Rész

 1 2 |     szívébe akarná azt döfni. – Mire való a mi vállainkon ez
 2 2 |     vállainkon ez az ezüstlánc? Mire valók a mi kebleinken emez
 3 6 |     Vajon ki találhatta fel, és mire használ az embernek?~Az
 4 7 |        rá haragosan az alispán, mire a szegény ember nagy rívással
 5 7 |     kellett csipdesni az arcát; mire Kálmán szobájához ért, annak
 6 10|    megdöbbenté az ifjú bárót, s mire apja fenyegetései rá nem
 7 13|          Ez a parancs elkésett; mire az inas kiszaladt, már akkorra
 8 13| hasonlít az ő elveszett fiához; mire a tisztelendő úr mindjárt
 9 13|         törjön rajta a nevetés, mire a nagyasszony, búcsút véve
10 20|       hogy úgy elmaradoz tőlük, mire Kálmán kivallá, hogy nem
11 20|       beletocskolva merészen. – Mire a túlsó partra kiértek,
12 20|      szemei egyet villámlottak, mire valamennyi eb, mintha leforrázták
13 20|  odaszegezte a vad tekintetébe, mire az lassankint félrefordítá
14 20|       no, no, tisztelendő uram, mire való ez a hirtelenkedés?
15 22|       szörnyeteg nyakravalóját, mire az egyszerre kénytelen volt
16 23|      többit haszonbérbe adta, s mire férjének a pénztárakat át
17 24|   eszközeivel a lelkész lakára.~Mire odaért, már akkor eszméleténél