Rész

 1 6|   mindenkinek. Mindamellett a jámbor atyafi szeretett volna már inkább
 2 6|          hajlott a hátul ülő szegény atyafi nyájas unszolására, ki viszont
 3 7|        Viktor Eudemiához –, a jámbor atyafi hogy előre tolakodott, hogy
 4 7|            és szilvóriumot, a bámuló atyafi ivott mindegyikből, s mondott
 5 7| varázsbotjával, amin az öreg Malárdy atyafi nagyon bámult, hogy Viktor
 6 7|       másikra ment, s amint a jámbor atyafi előtt elhaladt, vállára
 7 7|            neki.~– Vigyázzon magára, atyafi, mert a muszka elcseréli
 8 7|            nobili zsebében.~A jámbor atyafi megrettenve kapott két zsebéhez,
 9 7|           orrából, szájából.~Az öreg atyafi egyre növekedő buzgalommal
10 7|             ide a székre.~Az érdemes atyafi elbizakodott ragyogástól
11 7|              fogva fennakad.~Az öreg atyafi nekifeszíté az egyik lába
12 7|          perc alatt eltűnt.~A jámbor atyafi csak úgy nézett utána: vajon
13 7|   küszködésbe került, s a becsületes atyafi képe nagyon komoly vonásokba
14 7|           tetőtől talpig megmérte az atyafi testi hosszúságát.~– Akkurát!
15 7|         jobban ordított a megrettent atyafi, annál nagyobb hahotával
16 7|     hisztriói tréfát.~A megszabadult atyafi bőgve jött le a színpadról,
17 7|        bennünket.~Még egypár vasfejű atyafi követte, a többi ott maradt