Rész

 1 1 |     vékony csengő hangjaikkal, a vén Szent András öreg harangja
 2 3 | fenyegető pici ujját nekimérve a vén bajnok fejének, komoly figyelmeztetésül
 3 3 |         ének, az volt a sírás! A vén ősz férfiak barázdás orcáin
 4 6 | ellentétes alak lép közéjük, egy vén falusi nemes, alázatos,
 5 6 |       volt, úgy volt! – igenlé a vén gárdista ragyogó tekintettel. –
 6 7 |       hallatlan komikum volt egy vén bolond ember kétségbeesésében,
 7 7 |         lenyelni.~– Menjen kend, vén bolond, takarodjék ki innen! –
 8 8 |      könyv nélkül, mint akármely vén prókátor, akinek minden
 9 10|    elfedi egy oldalon, a másikon vén fűzfák állnak előtte, nappal
10 10|          belém szeretett ifjú és vén, férfiak és leányok mennyire
11 19|     Malárdynak a hadastyánnal. A vén őrnagy azt állította az
12 19|          vivő ajtót. A hadastyán vén vizslája meg sem ugatta;
13 20|          Sohase törődjék vele, a vén bolonddal – vigasztalá nevetve
14 20|       kend nekem mutogatni? Kend vén szamár. Nem százszor megmondtam
15 24|          kifakad? Ifjú virágnak, vén fának az a sorsa. Amazt