Rész

 1 4 |          nyájasan kipenderíté az ajtón.~Mikor azután a hajdú eltávozott,
 2 4 |          akkor ő maga jött ki az ajtón, díszruhájába öltözve, nyusztprémes
 3 4 |         tornácon. Néha a nyitott ajtón jókedvű lárma hangzott át
 4 4 |       asszony, gyermek kijött az ajtón, helyette másik csoport
 5 4 |        jöttek ki, s mentek be az ajtón, s ha kérdezte valaki: mikor
 6 5 |    kellett neki érkezni.~A másik ajtón azonban eléje futott a kis
 7 5 |    bevezeté őt a szobába a másik ajtón. Kis gömbölyű szája nem
 8 7 |   elkezdett ádázul dörömbölni az ajtón.~Kálmán felnyitá azt előtte.~–
 9 10|          vele együtt kilöktek az ajtón.~– Miképpen?~– Elkezdtem
10 12|          a dörömbölő szél minden ajtón és ablakon nem engedi, hogy
11 13|     Miska inas!~Miska bedugta az ajtón bozontos fejét, éppen csak
12 13|     asztal alatt, s futott ki az ajtón; a nagyasszony mindenütt
13 20|    felnyitott (pedig nem volt az ajtón sem kilincs, sem zár), s
14 20|           s nem eresztette ki az ajtón.~– Tisztelendő uram, lássa,
15 22|         tudta, hogy jutott ki az ajtón át a folyosóra, a folyosóról
16 23|         Egyszerre kocogtatnak az ajtón.~Az orsó egyre zúgott, pörgött:
17 23|     midőn az már be is lépett az ajtón.~Csak úgy barátságosan,
18 24| árnyékában.~Valóban benyitott az ajtón, és belépett rajta. Ki hinné,