Rész

 1 1 |       pörpatvarkodást, s az ateista, kinek szemei nem keresték az égben
 2 1 |      emlékezik a rettenetes Istenre, kinek ott alant a föld alatt is
 3 3 |             Végre egy fiatal esküdt, kinek lelke még fogékonyabb volt
 4 3 |              nálam! Én vettem.~– Hát kinek vette? Van magának leánya?~–
 5 6 |            utánozni.~A kecses delnő, kinek ezen hódolat tömjéne nyújtatik,
 6 6 |     lábujjhegyre állítva a lépdelőt, kinek itt ismét csekély fordulást
 7 9 |           nézett le a megnevezettre, kinek kezét még folyvást kezébe
 8 10|           azt kérdezé tőle:~– Hát az kinek az eszméje volt, hogy Malárdyhoz
 9 12|           megvizsgálja sorról sorra, kinek a házteteje van rosszul
10 20|       összetépi! – gondolá Thaddeus, kinek a vér fejéből talpába, s
11 20|             bejelentsem? – kérdé az, kinek a nevetés tarkává festette
12 20|           gratulált hozzá; hát ugyan kinek volt légyen valami baja
13 20| skrupulózuskodik tisztelendő uram?~– Kinek nevét egy kalandor bitorolta…~–
14 21|    Kadarkuthy veszedelmes állapotán, kinek legfőbb baja az volt, hogy
15 23|              idejöttem. Ama leányzó, kinek védelme miatt támadt az
16 24|             tett volna máskor. Fiát, kinek élethíre egy perc előtt
17 25|         felfedett, az ifjú költőről, kinek vágyai boldogabb jövőt ígérnek;