Rész

 1 3 |             Hermina kisasszonynak, azt kérdé tőle, hogy van-e neki hát
 2 3 |              Hát maga látott olyant? – kérdé Hermina kisasszony megilletődve.~–
 3 3 |             Comes!~– Mit akar az úr? – kérdé tőle Malárdy hidegen, röviden,
 4 4 |                szomorú, mester uram? – kérdé tőle Bajcsy, pedig magán
 5 5 |               Nem érkeztek leveleim? – kérdé a lánykától.~– Dolgozószobájában
 6 7 | szemfényvesztők nem értünk.~– Mi az? – kérdé az ifjú megzavarodva.~–
 7 7 |             Hát te mit csinálsz itt? – kérdé tőle Hugó Oszkár, elbámulva
 8 7 |                ég ott a kandallóban? – kérdé tőle.~– Ha jól sejtem: Kálmán
 9 9 |              ez úrral?~– Ezen úrral? – kérdé Gutai Thádé feljül emelve
10 16|                 Szólok én valakinek? – kérdé Vasady.~– De int ön szemeivel;
11 20|                Mit fogunk itt tenni? – kérdé Thaddeus aggodalmas szemrehányással
12 20|             látott tiszteletes uram? – kérdé a háta mögött jövő kis ember. –
13 20|                  Igazán bejelentsem? – kérdé az, kinek a nevetés tarkává
14 20|              azt tenné, ha fia élne? – kérdé a kis öregúr impertinensül
15 21|                   Mit? Az én dolgom? – kérdé amaz ingerülten.~A pap szilárdul
16 23|               akar az úr? Kit keres? – kérdé tőle kitelhető mogorvasággal.~–
17 24|         örülnék én a bánatos arcnak? – kérdé szelíden a lelkész.~– De
18 24|              Nem értesz-e még engem? – kérdé most fölemelt hangon Malárdy. –
19 24|        szerelmese?~– Hogy tudnám én? – kérdé Thaddeus csodálkozva.~–