Rész

 1 2 |     urához.~Bajcsy András uram nagyot sóhajtott e szóra.~– Nekünk
 2 4 |    nagytiszteletű uram – szólt nagyot sóhajtva az érdemes kurátor –,
 3 5 |         behozta, és ráült.~Ott nagyot fohászkodott hozzá, s két
 4 6 |      az ismeretlen speciest, s nagyot nyel utána.~Úgy nevezik
 5 7 | hatalmas mozdulatait, néha egy nagyot sóhajtott rá, s félrenézett
 6 10|    szöktem és rejtőzni akarok, nagyot nevetett rajta, azt mondá,
 7 10|       elmondtam utána.~Az öreg nagyot sóhajtott:~– Minő ész! Minő
 8 11|    kend a csónakot. – A halász nagyot ásítva fogott a munkához,
 9 11|     semmit.~A szél és a hullám nagyot taszított a csónakon. Tajtékos
10 12|       vagyunk: itten vagyok’’.~Nagyot zörren ajtó, ablak!~Hah!
11 12|        közel vannak egymáshoz.~Nagyot zörren ajtó, ablak!~– Ki
12 12| szegények, csakhogy ő itt van!~Nagyot zörren ajtó, ablak!~Az álmodó
13 12| elfulladt világa, máskor ismét nagyot lobbant, s téveteg fényt
14 14|        a kicsiny emberek azóta nagyot nőttek? Tán jegyezte magában
15 18|   hajadonok imádóikkal; (azóta nagyot változott a világ, most
16 18|       annak ajtajába…~…Malárdy nagyot botlott hirtelen… Ez magához
17 21|    fájjon azután.~A nagy férfi nagyot bukott; sok nagy példa teljesült
18 22|    megszomorít; kicsinyt avagy nagyot.~– Miféle nagy famíliák?~–