Rész

 1 5 |        odaérkezett a kapujába.~Gutai Thádé haja még fehérebb volt,
 2 5 |           dolog volna beszélni róla.~Thádé szórakozottan ment a házba.
 3 5 |             szemekkel; az megcsókolá Thádé úr kezét, s bevezeté őt
 4 5 |          bánatról beszéltek neki.~És Thádé úr mindazt a beszédet jól
 5 5 |             mindig, mindig – mindig.~Thádé úr érzékenyülten járult
 6 5 |          útravalót akart neki sütni. Thádé úrnak ekkor jutott eszébe,
 7 5 |         múlva ismét kocsin ült Gutai Thádé; ismét utazott erdőkön,
 8 5 |         füvészek gyönyörűsége… Gutai Thádé azokat mind nem látta.~
 9 9 |           Malárdy ráismert: ez Gutai Thádé.~Mi hozza őt ez órában ide?
10 9 |            Ezen úrral? – kérdé Gutai Thádé feljül emelve fejét az alispánon
11 9 |             Kadarkuthy Viktor.~Gutai Thádé mély megvetéssel nézett
12 10|             a kis halászlakig jutott Thádé, fiát folyvást kézen fogva;
13 10|             más, csak a besütő hold. Thádé odaállítá fiát a holdvilágra,
14 10| bársonydolmány, a bogláros öv; Gutai Thádé kihúzott bő köpenye alól
15 10|       kezdődhetett a vallatás.~Gutai Thádé egészen az elején kezdte
16 17|              hozzá tisztelendő Gutai Thádé uram, s megfogá a jámbor
17 24|           odafenn az én bírám előtt.~Thádé felemelé szemeit.~– Bocsásd