Rész

 1 3 |    gyermekek jövendő boldogságára kérem a tekintetes urat, legyen
 2 7 |            Ezt bizony lenyelte.~– Kérem a másikat is.~Ennek a lehúzása
 3 7 |           beszélni kellemetlen.~– Kérem – szólt akadozva –, azok
 4 13|    Iszonytató vakmerőség volt az, kérem alázatosan, olyan közel
 5 13|      egyet a kedvemért, ha nagyon kérem.~– Szívesen, kedves, édes
 6 13|     odaadom, ha kéri.~– Tegye meg kérem alázatossággal: álmodjék
 7 20|         komolyan meghökkent.~– De kérem, bejelentés nélkül! Hogy
 8 20|           az, mint én magam.~– No kérem – szólt kifakadva Thaddeus
 9 20|           beszéljünk másról.~– De kérem alássan, én illetlen szavakat
10 20|           mindenkitől a tréfát.~– Kérem, nagyságos báró úr, az én
11 20| meggondolatlan embernek tartom.~– Kérem alássan.~– Még egyszer azt
12 20|         amit kérek, az semmi. Nem kérem, hogy mondjon hamis tanúbizonyságot,
13 21|         vétett ön ellen; de mégis kérem: ne illesse őt előttem becstelen
14 22|     énnekem kezet csókolni!~– Óh, kérem alázatosan – szólt a nagyasszony
15 22|        indultusomat.~– Óh, bizony kérem, kedves komámuram, – ezerszer
16 22|       beletaszított a csatornába; kérem alázattal, az egész cipellőm
17 23|         tudhattam meg. Azért arra kérem a tekintetes asszonyt, hogy
18 23|         Malárdy úrra nézve. Azért kérem kegyedet, vesse magát itt
19 23|        asszonyságokkal elvégezni. Kérem, merre van Malárdy Kálmán