tárgyról beszélni, ami azt érdekli, első tekintetre
138 6 |             kőszikla.~Malárdy jól tudá azt, hogy báró Kadarkuthy Lászlónak
139 6 |                lélegzettel adá tudtára azt a véletlen balesetet, mely
140 7 |             vendégeit néhány percre, s azt kérdezte tőle, hogy tudja-e,
141 7 |                   Szabad-e reménylenem azt, ami ott írva van?~Malárdy
142 7 |            Megszorítá Viktor kezét, és azt mondá neki:~– Ha úgy rendelte
143 7 |            nyelvben kellene remekelni. Azt mondják, hogy versei szépek;
144 7 |            atyához.~– Hogyan reméli ön azt? – kapott rajta az alispán.~–
145 7 |         gavallér ember. Eleinte Vasady azt a tréfát akarta magának
146 7 |               leírjon valamit, a másik azt elbeszélje, és a harmadik
147 7 |         harmadik fizessen érte, amiért azt meghallgathatja. Esze ágában
148 7 |            annak magyarázott erősen, s azt hitte magában, hogy ez most
149 7 |              ujja közé fogva odanyújtá azt a kelet-indiai bűvészek
150 7 |              volna; de azért nem vonta azt vissza onnan.~– Voici m’
151 7 |               került oda? Ki tette rá? Azt senki nem bírta megfejteni,
152 7 |        gyűrűnek ott kellett maradni.~– Azt kegyed kénytelen lesz örökké
153 7 |            Hermina felé. Nem hallhatta azt senki más, csak a leány.
154 7 |                vehette észre senki más azt a bűvsugárt, ami a leány
155 7 |                kezdett húzódni, amidőn azt is átadta a boszorkánymesternek.~–
156 7 |           kívánta!~A jámbor úr eleinte azt hitte, hogy kiránthatja
157 7 |       közönséget; ez diadal volt. Most azt hivé, hogy eljött a perc,
158 7 |             bűvész azon percben kiejté azt kezéből: ijedten kiáltva
159 7 |          bűvész még egyszer fel akarta azt venni a földről, s akkor
160 7 |             volt. Senki sem tekintheté azt másnak. Csak az a halvány,
161 7 |             hallottam azokat említeni; azt mondják, hogy gyöngyei a
162 7 |                Kálmán, hozz elő egyet; azt a szépet, amivel mindig
163 7 |                mindig megríkattál, meg azt a másikat, amit Hermina
164 7 |                ami őneki úgy tetszett, azt olvassa fel Kálmán.~A jó
165 7 |         alispánné ezzel nem érte be, ő azt akarta, hogy Kálmánját magasztalják,
166 7 |            mondja meg; Kálmán ki fogja azt igazítani.~Viktor csak húzódozott,
167 7 |                poéta által; nem ismeri azt Kálmán?~Az ifjú nyugodt,
168 7 |          szelíden mondá, hogy szeretné azt a művet is megismerni, ha
169 7 |             nélkül elmondják előtte, s azt állítják, hogy azt a művet,
170 7 |           előtte, s azt állítják, hogy azt a művet, aminek minden szavát
171 7 |          becsülendő következetességgel azt mondá Viktornak:~– Ha báró
172 7 |           mutat, hogy az a másik vette azt Kálmántól és nem Kálmán
173 7 |          kegyetlen volt, komoly arccal azt állítani, hogy hasonló véletlen
174 7 |              az ajtón.~Kálmán felnyitá azt előtte.~– Hát te mit csinálsz
175 7 |                kezében.~Válasz helyett azt kérdezé Hugó Oszkártól:~–
176 7 |             letevé.~– Ah, nem úgy kell azt. Kinyújtva kell maradni
177 7 |           kapva a buzogányt, s elkezdé azt szabályos körforgatokban
178 7 |             előtt állt, és ott végezte azt a veszedelmes produkciót.~
179 7 |          Kálmán lehajolt, és felemelte azt merően a légbe:~– Így ni!~–
180 7 |          kifáradjon: – ne mondják róla azt, hogy pihent erővel mérkőzik
181 7 |             ideje lett volna elmondani azt a rövid káromkodást, már
182 7 |      jelenlevőknek mégis rosszul esett azt hallani. Vasady mérgesen
183 7 |               teremtettét.~– Ki mondja azt? – hangzott ekkor egy felcsattanó
184 7 |               szava volt az.~– Ki meri azt mondani, hogy a magyar karjában
185 7 |        zsebéből erszényét, s odahajítá azt a viador lábaihoz.~– Itt
186 7 |            arany, ez lesz jutalmad, ha azt legyőzöd, aki most áll veled
187 7 |                bőr alatt.~– Most pedig azt mondom neked, te idétlen
188 7 |               Talán senki sem hallotta azt az elfojtott sikoltást,
189 7 |          általános örömriadaltól, mely azt rögtön követé.~Hogy e jelenet
190 7 |            volt tréfa, nem egyetértés, azt az atléta legjobban bizonyíthatá,
191 7 |           karjait, még az alispánné is azt mondta neki: „Derék fiú”.~
192 7 |            fejét megsimogassa vele, de azt is abbahagyta. Az ajtó nyílt,
193 7 |             nagy szobor keze meg tudta azt ölelni, és a nagy szobor
194 8 |            divatba jönni: egyszer csak azt vették észre az elegáns
195 8 |                igaz költészet rejlett, azt férfias mulatságokkal, komoly
196 8 |                 magasztalá, ő akkor is azt mondta felőle, hogy nem
197 8 |         foglalkozott.~Hiszen jól tudta azt, hogy szüléik már elvégezték
198 8 |            hogy szüléik már elvégezték azt egymás között, hogy Hermina
199 8 |                Kadarkuthy neje legyen.~Azt is jól tudta, hogy az a
200 8 |              mást is tudott? Talán még azt is tudta, hogy mikor a nő
201 8 |               férfi hidegsége, közönye azt a szerelmet az őrültségig
202 8 |            szeretett ideál egy szavára azt mondja: „Követlek, veled
203 8 |           ünnepélyes határjárásnál még azt is bebizonyítá, hogy a törvénytudományban
204 8 |          megtett az öreg szavára, hogy azt bevetette maga mellé a csónakba.~
205 8 |          Máskor nem szokott az.~Kálmán azt állítá, hogyha valaki énekelne
206 8 |                 Szótárírók úgy nevezik azt, hogy „harmónia”.~A két
207 8 |             sőt egypár képzelődő ember azt is állítá, hogy valahol
208 8 |                nyugtalan.~– És ha most azt kérdené valaki tőled – suttogá
209 8 |             alávetett vállal iparkodva azt feldönteni, mintha mondanák
210 8 |        csónakja elé tátongott.~– És ha azt mondanám neked: jer velem,
211 8 |               táncolt a habon.~– És ha azt mondanám neked: megcsaltalak,
212 8 |             neked: megcsaltalak, midőn azt mondám, hogy gazdag vagyok
213 8 |              felel; csóknak is nevezik azt… Tíz lépésnyire előttük
214 9 |                 az alispán félkomolyan azt mondá neki: „Önnek magának
215 9 |              szüksége”.~Ezekből Viktor azt tanulta meg, hogy a záporeső
216 9 |                a többit. Akkor röviden azt válaszolá, hogy mindennap
217 9 |                egy lovas hajdúja hozta azt; egy fiatal, eszes cseléd,
218 9 |             levelet Kadarkútról.~Abban azt írta fiának a báró, hogy
219 9 |        felkelhessen többet; az orvosok azt mondják, hogy vízibetegség
220 9 |           ismeretes sokszarvú betűivel azt írta neki, hogy már ővele
221 9 |                mert ővele minden héten azt a bolondot cselekszik az
222 9 |             elvesztegetni való leánya, azt minél elébb zsinegelné össze
223 9 |            ráhagyja az egyetlen fiúra, azt sajnálja csak, hogy hitelezőit
224 9 |           megbír, s felteszi Viktorról azt a becsületet, hogy ő is
225 9 |                fölötti bánata sem lesz azt képes eltakarni, pedig már
226 9 |        megszólja, elítéli őket, s vagy azt fogja hinni, hogy bolondok
227 9 |         kicsinytől kezdve nagyig, vagy azt, hogy úgy szöktette a vőlegény
228 9 |          történik, hanem azután, mikor azt kérdezte, hogy mit tegyen
229 9 |               vőlegényt, s kockáztassa azt, hogy haldokló apja által
230 9 |               választott semmit, hanem azt mondta rá, hogy üsse meg
231 9 |                megvan. Aki mit főzött, azt egye meg, ahogy vetette
232 9 |      pillanatban felvett Viktor ellen, azt le nem bírta vetkőzni az
233 9 |        pillanatig, amelyben a vőlegény azt mondja napának „édesanyám”,
234 9 |              édesanyám”, s az örömanya azt kénytelen mondani neki „
235 9 |           számára, ő nem mutatta volna azt senkinek – mint elégetni
236 9 |           bűbájos csábító kezei közül, azt mondva neki: „El innen,
237 9 |        gyermekeimet védem”. Nem teheti azt, azt mondanák: „mostohaanya”.
238 9 |                védem”. Nem teheti azt, azt mondanák: „mostohaanya”.
239 9 |             híres átkozódót, ki egykor azt mondá, felemelt kézzel az
240 9 |              sors kegyetlenségét, mely azt éppen ily pillanatban hozza
241 9 |                e jelenet okát; Malárdy azt hivé, hogy ez az ősz ember
242 10|              kis összekötött csomagot, azt kibontá; egy fekete szőrzubbony
243 10|               egészen az elején kezdte azt, ahogy törvényszéki bírák
244 10|           könnyeit, miután Thaddeus úr azt mondá neki, hogy a szemfényvesztők
245 10| takarékossággal gyűjtögette filléreit, azt mondá fia tékozlására: „
246 10|                 nagyot nevetett rajta, azt mondá, hogy csak bízzam
247 10|                fakardom volt, és nekem azt mind helyben kellett hagynom.
248 10|                 népszokásaikról, amint azt tudományos könyvekből olvastam.~–
249 10|              neveztek.~– Te nem tudtad azt, hogy a bárónak valódi fia
250 10|             akkor tudtam meg. Egyúttal azt is megértettem abból, hogy
251 10|              elvállaltam. Az öreg báró azt állítá, hogy az neki sok
252 10|                 mely irántam támadt.~– Azt okosan tevéd… – szólt bele,
253 10|        ahelyett, hogy megölelte volna, azt kérdezé tőle: „Kicsoda az
254 10|            cselédjeit, hogy fogják meg azt a semmirekellő csalót, aki
255 10|               az ifjú báró külsejéhez; azt megkötözték, kocsira tették,
256 10|            ismét fia előtt, s hirtelen azt kérdezé tőle:~– Hát az kinek
257 10|            Miért nem játszottad itt is azt az alakot, amit másutt?
258 10|             sóhajtozik szabadság után. Azt a rabot ki akarom cserélni.~
259 11|        hurkolva egy vékony kötéldarab, azt Thaddeus úgy, hogy a halász
260 11|           sohasem találták meg többet, azt kiáltotta utolsó szavával: „
261 11|       fölemelték zöld fejeiket, mintha azt zúgnák: „Jobb volna ott
262 12|             Itt egy homokhatárt talál, azt megkezdi; beteríti vele
263 12|             közülük rosszul van rakva, azt feldönti; ah, milyen szép
264 12|               ah, milyen szép mulatság azt széthordani a levegőben!
265 12|        vádoljon, ki vigasztaljon. Csak azt tudja mindenki, hogy ez
266 12|             hogy még nem volt elég idő azt gondolattal megmérni, átérezni,
267 12|       elalusznak, s mikor fölébrednek, azt látják, hogy csak álom volt
268 12|               nem ily következetes, ez azt mondja: „Élj tovább, nem
269 12|             testének minden idegeiben! Azt az egy arcot látja mindig.
270 12|    galvánütéstől érintett halott.~Néha azt képzeli, hogy mindez csak
271 12|              hogy ébren van. A szél is azt mondja odakünn. Az ablaktáblák
272 12|           egyszerű imádság jut eszébe, azt elmondja négyszer, ötször.
273 12|             cibereleves. Sohasem evett azt úr korában, álmában ízleli
274 12|              álmában ízleli először, ő azt tudja jól, sőt olyan furfangos,
275 12|              olyan furfangos, hogy még azt is tudja, miszerint az most
276 12|      munkájából, s odamegy nejéhez, és azt megöleli, megcsókolja. –
277 12|               ablak zárját keresgélte, azt elfordítá, s ismét visszahúzódott,
278 12|           partra, s ott e szomorú alak azt suttogá hozzá: „Én vagyok,
279 12|              hosszú út állt előtte, és azt hirtelen meg kelle gondolni.~
280 12|          engedi, hogy meghallja valaki azt a halk kocogtatást a leány
281 12|          gyűrűje kövével az ablakon, s azt felnyitá gyorsan, s nesztelenül
282 12|                a menyegzői éjszakán, s azt mondá neki:~– Én vagyok!
283 12|              takarója alól, s megfogva azt a hideg kezet, odavonta
284 12|                a hideg kezet, odavonta azt a takaró alá, s leheletével
285 12|         ajkainak reszketése nem engedé azt kimondani, azután egyszerre
286 12|                olyan tréfásnak találta azt a gondolatot, hogy a vőlegény
287 13|                futott belső szobájába, azt mondva a hátrahagyott várőrségnek,
288 13|               Mákosné asszonyom, mikor azt hallotta, hogy Bajcsy uram
289 13|              Bajcsy uram nincs itthon, azt felelte rá, hogy tehát itt
290 13|              mert vas van rajta; végre azt gondolta ki, hogy lefekszik,
291 13|                mint ég a képe; jó lesz azt a drága életét kímélni,
292 13|               már a nyelvén van; ha én azt mondom a cselédeimnek: amit
293 13|                 amit most hallottatok, azt tovább ne merjétek adni,
294 13|           nagyasszony tud, úgyis tudja azt már holnapután az egész
295 13|           utána sokáig; nem élheti túl azt a nagy gyalázatot meg azt
296 13|              azt a nagy gyalázatot meg azt a nagy fájdalmat.~– Miféle
297 13|               embert.~Bajcsy uram erre azt tette, hogy elkezdett nevetni.~–
298 13|             beszéljen már. Ki hallotta azt valaha, hogy ladikon utazzék
299 13|              volt.~– Zsámfáter hordta! Azt mondom, hogy ne nevess,
300 13|            neki, hogy mit álmodott.~És azt mindig olyan szörnyű kísérteties
301 13|              álmodtam az éjjel felőle. Azt álmodtam, hogy mezítláb
302 13|               nagyon rosszat álmodtam. Azt láttam, hogy kedves komámuram
303 13|             Bajcsy urammal álmodott; s azt már csak mégis meg kellett
304 13|                ez nagyon jó álom volt. Azt álmodtam, hogy kedves komámuram
305 13|                A fáklyák meg a címerek azt jelentik, hogy valami nagy-nagy
306 13|             komámuramra; a halál pedig azt jelenti, hogy kedves komámuram –
307 13|             annyit sírtam álmomban: ez azt jelenti, hogy igen nagy
308 13|              nagyasszony kíváncsi volt azt meghallani.~Bajcsy uram
309 13|           halkan súgta a fülébe:~– Hát azt szokta mondani, hogy bolond,
310 14|               Hosszú tél végén megérzi azt az ember, azt a jótékony
311 14|            végén megérzi azt az ember, azt a jótékony mágneses hatását
312 14|               a három halmot, az ember azt gondolhatta, talán a nyár
313 14|             talán a nyár sem olvasztja azt el onnan.~És ekkor kisütött
314 14|              nagy kormányférfihoz írt, azt mondják: „Szívem szerint
315 14|             mikor még mindenki viselte azt? Hogy zsarolta a kivetett
316 15|           köröztetett, s melyből ki-ki azt, ami neki legjobban megtetszett,
317 15|               lelkes olvasó iparkodott azt, amit kedveset olvasott,
318 15|           mostani, nem adnék, minthogy azt éppen apám írta össze.~A
319 15|                társulat bölcs vezetője azt minden politikai irányzattól
320 15|              tudá tartani.~Hát még, ha azt tudta volna Malárdy, hogy
321 15|         tulajdon fia, Kálmán!~És hátha azt tudhatta volna előre, hogy
322 15|              is jegyzette fel a nevét, azt a vakmerő gondolatot találja
323 15|                Máskor nem merték volna azt; máskor hallgattak, máskor
324 15|               heves szónokok egyszerre azt vevék észre, hogy a gyűlés
325 16|            többet mondani, mint csupán azt, hogy Bajcsy uram, a csizmadia
326 16|              múlva úgyis majd elmondja azt nekik Mákosné asszonyom,
327 16|                aki Bajcsyra szavazott, azt hirtelen lekarikírozta egy
328 16|                torzképeket átadja; ott azt állítá, hogy nem tud a szavazásról
329 16|        szóljatok miellenünk. Ámde hogy azt ne higgyétek, mintha az
330 16|                az én szemöldököm tenné azt, amik itt történnek, eltávozom;
331 16|           megszégyenlette magát, mikor azt kérdezték tőle gúnyosan,
332 16|            kárhozatban. Minden percben azt hallani: most kettővel,
333 16|       üdvözlést.~– És ha megnyerném is azt, nem fogadnám el ilyen küzdelem
334 16|        küzdelem után!~Óh, nem érezte ő azt, amit mondott! De – reszketett
335 16|            szívében elég űr, befogadni azt a megmérhetetlen gondolatot,
336 16|              élet is kevés.~És ő mégis azt mondja: „Nem fogadnám el,
337 16|            maga előtt semmit. Még csak azt sem vette észre, hogy az
338 16|                odabenn; és ő nem tudja azt, hogy az ő halvány vonásait
339 16|              figyelemmel kísérik, csak azt hallja, amit háta mögött
340 17|          amitől meghalok. Ne sírjatok, azt mondom: még kihallik az
341 17|               csendességgel meghalnom. Azt mondom, hogy oda ne eresszétek
342 17|                volna. Ugye megteszitek azt szegény boldogtalan apátokért?~–
343 17|                nevemet kiabálják? Ugye azt kiabálják: átkozott légy
344 17|               Amivel Isten meglátogat, azt el kell viselnünk erős szívvel.
345 17|         legmagasabb székére, jól tudva azt, hogy ama helyen többet
346 17|             becsületes, igaz jó szíve. Azt íme áldozatul hozza.~Ekkor
347 17|            férfiú kezét, és megszorítá azt.~– Érdemes barátom, ki együtt
348 18|                 megköszönte, nem megy; azt üzené, hogy most is rosszul
349 18|               Midőn néha feltekintett, azt sem tudta, hogy merre jár,
350 18|               úgy tetszék neki, mintha azt a szegletházat ismerné már
351 18|               volt, Malárdy megtörülte azt keszkenőjével, s nem hajította
352 18|          szemközt jövő hajóslegénynek, azt félkézzel meg-megkapta,
353 18|             kiszegezve; egy azok közül azt hirdette, hogy péntek napon
354 18|           könyörgő alacsony férfiaknak azt felelé: „Nem, nem”, és a
355 18|         Istenhez; a keményszívű férfiú azt mondá:~– Bontsátok le róluk
356 18|             kezét felemelve az égre és azt mondá:~– Romoljon meg annak
357 18|           szállítsa le, kisebbítse meg azt!…~És senki sem merte fejszéjét
358 19|                csengettyűvel, hogy aki azt hallja az utcán, megálljon
359 19|             hadastyánnal. A vén őrnagy azt állította az általános kétségbeesés
360 19|                oldalon kapott sértésre azt vágta vissza sógorának,
361 19|                Malárdynak pedig hagyta azt a rozsdás kardját; tegye
362 19|          kellett hozzá szólni. Most is azt hitte, hogy ráér elvárni,
363 19|                magát.~És íme egyszerre azt hallja róla, hogy haldoklik.
364 20|              mert az szerezte meg neki azt a gyönyörűséget, hogy a
365 20|            amint egy új ruhát ráadtak, azt rögtön kilyukasztotta. A
366 20|                csinálni. Viktor azután azt tette, hogy felgyújtotta
367 20|      gondolkozik rajta, mint ismerheté azt más, meg kell őrülni bele.~
368 20|        prédikációt meghallott apjától, azt az ebédnél elejétől végig
369 20|               elejétől végig elmondta.~Azt kérte ekkor Kálmántól, hogy
370 20|              kis jegyzéket megtalálni. Azt elvivé Thaddeusnak.~A lelkész
371 20|           Irtózatos ragyaverés kivette azt minden idomából, piciny
372 20|       makrapipa által.~Első tekintetre azt hihette az ember, hogy valami
373 20|              abba, aki belép.~– Ejnye, azt bizony nem helyesen cselekszik.~–
374 20|                hogy az ember messziről azt hihette, hogy ott okvetlen
375 20|          rendesen fel szokták vontatni azt a hágcsót, s akkor csak
376 20|               füttyöket hányni, amivel azt nyerte, hogy a konfidens
377 20|           felemelgetett füllel, mintha azt hinnék, hogy vissza fogják
378 20|            gömbölyű fülét, kényszeríté azt másfelé fordítani figyelmét.~–
379 20|                olyan, mint a kendé: ha azt végighasítja kend, bevarratom,
380 20|                görcs a lábát; ha pedig azt mondják neki, hogy ő itthon
381 20|           kegyelmed a nagyságos úrnak, azt kikérem magamnak, hogy énelőttem
382 20|              beszéljen, hanem adja meg azt a dekórumot, ami őt rangjánál
383 20|     zsebretettem, nem vesznek kárba.~– Azt mégsem kellett volna…~–
384 20|                 Lássa, tisztelendő úr, azt az egész világ tudja, hogy
385 20|             bohó, tréfás ember vagyok. Azt kénytelen mindenki felvenni
386 20|             Thaddeus vagyok.~A lelkész azt várta, hogy a furcsa ember
387 20|              kért a tisztelendő úrtól, azt állítva, hogy ő valóságos
388 20|               én volt az a bolond, aki azt nem tudtam megbecsülni.
389 20|              vagyok, de nem nevetek.~– Azt ne is tessék cselekedni –
390 20|            csekély dicsőségnek találja azt, hogy egy térden ringatott
391 20|                hivatva. Mi nem érezzük azt az örömet, midőn a gyenge
392 20|         történik meg rajtunk, ha Isten azt a szívet, mely nem akarta
393 20|           Kérem alássan.~– Még egyszer azt mondom. Minek volt kegyelmednek
394 20|         mármost ki a bolond kötözgesse azt megint össze?~Thaddeus mindenre
395 20|             beszéljek, és helyrehozzam azt, amit az én fiam vétett
396 20|                 ha fiam élne.~– Igazán azt tenné, ha fia élne? – kérdé
397 20|           bedugva mellénye zsebeibe.~– Azt tenném.~– No hát nem is
398 20|          tenném.~– No hát nem is fogja azt tenni – kiálta fel Kadarkuthy,
399 20|              lett volna egyetlen fiát, azt a derék életrevaló, nemeslelkű,
400 20|         szörnyűlködik, hogy mint tudom azt a tréfát elkövetni, hogy
401 20|       tulajdonképpen én nem is ismerem azt a léhűtőt; mert én már tíz
402 20|              mikor őt megláttam; pedig azt mondják, hogy valami magnetizmus
403 20|               a tömlöcből. No, ugyebár azt akarja?~– Nem tagadom.~–
404 20|               Nem tagadom.~– De lássa, azt ne cselekedje! Az bolondság,
405 20|               a jó helyről. Meg fogják azt siratni százan, meg fogom
406 20|              az meghaladta a gonosznak azt a mértékét, amit puritán
407 20|         hagynék három tanszékre, ahová azt tisztelendőséged rendelni
408 20|            tanúbizonyságot, hanem csak azt, hogy hallgasson el egy
409 20|            gyilkosa: nem hallgatnám el azt, hanem kimondanám.~Kadarkuthy
410 20|               idegen ez előttem.~– No, azt mégsem fogja tenni. Majd
411 20|             lovaimon küldöm be Kassára azt, aki a fiamat ki akarja
412 20|              külső feliratról, hogy én azt a roppant kincset végrendeletben
413 20|              kegyelmedre, és nem fogja azt tőlem megkapni. Hanem azt
414 20|              azt tőlem megkapni. Hanem azt cselekszem, hogy rábízom
415 20|          elhozza a nagy kaszás gazdája azt az órát, melyben kegyelmednek
416 21|                megharagított valaki, s azt hirtelen meg nem kaphatja,
417 21|             nagyon méltán mondják róla azt, hogy veszett ló.~      ~
418 21|               Tessék leülni” kínálásra azt, hogy „Köszönöm, nem fáradtam
419 21|        engedékeny volt, mégis mindenki azt tette, amit ő akart; Thaddeus
420 21|           rajta feledé szemeit, mintha azt akarná látni, hogyan adják
421 21|         megkéri, elveszi, fejére teszi azt az ostoba prózai főkötőt;
422 21|            Thaddeus maga is úgy akarta azt, hogy egykor ebből több
423 21|                 és választotta magának azt, akit gyűlölnie, akire soha
424 21|          hajlamokkal bíró hajjal, hogy azt hátulról sehogy sem lehetett
425 21|                lásson, s akkor röviden azt mondta neki:~– Én báró Kadarkuthy
426 21|                pedig sehogy sem örült, azt hitte, hogy ez most megköszönni
427 21|            most megköszönni jött hozzá azt az erélyes közbejárást,
428 21|              jobban dühbe jött.~– Mit? azt se mondjam róla, ami őt
429 21|       Kadarkuthynak.~– Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé.~–
430 21|               addig ruhát váltok, amíg azt a kalandort meg nem öltem.~–
431 21|              sem tartozom köszönni; ha azt mondták az úrnak, hogy én
432 21|               meg velem.~– Nem mondták azt – szólt Thaddeus keserűn. –
433 21|                könyvet kérdezem, hanem azt a leányt, aki itt benézett.
434 21|               kérdésére; nagy szárazon azt felelé neki: „az”.~– No,
435 21|          hármas lépcsőjén, be sem téve azt maga után.~Thaddeus sem
436 22|               sok ember a fejét, mikor azt olvassa, hogy egy időben
437 22|             bocsátkozik, s alkalmasint azt akarja kitudni, hogy meddig
438 22|                kimondatott.~Való, hogy azt fájdalmas szenvedés követte.~
439 22|               szájhagyomány hozzáteszi azt is: hogy soha buzgóbb és
440 22|          solvas, ebadta, punctum”. Még azt is hozzáteszik, hogy a veszedelmes
441 22|              igazán Bajcsynak hívták-e azt a kézművesből lett alispánt,
442 22|             szólt? Malárdynak hívták-e azt? Vagy ez a név is más volt?
443 22|               az alispán látogatására, azt sohase eresszék be hozzá,
444 22|          hangja nem volt nyájas, mikor azt kérdezé. Aranyzsinóros dolmány
445 22|            megint nem volt elkészülve. Azt várta inkább, hogy Mákosné
446 22|               veszi, alkalmatlankodik; azt eszében sem forgatta, hogy
447 22|             magam bajával.~– Tudom biz azt, mindig a más dolgával vesződik.
448 22|                Hm. A nagyasszony tudja azt jól, hogy a nagytiszteletű
449 22|            pojáca, vagy micsoda. Egyik azt mondja, hogy medvetáncoltató,
450 22|             medvetáncoltató, másik meg azt, hogy mameluk herceg; elég
451 22|              szoktak; hosszú is hozzá; azt bizony megnézi minden ember,
452 22|             helyen nem is beszélhetném azt el. Hát úgy volt az, hogy
453 22|               a tudós ember, elereszti azt a fiatal leányzót magában: „
454 22|            kiabálni: „Hallja, bocsássa azt a lyányt! Tisztességes leányzó
455 22|           Szidtam, akasztófáravalóztam azt a hórihorgast, még a hacukáját
456 22|              kiszabadítani kezei közül azt az ártatlan vergődő galambot,
457 22|                mind a kettő a másiktól azt kérdezni: hogy mit akar,
458 22|                történt, és kivált hogy azt meg ne mondjam senkinek,
459 22|                megmentő fiatalember?~– Azt is csak a tekintetes komámuramnak
460 22|                hóbortosnak. Azután meg azt is elgondoltam, hogy ezek
461 22|          egymás miatt veszének el, még azt is meg kell nekik érniük,
462 22|              az támad; azért gondoltam azt ki, hogy elmondom tekintetes
463 22|            tőle:~– Látta a nagyasszony azt a szomorú helyet odalenn?~–
464 23|           lassan égető láng volt, mely azt porrá tette.~Malárdy nem
465 23|               ez valahol végződni fog. Azt hitte, családja mindig folytatni
466 23|        családja mindig folytatni fogja azt a hatalmaskodást, melynek
467 23|                ki; fia is győzni fogja azt tovább. A Malárdy név nagysága,
468 23|             Malárdy-birtokok képesek-e azt fedezni?~S még az nem volt
469 23|                kezébe adta.~– Feleség: azt teszi, hogy fele segítség –
470 23|             egy szép házam Komáromban, azt kicsinosítjuk, ellakhatunk
471 23|             baromfira sohasem költött, azt mind tudta tenyészteni otthon.~
472 23|           skatulyából.~Nagyon szerette azt a fiút, pedig mostohája
473 23|      üdvösségesnek találom majd később azt is megmondani, hogy kit,
474 23|                mikor valaki megbántja, azt mindjárt egy szál kardra
475 23|               színén mind a kettőt. De azt, mint mondom, nem tudhattam
476 23|         fogadott leánya.~– Mit mond?~– Azt mondom, hogy én nem vagyok
477 23|           véletlennek tulajdonítani, s azt állítom, hogy Kálmán úrfit
478 23|             annak lelkében most, midőn azt tudta mondani: csak volna
479 23|                új villanygép érkezett, azt fogják ma a tanárok mutatni,
480 23|            ígérkeztem.~– Óh, bizony te azt megláthatod majd máskor
481 23|             ejtsd kétségbe, ha szereti azt a leányt, ne szólj felőle
482 23|                rosszat. De gondold meg azt: te, egy Malárdy, aki ennek
483 23|             mert én nemsokára leteszem azt már; kiben még egyedül van
484 23|             tudod, hogy amaz ember, ki azt a leányt felnevelte, engemet
485 23|            előtt; és te beteljesítenéd azt tulajdon apádon, mit másik
486 23|           egész a szívem mélyéig? Hogy azt mondanák az emberek, íme
487 23|                meg, atyám; de szeretem azt a leányt; és szeretni fogom
488 23|               forgatni.~– Holnap ugye? Azt tartod: holnapig nagy idő
489 23|         szeplőtlen nagy hírét, és most azt mondod, hogy egy Malárdy
490 23|                megtisztelem halálodat, azt mondom, méltó fiam voltál;
491 23|           gyáva vagyok. Én fogom tenni azt, amit egy rab tehet, hogy
492 23|              lesz más gondom, minthogy azt felkeressem, akivel ma kellene
493 23|             nem fogom neki megbocsátni azt, amit az ellen vétett, akit
494 23|              vétett, akit én szeretek. Azt pedig szeretni fogom, és
495 23|               és felveszem az ő nevét, azt fogom viselni és büszke
496 23|            kérdésére, hogy hová indul, azt felelte:~– Azt én tudom.~***~
497 23|             hová indul, azt felelte:~– Azt én tudom.~***~Malárdyné
498 23|                 majd én átadom neki.~– Azt nem lehet, asszonyság, azt
499 23|             Azt nem lehet, asszonyság, azt csak neki magának mondhatom
500 23|          rákiálta rettenetes hangon:~– Azt mondom mármost az úrnak,