Rész

 1 1 |         megdöbbenve emlékezik a rettenetes Istenre, kinek ott alant
 2 2 |  tizennégy éjjel látogatá meg a rettenetes ostorozó haragjának kiválasztott
 3 4 |         ez irtózatos átkot?~Óh, rettenetes ember volt, aki azt kimondta.
 4 5 |       házban.~Vala pedig ez egy rettenetes asszonyi állat, aki ott
 5 7 |         szelencék tünedeztek el rettenetes torka sötétjében, mikért
 6 8 |       Kálmán is megadta magát e rettenetes hódítónak.~Úgy bánt az vele,
 7 10|         kezét az égre, s valami rettenetes hangon, melyet a fájdalom
 8 12|       ismerősök volnának, pedig rettenetes rájuk nézni, és az ember
 9 12|   zsibbadás, fejtetőre hullás a rettenetes végtelenbe, és azután a
10 13|         hogy mi fog következni.~Rettenetes fordulat! Mákosné asszonyom,
11 13| beszéljek, hát lássa, bizony az rettenetes eset: tudom, hogy a szegény
12 16|         és száz ember ajkáról a rettenetes dackiáltás:~„Éljen Bajcsy
13 17|     neki, hogy ne mondjon ilyen rettenetes dolgokat többet; inkább
14 21|     sajogjon az ütés után, mert rettenetes az: egy embernek fejét megsújtani
15 22|    oldala is: az alázatosság és rettenetes tisztelettétel minőségében.~–
16 23|   oldalbaütésekben részesíté.~– Rettenetes! – kiálta közbe Malárdyné,
17 23|          mint saját gyermekét). Rettenetes volna mindkét családra nézve,
18 23|       vándor lovagnak, rákiálta rettenetes hangon:~– Azt mondom mármost
19 24|         ifjú nekem, atyjának, a rettenetes Malárdy Ferencnek, ki míg