Rész

501 24|           minden hatalma – nekem mondá azt, hogy szómat nem fogadja,
502 24|               szívéből, és tenni fogja azt, amit ő akar.~Thaddeus a
503 24|                őt megszabadítani, mert azt mondja, hogyha ma nem, évek
504 24|             múlva is fel fogja keresni azt az embert, és én elhiszem,
505 24|           embert, és én elhiszem, hogy azt fogja tenni.~– Irtózatos!~–
506 24|               meg nem bocsáthatná neki azt soha; mert ő szereti azt
507 24|               azt soha; mert ő szereti azt a leányt, akit bántott a
508 24|                kezde látni.~Ez új fény azt mutatá neki: „Ti harcban
509 24|             azután még egyszer elmondá azt a szót, és azzal hanyatt
510 24|          talált is egy orvost valahol, azt vitte sietve érvágó eszközeivel
511 24|               és kenyeret, mert áhítom azt.~A leány reszketve tekinte
512 24|               a tanúknak ismerni, akik azt kívülről aláírásaikkal megerősíték.
513 24|            fogok még élni, nem tovább, azt ne töltsük haszontalan kísérletekkel.~
514 24|              megfogta a lelkész kezét; azt a kezet, mely őt megátkozá,
515 24|                megverte, és megszorítá azt.~A lelkész szemében könny
516 24|    Gutai-családnak hagyományozva, mely azt egyszerre gazdaggá teendi,
517 24|         lelkész arcvonásait; legtöbben azt hitték, hogy az átvett irat
518 24|            partra, még ugyanazon éjjel azt a tréfát követte el, hogy
519 24|                 van egy fiuk is, Géza. Azt mondják, hogy igen jól élnek
520 24|    összehajtogatá, s kérte, hogy zárja azt egy külön borítékba, ezt
521 24|                tüstént.~Mit cselekvék?~Azt, amit tett volna máskor.
522 24|    ellenfelének, Malárdy visszaszorítá azt.~– A mi harcunk be vagyon
523 24|              különös gondolata támadt.~Azt mondta a haldoklónak:~–
524 24|                kiderült minden vonása; azt mondák, hogy most haldoklik.~
525 24|                mosoly ottmaradt arcán. Azt mondák, hogy az a halál.~
526 24|        halottas háznál maradjon; hanem azt semmi erő sem volt képes
527 24|              kezébe, és el nem bocsátá azt. Legiszonyúbb volt nála,
528 24|              Kadarkuthy Viktor intézte azt hozzá, tudatva vele, hogy
529 24|            magyarázhatta meg a dolgot.~Azt csak akkor érthette volna,
530 25|       különösen angol regényírók ellen azt a vádat hallottam sokszor
531 25|       élményeivel vannak kapcsolatban.~Azt mondják, hogy így könnyű
532 25|               és alkotó erő szükséges.~Azt felelem, hogy az élet poézisa
533 25|         lelkesülése által élnek, pedig azt a lelkesülést is ők idézik
534 25|                sokan nem fogják érteni azt, hogy mint lehetett egy
535 25|              ingerültsége kimagyarázza azt.~Regényünk két hőse, a két