Rész

 1 2 | Atyámfiai, jó barátaim, én azt mondom, hogy építsetek itt, ahol
 2 2 | cifraságaiknak árán; és bizony mondom, hogy az mi rajtunk nagyobb
 3 3 |         meg ne haragítson, azt mondom, mert tudja azután, hogy
 4 4 |       kiáltok tehozzád, és azt mondom: légy jelen, és hallgass
 5 5 |   akarom hallani; előre is azt mondom, hogy nem hiszem; nekem
 6 5 |       Micsoda de? Mikor én azt mondom, hogy ott tanul, hát ott
 7 5 |       hát ott tanul. És ha azt mondom, hogy jól tanul, hát jól
 8 7 |        alatt.~– Most pedig azt mondom neked, te idétlen gépész,
 9 13|       a nyelvén van; ha én azt mondom a cselédeimnek: amit most
10 13|         Nevess szedtevedte, ha mondom. Nevessetek valamennyien!~
11 13|          Zsámfáter hordta! Azt mondom, hogy ne nevess, mert pofon
12 17|     meghalok. Ne sírjatok, azt mondom: még kihallik az utcára.
13 17|   csendességgel meghalnom. Azt mondom, hogy oda ne eresszétek
14 20|     alássan.~– Még egyszer azt mondom. Minek volt kegyelmednek
15 22| tekintetes urat, bizony igazán mondom, ha csak a múlt este olyan
16 23|    mind a kettőt. De azt, mint mondom, nem tudhattam meg. Azért
17 23|      leánya.~– Mit mond?~– Azt mondom, hogy én nem vagyok hajlandó
18 23|    megtisztelem halálodat, azt mondom, méltó fiam voltál; de a
19 23|       rettenetes hangon:~– Azt mondom mármost az úrnak, hogy kitakarodjék