Rész

 1 4 |          állókat.~Az alispán büszkén felelt neki:~– Hogy e ház megszűnjön
 2 5 |            mintha nem is látná; alig felelt neki az akkoriban szokott
 3 5 |            tudott a virágok nyelvén; felelt is rá.~– Nem találtam őt
 4 7 |       felkelt mellőle, s csak annyit felelt:~– Drasztikus kúra lesz,
 5 8 |          dalt megszakasztva.~– Nem – felelt Hermina, a vékony kis bajadért
 6 8 |                Talán tőlem?~Erre nem felelt a leány.~– Hiszen mi jegyesek
 7 8 |        maradnál-e?~– Veled! Veled! – felelt a tébolyult suttogás a kérdésre.~
 8 19| különböztetési érzéke, könnyű vérrel felelt: „Akár egy kálvinista harangozóéhoz.”
 9 20|          semmit, tudom én a járást – felelt vissza a kis gnóm, s a lovak
10 20|        Thaddeus puritán büszkeséggel felelt~– Az én hitem ne köszönje
11 21|               s a fájdalom ihletével felelt:~– Istennél van ő bizonyára,
12 21|         börtönben?…~A pap alázatosan felelt neki:~– Elismerem, uram,
13 21|       tisztelendő úr másolt.~– Ez? – felelt a jó úr tudós szelídséggel –
14 22|             járni?” „Mitől félnék? – felelt a leányka nagy ártatlanul
15 22|            mit akar, amire egyik sem felelt. Én megijedtem, hogy itt
16 23|              mosolygott, és szelíden felelt:~– Nekem? Semmi bajom sincs,
17 23|         engem.~– Az megtörténhetik – felelt vissza a fiú.~– Meg akarod
18 23|            gondolod?~– Az meglehet – felelt az ifjú fagyosan.~– Az nem
19 23|         által elcsitíttatni, hevesen felelt vissza atyjának:~– Tehetsz