Rész

  1 1 |            siet, háromszor látogatja meg a templomot aznap, böjtöl,
  2 1 |              birodalma, onnan szólal meg azok ellen, kik büszkeségük
  3 1 |              ha a város alatt fújnák meg, minden ember kiugranék
  4 1 |              két Duna folyamban ezer meg ezer szökőkút gyanánt lövellt
  5 1 |           megbomlott toronyórák újra meg újra ütötték az egyet.~Aközben
  6 1 |             olyan jó énekesek, mikor meg vannak rémülve!~De az énekhangon
  7 1 |             egy percre rázkódott még meg a föld, mintha az ég és
  8 1 |      keservével. Nem halhattak volna meg üdvösebb pillanatban.~Csak
  9 1 |          életben egyedül.~Az emberek meg voltak némulva, elveszték
 10 1 |             harsogva, tombolva tölté meg keskenyebb medrét, felkapva
 11 2 |             tizennégy éjjel látogatá meg a rettenetes ostorozó haragjának
 12 2 |              kezeikben! Hogy szólítá meg a szemközt találkozókat: „
 13 2 |              ellen valaha? Csaltuk-e meg egymást? Rontottuk-e egymás
 14 2 |         kegyelmetektől e vigasztalás meg vagyon vonva azáltal, hogy
 15 2 |                 Úgy vagyon – szólalt meg egy hajóslegény hatgalléros
 16 2 |        fiatal embereknek, úgy maradt meg az emlékezetben, bízvást
 17 2 |       szeretne valamit mondani, amit meg is tett, amint szóhoz juthatott,
 18 2 |            komoly orcáján egy vonást meg nem változtatva s figyelmesen
 19 2 |           minden beszélőt, és senkit meg nem szakítva abban, mint
 20 2 |             tudtunkra adák, mi pedig meg fogjuk cselekedni: aki igaz
 21 2 |        megfizeti nekem Isten. Tartja meg kegyelmetek az ezüst, jó
 22 2 |             lesz fizetni vele a pap, meg kántor; én nem prédikál,
 23 2 |          föld csak néha-néha rendült meg az összegyűlt csoportok
 24 2 |          városbíró és a tanács előre meg volt már nyerve eziránt;
 25 2 |             egy prókátor, s nem ijed meg senki személyétől.~– Úgy
 26 2 |            Fiat voluntas tua. Légyen meg a te akaratod!~Okosabb emberek
 27 2 |         oroszlán a véres emberfővel, meg a zászlós halom és a zöld
 28 2 |             élőfa. Valamint arról is meg kell győződve lenni mindenkinek,
 29 2 |        nagyobbra vágyódással őseiket meg ne alázzák: tudniillik grófi,
 30 2 |             kurucok a dokumentumokat meg nem égették. Ugyanazon ónodi
 31 2 |            törvény.~És az ő akaratát meg nem ingatja semmi.~Semmi?
 32 3 |               Malárdy mégsem mozdult meg helyéről.~Végre az utolsó
 33 3 |   Szentháromság-korlát láncaihoz; ők meg nem fognak mozdulni onnan,
 34 3 |           állva fognak imádkozni. Ha meg nem hallgatja kérésüket
 35 3 |             hogy erőszakkal rohanják meg börtönük ajtaját; és a kétségbeesés
 36 3 |          megindulás nélkül hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést.~
 37 3 |          készülnek használni, tudják meg, hogy én rostélyaikon át
 38 3 |          ámbár erős szívvel jelentek meg a küldöttség tagjai a megyeház
 39 3 |             biztonság okáért, s amíg meg nem látták, engedte az érdemes
 40 3 |              s fel őgyelegni, azután meg haragosan kiálta rájuk:~–
 41 3 |         strázsa vagyok?~– Hát mondja meg, hol van az alispán úr!~–
 42 3 |        amelyik a szemét is kinyitja, meg lecsukj a?~– Hát maga látott
 43 3 |         megharagszik, majd engem ver meg. Hanem hát menjen be a tekintetes
 44 3 |            alispán úrhoz, s kérdezze meg tőle, szabad-e egy embernek
 45 3 |     figyelmeztetésül mondá:~– János, meg ne haragítson, azt mondom,
 46 3 |          állótól.~Az nyugodtan vallá meg nevét.~Aztán a többit, mind
 47 3 |              el nevét, nem rettentek meg a vallatástól.~Akkor kinyújtá
 48 3 |           erős hitem; és senki engem meg nem rémít abban. Amit én
 49 3 |           szép családdal áldotta önt meg az Isten; szép, derék fia,
 50 3 |             mi kérésünkhöz, szerezze meg fiai számára azt a szeretetét
 51 3 |          amidőn azt mondá: úgy áldja meg az ég az alispán családjának
 52 3 |             a kemény ember nem látta meg azt, mert dacos megvetéssel
 53 3 |           Bajcsy uramnak, hogy ennyi meg ennyi lyuk van ütve a koponyáján,
 54 3 |             koponyáján, amiket ilyen meg olyan emplastrumokkal kell
 55 3 |             az izgalmat, hogy álltak meg az emberek minden utcaszegleten,
 56 3 |          magasztos ihlet, hogy rázta meg átható szavával a hivők
 57 3 |             változó égbe, mely arcát meg nem másítja soha, miként
 58 4 |            minden felekezetnél, amit meg nem tartani szívtelenség.~
 59 4 |          égbe: a föld nem repedezett meg többé, a vizek nem hágtak
 60 4 |        hosszabb időközökben jelentek meg, s nem hallatszott előttük
 61 4 |           kérte a hajdút, hogy várja meg az üzenetet.~Azzal ollóval
 62 4 |            hogy miért.~Nem is mondta meg nekik, hogy mi baja van,
 63 4 |              pedig Bajcsy uram addig meg nem mozdult az ajtóból,
 64 4 |              elé, amelyet Gutai uram meg ne lesett, és gyűjteményébe
 65 4 |         hogyha Gutai uram arra megy, meg fogja őt szólítani, és nevén
 66 4 |            mik csak csudára jelennek meg itt-amott, pompás alakzatukkal
 67 4 |         valami kis árvaleányt talált meg, aki még nem tudta, hogyan
 68 4 |       reggeli kilenc órakor érkezett meg Malárdy szállására, ki a
 69 4 |      Utoljára is csak annyit vallott meg a jámbor férfi, hogy jobb
 70 4 |        zsidónak is szabad imádkozni, meg a pogánynak és az eretneknek;
 71 4 |            ember, aki a maga hitéért meg tudna halni, de a máséhoz
 72 4 |               tehát ennélfogva áldja meg az Isten Bajcsy uramat és
 73 4 |         imádkozunk tehozzád, mert te meg nem hallgatsz bennünket,
 74 4 |              hallgatsz bennünket, és meg nem őrized a mi házunknak
 75 4 |              légy jelen, és hallgass meg engemet! A mireánk kiméretett
 76 4 |         bánattá minden örömét; alázd meg őt az ő büszkeségében, tördeld
 77 4 |             ő büszkeségében, tördeld meg őt az ő erejében, és terjeszd
 78 4 |          siralmak városa, emlékezzél meg azon napra, melyben e nehéz
 79 4 |       születik annak ivadékaiból, és meg ne nyugodjanak a te fundamentumaid
 80 4 |             az éneklők pedig odabenn meg nem mozdulának helyeikről,
 81 5 |           egyenlő igazságszeretettel meg is csapják, s a kölcsönös
 82 5 |         foglalva egy piros csizmával meg egy arany mustával; aláírva
 83 5 |              ha az rosszul szurkolta meg a dratvát, in ipsa persona
 84 5 |           tárcájából, és ezeket mind meg kellett tudni, végighallgatni,
 85 5 |             annyit tett, hogy „Őrizz meg tűztől, víztől, földindulástól!” –
 86 5 |          rosszhírmondás mellé azt is meg kelle tudni a derék férfiúnak,
 87 5 |         helyes esze; hogy egypárszor meg is verték már a hamis hírmondásért;
 88 5 |     katonamértéket.~Ez magyarázhatja meg leginkább, miért volt Bajcsy
 89 5 |    megrettenve. – Vajon kit ölhettek meg az éjjel a városban?~Néhány
 90 5 |        nagyasszony nyájasan veregeté meg a kedves borzaska szurtos
 91 5 |         ilyen szelíd gorombaságoktól meg nem riadt: szokva volt ő
 92 5 |            jól tudta azt, hogy azért meg lehet jól hallani, amit
 93 5 |      nevetnék rajta, ha olyan nagyon meg nem volnék illetődve, de
 94 5 |              a zsidóból is; az írása meg olyan, mint a kalligráfia.
 95 5 |         költöttek, aztán az keseríti meg őket legjobban.~– Hát hogy
 96 5 |                 Hát hogy keserítette meg? Úgy-e,hogy adósságokat
 97 5 |         mintha ez sem lepte volna őt meg.~– Úgy? Tudom. Régi história.
 98 5 |            hogy ne viseljék a longát meg a sábesztiklit, a pofoncsapott
 99 5 |         fiatalság szoknyában járjon, meg csókaorrú kalapot viseljen,
100 5 |                De iszen nem kerül ez meg. Kereste már a tisztelendő
101 5 |           tisztelendő úr mindenfelé; meg a professzor urak is. Nem
102 5 |           egy cseppet sem haragudott meg e gorombaságért; azt mondta,
103 5 |              viszi a sírba. Nem halt meg a jó asszony?~– Ma jobban
104 5 |           szegény jó asszony azalatt meg találna halni, míg én odajárok,
105 5 |          vissza Isten, hogy javuljon meg anyja sírjánál, ha még él
106 5 |          valahol az ég alatt. Áldjon meg az Isten, jó gyermekem!~„
107 6 |            azután tetőtől talpig úgy meg volt rámás képekkel rakva,
108 6 |             a legvastagabbat találja meg.~És azért mégis Eroberungnak
109 6 |             Az embereket kívülről is meg lehetett ismerni. Meg lehetett
110 6 |             is meg lehetett ismerni. Meg lehetett tudni ruháik színéről,
111 6 |         aranyos bábuval vesztegetett meg, viruló hajadonná nőtt fel;
112 6 |               ha az ajkak büszkesége meg nem hazudtolná e szót. Malárdy
113 6 |            nevezte, s most rendkívül meg volt akadva a kávécsészével,
114 6 |           bajor segédével verekedett meg, s mind a ketten leverték
115 6 |             kik azok, akiknek kegyét meg kell nyernie, és ellenkezőleg
116 6 |     vallástalanságát, nem rontotta-e meg szívében a rossz példa a
117 6 |  szolgálatomat fölajánlanom, engedje meg, hadd helyettesítsem én
118 7 |  szemfényvesztő~E pillanattól kezdve meg volt hódítva a leghatalmasabb
119 7 |              közel elromlanék; aztán meg ismeretes is az a különös
120 7 |         őszinteség bizalmával ragadá meg az alispán kezét:~– Szabad-e
121 7 |          bátortalan kezd lenni, hogy meg nem tud állni egy úri társaságban.
122 7 |             nem kacagnak ki szemben. Meg van keseredve az a napom,
123 7 |   tudakozódni talált.~– Ajándékozzon meg alispán úr azon bizalmával,
124 7 |           fog kerülni. Kálmán nagyon meg fog rám azért haragudni,
125 7 |             az ő jobblétéért. Még ma meg fogom őt téríteni.~Az alispán
126 7 |          senki más – és nem látszott meg rajta.~Ez a fődolog.~Aki
127 7 |          hogy a poharak nem ártottak meg neki, bizonyíták azon ragyogó
128 7 |            tekintetében sem látszott meg a poharazás; csak szemei
129 7 |        azokban egyéb, mint egy kova, meg egy acél, meg egy kis bükkfatapló;
130 7 |              egy kova, meg egy acél, meg egy kis bükkfatapló; a gyűrű
131 7 |        mágusok tanítványa láthatólag meg volt zavarodva e felfedezés
132 7 |             tudja rontani, az mindig meg szokta nyerni a nagyközönség
133 7 |             hogy óriási erővel fogja meg kezeit, oda vonja magához,
134 7 |               Hogy az Isten büntesse meg a pokolravalóját: bizony
135 7 |              a tekintetes urambátyám meg nem tiltja neki.~Odakünn
136 7 |              lányka keze nem rándult meg tőle, de mélyebben a szív
137 7 |           amivel mindig megríkattál, meg azt a másikat, amit Hermina
138 7 |              jó anyja kedvéért tegye meg, ha az én kérésemre nem,
139 7 |               s akará neki mondani: „Meg van ön tébolyodva?” De Viktor
140 7 |            nem tetszik benne, mondja meg; Kálmán ki fogja azt igazítani.~
141 7 |         társaság egy része éppen úgy meg volt zavarodva, mint maga
142 7 |             Hugó Oszkárt, hogy nézze meg, hová megy.~Hugó Oszkár
143 7 |              kis szobalánnyal, annak meg kellett csipdesni az arcát;
144 7 |        karomat?~– Hadd látom.~– Fogd meg két kézzel, feszítsd neki
145 7 |            versenydíjért birkózzanak meg a görög atlétával; a legények
146 7 |          hogy pihent erővel mérkőzik meg ellenfeleivel.~Mikor ezzel
147 7 |            szónoki szellem szállotta meg nyelvét; félig magyarul,
148 7 |           dolgot, hanem ha már éppen meg kell lenni, jónak találná
149 7 |             Oszkár bámulva tapogatta meg karjait, még az alispánné
150 7 |              talpra, hogy taszította meg jobb kézzel az óriást, hogyan
151 7 |              maga előtt.~– Bocsásson meg, édesatyám.~Malárdy nem
152 7 |          hogy Kálmán mint szégyenült meg, ezt senki sem merte neki
153 7 |         ifjút, és a nagy szobor keze meg tudta azt ölelni, és a nagy
154 7 |               és a nagy szobor ajkai meg tudták annak fejét csókolni;
155 8 |            Az alispán az első órában meg volt hódítva általa, az
156 8 |             tintásnak csúfolt Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben,
157 8 |         elefántcsont fuvolával lepte meg őt, s megtanítá egy könnyű,
158 8 |               Még annyit sem hagyott meg rajta, hogy szép férfi: –
159 8 |             embernek nem adná, ha az meg egyedül volna is férfi a
160 8 |             és átlátszó: a kagylókat meg lehetett látni két ölnyi
161 8 |         farával menni lefelé; azután meg erőnek erejével vissza akart
162 9 |           Ezekből Viktor azt tanulta meg, hogy a záporeső mégsem
163 9 |        lakodalom előtt ne szomorítsa meg Viktort azzal a hírrel,
164 9 |          senkit, mert a hasa annyira meg van dagadva, hogy az őtőle
165 9 |          őszinteség, mely nem elégli meg, hogy mezítelen legyen,
166 9 |             férfi érzékenyen szorítá meg egymás kezét azzal az erős
167 9 |             visszatértéig. Még aznap meg kelle annak történnie.~Az
168 9 |             salüpje még nem érkezett meg Bécsből, s Hermina menyasszonyi
169 9 |          atyafiak, még ma este ugyan meg fognak érkezni, tán a közelebbi
170 9 |           násznagyok sem jelenhettek meg a szertartásra. Pedig Viktor
171 9 |             azt mondta rá, hogy üsse meg a kő az egész bolond történetet,
172 9 |             Aki mit főzött, azt egye meg, ahogy vetette a feje alját,
173 9 |         agyonnyargalja, a cselédeket meg sem látja, csak a pénzt
174 9 |         legalább egyet tartott volna meg Kálmán az ő számára, ő nem
175 9 |             volna már.~A menyegzőnek meg kelle történni; semmi világos
176 9 |              lehetett, még nagyrészt meg is érkeztek az esküvőre;
177 9 |           rangtársai nem érkezhetnek meg a siettetett órára, az jól
178 9 |          Nézz szét magad körül; nézz meg jól mindent, rokonokat,
179 9 |              figyelmeztetné: gondold meg, amit kimondasz!~A menyasszony
180 9 |           kecses menüettel nyittatik meg a tánc; azzal a száműzött
181 9 |       kihullott hajjal, de vénségtől meg nem alázott termettel. Rajta
182 10|             is csak a kéményét látja meg, aki az országúton végighalad.~
183 10|        felelj erre a kérdésre. Csald meg az emberiekben az embereket,
184 10|         többé.~– Legelőször is valld meg nekem – kérdezé hidegen
185 10|           jut-e eszembe, mikor ilyen meg ilyen kicsiny fiú voltam,
186 10|       levelet sem írtam neki, sem őt meg nem látogattam; sok pénzt
187 10|             van?~– Csak akkor tudtam meg. Egyúttal azt is megértettem
188 10|             megérdemlett halállal öl meg?…~– E találkozás meg is
189 10|              öl meg?…~– E találkozás meg is történt. Valahogy a külföldön
190 10|              cselédjeit, hogy fogják meg azt a semmirekellő csalót,
191 11|              vízbe, sohasem találták meg többet, azt kiáltotta utolsó
192 11|         eltévedt fiadnak, és bocsáss meg azokért neki, miket te ellened
193 12|              szélfuvallat miatt halt meg apám és anyám, engem is
194 12|              undokabb, mint a másik, meg nem állnak egy percig, úgy
195 12|              mozdulatlanul, utoljára meg volna halva.~És az milyen
196 12|               Élj tovább, nem haltál meg!”~Másoknak elég volna, ha
197 12|       ablaktáblák úgy rezegnek.~Majd meg valami előálom lepi meg,
198 12|              meg valami előálom lepi meg, s az mindig egy ábrán kezdődik.
199 12|          néma. Odahajol félénken, és meg meri csókolni egy alvó arcát,
200 12|              a boldog asszony, s úgy meg van nyugodva abban, hogy
201 12|              előtte, és azt hirtelen meg kelle gondolni.~Nemsokára
202 12|             ifjú tovább suttogott.~– Meg vagyok gyalázva, nyomorult
203 13|       kardcsapás nélkül.~Bajcsy uram meg volt szorulva, elhányta
204 13|   repülhessen a feje fölött.~– Mondd meg a nagyasszonynak, hogy itthon
205 13|             megihatja. Kóstolja csak meg.~– Nem kell nekem.~Mákosné
206 13|              fölséges. Kóstolja csak meg, igyék csak belőle kedves,
207 13|          amitől Bajcsy uramat őrizze meg az Úristen.~Bajcsy uram
208 13|            túl azt a nagy gyalázatot meg azt a nagy fájdalmat.~–
209 13|            őket, hogy hozzáadták, és meg is eskették vele.~– Brühühühihihi! –
210 13|       nagytiszteletű úrnak, hogy itt meg itt egy fiatalember jár,
211 13|        utazzék valaki; ne hazudtolja meg magát szomszédasszony minden
212 13|              és oda is veszett, mert meg nem találták többet, pedig
213 13|            hogy a Hermina kisasszony meg azon az éjszakán elszökött
214 13|        épület elé.~Korán reggel, még meg sem volt fésülködve: már
215 13|     vigyázzon magára, az Isten áldja meg: nagyon rosszat álmodtam
216 13|       gyászos temetés. Őrizze magát, meg ne hűtse magát, kedves komámuram,
217 13|           ártana egy kis ezerjófüvet meg deákliliom-flastromot tartani
218 13|               jó nagyasszony; tegyen meg egyet a kedvemért, ha nagyon
219 13|            odaadom, ha kéri.~– Tegye meg kérem alázatossággal: álmodjék
220 13|       álmodott; s azt már csak mégis meg kellett neki mondani, mert
221 13|      álmodtam, hogy kedves komámuram meg volt halva, és ki volt terítve
222 13|           igen jót jelent. A fáklyák meg a címerek azt jelentik,
223 14|             vidámabb viselet jelenik meg szerte az utcákon; az emberek
224 14|           Csak két új eszméje maradt meg örökül a nagy fejedelemnek,
225 14|              senki sem számlálta még meg, fényes, aranyos tornácaival,
226 14|              egyedül Malárdy döbbent meg. Nem történhetik-e itt valami?~
227 14|            felkiáltással választák-e meg őt a nemesi rendek négy
228 14|             a nép ellen? Hogy alázta meg a közügyet, azért, hogy
229 15|    tartoznának.~De éppen ezen fordul meg történetünk egyik válpontja.~
230 15|             hogy közülük is nevezzen meg egy jelöltet minden hivatalra
231 15|            ellenpárt szónokait vágta meg mutatóujjával) nec vultus
232 15|              szükség, a tárgy eléggé meg van már vitatva. Az elnök
233 16|       meglepetés pillanatában nagyon meg valának zavarodva, s nem
234 16|             Malárdy még nem közelíté meg az ezret.~– Tessék elvonulni
235 16|               táblabíró úr – szólítá meg a jegyző Vasadyt –, nem
236 16|             kínjait részletenként át meg átküzdeni nem egy óra, egy
237 16|        halvány vonásait odalenn ezer meg ezer ember olvassa, hogy
238 16|        padozatra. Elájult – vagy tán meg is halt?~Mind a kettő jó
239 17|               azok sírtak szegények, meg voltak ijedve nagyon, Miska
240 17|            nagyon odavan, bizonyosan meg fog halni.~– Ne küldjetek
241 17|              a patikába! Nem gyógyít meg engem senki. Bennem van
242 17|              szóljon felőlem semmit, meg se említse a nevemet soha,
243 17|              büntetni jönnek. Legyen meg az Úrnak akarata. De ti
244 17|       megválasztá első alispánjának! Meg vagyunk felőle győződve
245 17|            terjedt az, s kiáltá ezer meg ezer ajk a hosszú, sokáig
246 17|         felsóhajta magában:~– Legyen meg, uram, a te akaratod… Legyen
247 17|          uram, a te akaratod… Legyen meg, uram, a te akaratod.~És
248 17|         azzal valódi alázattal hajtá meg fejét, mint aki bizonnyal
249 18|              hozzá, megdöbbenve állt meg. Ráismert a házra. Ott lakik
250 18|             nagy kutyák rohantak rá, meg akarták harapni; szerencsére
251 18|             és azt mondá:~– Romoljon meg annak minden ivadéka, ki
252 18|      legyenek földönfutók, és alázza meg őt az ő büszkeségében, szállítsa
253 18|             szállítsa le, kisebbítse meg azt!…~És senki sem merte
254 19|       keresztyének, s egyszerre száz meg száz szív fohásza szállt
255 19|             kardja.” Ezt nem bocsátá meg a hadastyán. Voltak ifjúkorának
256 19|             A hadastyán vén vizslája meg sem ugatta; az a ház oldalában
257 20|          kedves olvasóm, nem találod meg rajta, nem igazi neve az
258 20|        bosszantani, mert az szerezte meg neki azt a gyönyörűséget,
259 20|             nyelvre taníttatá, a fiú meg azzal bosszantá az apját,
260 20|        lépése okait, mint szégyeníté meg testvérének jegyese az egész
261 20|              mint ismerheté azt más, meg kell őrülni bele.~A lelkésznek
262 20|         egyik kapcsoló zsinórja volt meg, a másik kettészakadva fityegett
263 20|              válasz.~– Nem mondhatná meg nekem, kedves atyámfia az
264 20|           ilyenkor ott a bolond báró meg a bolond vendégek célba
265 20|           emberre?~Ahol van ni! Most meg egy valóságos folyóvíz elé
266 20|             nevetve –, csak fogózzék meg, tisztelendő uram, a lőcsbe.~
267 20|         lovait, s adjon nekik szénát meg zabot, a tisztelendő urat
268 20|          hanem eléje került.~– Nézze meg az ember, a semmirevaló
269 20|             fejéből talpába, s onnan meg visszaszökött egy perc alatt.~
270 20|              nyitni az ajtót, míg én meg nem engedem; aztán itt van
271 20|              Thaddeus úr nem állhatá meg, hogy a kis ragyás ember
272 20|         kedves atyámfia az Úrban, ha meg találná hallani…~– Bizony
273 20| tiszteletlenül beszéljen, hanem adja meg azt a dekórumot, ami őt
274 20|        senkit. Ezért méltán történik meg rajtunk, ha Isten azt a
275 20|       kinyújtanom, és nem halt volna meg. Kerestem fél óráig a vízben,
276 20|    bűnhődéstől, gyalázattól menekült meg. Ezt nagyságod bizonyosan
277 20|              törődött vele. Én magam meg voltam elégedve a játékkal;
278 20|         elégedve a játékkal; Malárdy meg volt elégedve, a leányzó
279 20|              még egy kicsit engedjen meg: – hahhahahó! Így mármost
280 20|       kalandor bitorolta…~– Köszönje meg neki, hogy becsületet szerzett
281 20|              ott méltatlanul. Higgye meg, hogy nagyon jó helyen van
282 20|             azon szándékkal indultam meg vele, hogy elhozom őt a
283 20|          szívemben semmi sem mozdult meg, mikor őt megláttam; pedig
284 20|              Epimetheus históriáját, meg a Pandora szelencéjét; no
285 20|     kiszabadítja arról a jó helyről. Meg fogják azt siratni százan,
286 20|           fogják azt siratni százan, meg fogom siratni én, de senki
287 20|           hogy mit akar ez megint.~– Meg egy szép arany billikomot
288 20|        tetszik-e engemet nézni, akit meg lehet vesztegetni világi
289 20|       Thaddeus kezét.~– Derék ember. Meg kell vallanom, hogy derék
290 20|              üljön le hát; szentelje meg ezt az én istentelen barlangomat.~
291 21| megharagított valaki, s azt hirtelen meg nem kaphatja, nekimegy egy
292 21|         szolgálná.~Úgy látszék, hogy meg akarta jutalmazni Isten
293 21|           gyermekét, aki miatt aztán meg kellett halnia.~Az ég akarta
294 21|       Malárdyt több csapás; maradjon meg neki az, amije még megmaradt:
295 21|        amerre nekik tetszett. A képe meg volt borotválva; egypárszor
296 21|             sem ült, nem is köszönte meg; ahelyett még egyszer elmondta:~–
297 21| Kadarkuthynak.~– Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé.~–
298 21|           ajkai is elkékültek; mikor meg akart szólalni, egészen
299 21|           volt rekedve, alig találta meg a hangját.~– Hol van tehát?~–
300 21|          mikor kiszabadulok: vesszek meg, ha addig ruhát váltok,
301 21|         váltok, amíg azt a kalandort meg nem öltem.~– S ha azon kalandornak
302 21|            kötelessége volt, amit én meg sem tartozom köszönni; ha
303 21|            akkor rosszul ismertették meg velem.~– Nem mondták azt –
304 21|             elő nekem a fiát; mondja meg, hova dugta el, mert én
305 21|              hidegen válaszolt:~– Ha meg nem unja magát a házamnál
306 21|              nézett, nem ismerhetvén meg belőle semmit.~E percben
307 21|             támadt: vajon nem ölte-e meg nevelőatyját ama különös
308 22|              Nekem pedig bocsássanak meg az elmúlt idők halkan beszélő
309 22|              Ott ugyan eleitől fogva meg volt hagyva mindenféle őrt
310 22|              asszonyomat nem zavarta meg; elfogta az ügyes-bajos
311 22|            amíg a csizmáit felhúzza, meg amíg borotválkozik, kegyeskedjék
312 22|              asszonyom így sem ijedt meg tőle; odament hozzá, s mielőtt
313 22|         jelen állásomban sem szűntem meg jóakarója lenni, s ha favorom
314 22|         magam bajában, isten mentsen meg: azzal nem fárasztanám a
315 22|          Bajcsy alispán. – Kit öltek meg hát? Mondja el hirtelen!~–
316 22|            Jaj, bizony még nem öltek meg senkit; de nagyon közel
317 22|        vicispán úr hathatós erejével meg nem akadályozza valamiképpen.~–
318 22|          hogy medvetáncoltató, másik meg azt, hogy mameluk herceg;
319 22|      cipellőm elmerült bele. A minap meg a Fekete sas-ban úgy ütötte
320 22|           hogy elájult bele; másszor meg a piacon összeveszett egy
321 22|        Matyusné szép kuvasz kutyáját meg, amiért utána ugatott, pisztollyal
322 22|         egyszerre agyonlőtte, azután meg kiment a vág-dunai dobogóhídra,
323 22|              Bajcsy uram nem cáfolta meg a kérdést, csak annyit mondott
324 22|             gondolni. Hallgassa csak meg, tekintetes komámuram, mert
325 22|            pápista iskolán keresztül meg a Szombati utcára jutok,
326 22|          ránk kiáltott, hogy álljunk meg, s azzal Lila leánynak megfogta
327 22|           Hol van a testvéred? Mondd meg, hol van a testvéred, hol
328 22|               hol a pap fia, mert ha meg nem mondod, megcsókolom
329 22|         parancsolat ott nem terem, s meg nem ragadja a hosszú lábú
330 22|         szikráztak a szemeik; azután meg egyszerre elkezdte mind
331 22|       tüskön-bokron keresztül, addig meg sem álltam, míg a piacra
332 22|          történt, és kivált hogy azt meg ne mondjam senkinek, ki
333 22|       tekintetes komámuramnak vallom meg: az bizony senki sem volt
334 22|          annak a hóbortosnak. Azután meg azt is elgondoltam, hogy
335 22|           szál kardra, amiért nagyon meg találta csudálni. Mi lesz
336 22|              veszének el, még azt is meg kell nekik érniük, hogy
337 22|              asszonyomat, és mutassa meg neki a numero négyet, azután
338 23|          halkan beszéljünk: a férjem meg ne hallja!~– Az udvaron
339 23|         megcsúfolt már, sőt többeket meg is gyilkolt.~– Boldogságos
340 23|           mint mondom, nem tudhattam meg. Azért arra kérem a tekintetes
341 23|            merészségről, akadályozza meg a párbajt, őrizze meg gyermeke
342 23|    akadályozza meg a párbajt, őrizze meg gyermeke életét.~Malárdyné
343 23|           szótlan érzelemmel szorítá meg Bajcsy kezét. Ez volt köszönete.~–
344 23|            vagy még – Isten bocsássa meg – jobban, mint saját gyermekét).
345 23|             mellett fáradva tanultuk meg egymást szeretni. Én óhajtanám,
346 23|          keresné, hogy kivel küzdjön meg, kivel álljon harcba.~–
347 23|             véremből való vér verjen meg minden léptemen? Hiszen
348 23|             vagy. Valami lelt; mondd meg nekem. Ne titkold el előttem,
349 23|            ezt felelé atyjának.~– Te meg akarod öletni magadat, hogy
350 23|               felelt vissza a fiú.~– Meg akarod magadat öletni egy
351 23|         Szelídebben szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd kétségbe, ha szereti
352 23|            semmi rosszat. De gondold meg azt: te, egy Malárdy, aki
353 23|              engemet hogyan átkozott meg egykor; ha nem tudnád, kérdezd
354 23|               ha nem tudnád, kérdezd meg a legutolsó hajóst: elmondja,
355 23|         gyermekeid lehetnek, és azok meg fogják vetni anyjukat, és
356 23|             Egy szavadat sem cáfolom meg, atyám; de szeretem azt
357 23|              Akkor először történnék meg az életben, hogy szavadat
358 23|          élete forgott veszélyben. Ő meg fogja mutatni, hogy tud
359 23|          csak neki magának mondhatom meg. Ez question d’honneur.~–
360 24|          jajdulásnak. Kívántad, hogy meg legyek alázva – megalázott
361 24|            kegyelmed, hogy mit akar? Meg akarja magát öletni egy
362 24|             Egy este nyilvános utcán meg akart csókolni egy korhely
363 24|       keresné fel amazt, mert Kálmán meg nem bocsáthatná neki azt
364 24|       szeressen, tőlük, s nem mondja meg nekik, hogyha szeret. Keserű
365 24|              halk hangon, hogy fogja meg kezét; az ő keze már úgy
366 24|          kezdett el sírni, hogy benn meg ne hallják.~Ekkor az egyházfit
367 24|            Meghajtom fejemet. Legyen meg szent akarata. Egy óra még,
368 24|          felemelé szemeit.~– Bocsásd meg bűneinket, mint mi is megbocsátunk
369 24|        megverni, úgy bizonyára lehet meg is áldani szemekkel; a lelkész
370 24|   csudálkozott, és nem magyarázhatta meg a dolgot.~Azt csak akkor
371 25|          különös erők tusája adhatta meg a későbbi nyugalmat a közéletnek,
372 25|     kandidált kézművest választottak meg megyéjük főnökéül – hitbuzgalmi
373 25|            olyan férfit választottak meg alispánul, csupán azért,