Rész

 1 1 |          a puszta víz hátán ilyen sötét éjjel.~Igen-igen nagy távolból
 2 3 |        elzáró hullatag köveken, a sötét folyosón emberi alak után
 3 4 |           sem a piacon árulni; ez sötét, gyászoló, szomorú nap;
 4 6 |           Ezeknek emléke folyvást sötét árnyat vetett Malárdy szívében
 5 7 |     látható Monsignore de Cairo a sötét vörössel bevont színpad
 6 8 |     sugárküllői… azután egyszerre sötét lesz; a fergeteg elveszti
 7 10|          sem ég abban, mikor künn sötét van, annyi világot a hold
 8 11|        láncokat, pedig anélkül is sötét volt már. A félig telt hold
 9 11|           hold letűnt, és egészen sötét lett: egyszerre elkezdett
10 11|        csak arra várt volna, hogy sötét legyen, s nem mert volna
11 12|       néhány száz ölnyire onnan a sötét éjben a világosabb vízszín
12 12|           csónak messze volt már, sötét is volt, a habok magasan
13 14|     redőket von homlokára, valami sötét lény, mely évekkel ezelőtt
14 18|          hely, hogy ott az embert sötét este meggyilkolják, anélkül,
15 18|          fognak ráakadni.~Midőn a sötét sikátor közepén járt Malárdy,
16 18|          szép gyermek volt, nagy, sötét szemei, piros gömbölyű két
17 21| kellemetlen ellentétet képeztek a sötét szemek; úgy látszik, ez
18 22|           hamarább otthon leszek. Sötét volt már, egypár közlegény